Éva a Baja Team Old Lady tagja
Már Már a 80-as években is rocker lány voltam. Olyan trapper farmeros-kockás inges-tornacipős „szakadt” csaj. Akkoriban „csövesek“-nek neveztek bennünket, és a rendszer nem szerette ha valaki kilóg a sorból.
Abban az időben még főleg Pannóniák, Jawák, és Mz-kjárták az utakat, nyugati motor nem nagyon volt, de még a két üteműeket sem engedhette meg magának mindenki! Aztán jött a férj, a gyerekek… a rock maradt!
Egyszer a férjem hazahozott egy nagyon rossz állapotú 250-es MZ-t. Berakta a hátsó kamrába, és talán el is felejtette. Megkértem a szomszédot, hogy segítsen beindítani… kinevetett, de segített. Így tanultam meg gyakorlatilag egy ronccsal motorozni 21 évesen.
2000-ben már nem volt maradásom, elváltam az addigra már alkoholista és agresszív férjemtől. Anyaotthon, albérlet, 3 gyerek egyedül. Utólag bele gondolva nem volt egyszerű, bár akkor nem éreztem ennek a súlyát! Két év múlva kis ház-nagy adósság. Újra rátaláltam a régi barátokra. Ők cipeltek magukkal… motorozni.
Egy régi barátnőm egyszer azt mondta: – Fel kéne már szedned végre egy motoros pasit!
Na de nekem nem pasi kell, hanem motor!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Pénzem nem volt, így hát vettem egy 125-ös ETZ-t (60 ezerért!). Jó állapotú kis gép volt, első tulajtól, garázsban tartotta, vigyázott rá, műszakilag jó volt. Szóval szerencsém volt vele!
A haverok segítségével elkezdtem építgetni-szépítgetni, megtanultam szerelgetni is. 250-es Jawa csepp tank, új lámpák, új szín, és előretolt lábtartó került rá (ez utóbbit később leszedtem, mert motorozhatatlannak bizonyult). Az ülést saját kezűleg faragtam (szó szerint)! Volt, hogy Yamahának nézték!
Motorozgattam, találkozókra jártam, hol egyik-hol a másik lányommal. Sajnos hosszabb túrákat sem a motorom sem a pénztárcám nem tett lehetővé. Ráadásul B-s jogsival nem nagyon mertem mozogni, és egy évig nem volt másik! Mert hát az is sokba kerül… ugye!?
Volt, hogy összejöttünk Jawákkal, Pancsikkkal, MZ-kkel, hogy együtt elguruljunk Harkányba az SWB bulijára. Azt nagyon élveztem! Általában a barátok elfogadták, hogy kicsi a motorom, ezért 80-90 volt a tempó. Ennek ellenére mindig hívtak, hogy együtt guruljunk.
Ebből az időszakból köszönetet kell, hogy mondjak Csató Péter barátomnak, aki nagyon türelmesen mindig mindenben támogatott, segített.
Egyik találkozón ismerkedtem meg a jelenlegi párommal, miután megcsodálta a kis MZ-t. Igazából egy motor ülés-varrás hozott össze bennünket, de ez már egy másik történet! Három hónapjába telt, mire rávett, hogy üljek fel mögé a motorjára egy próbakörre. Hiszen én nem utas vagyok! Azóta együtt rójuk az utakat.
Kb. két éve voltunk együtt, amikor a BajaTeam elhívott bennünket egy Szálkai kirándulásra. Akkor még nem tudtuk, hogy ez egy “próbakör”. Úgy tűnik, hogy jól sikerült, mert a következő túrára már elkísérhettük őket. Azóta Ők a barátaink, együtt motorozunk.
Két éve hoztuk létre a Baja Team Old Ladyt, ami a tagok feleségeiből áll. Az egyetlen “bánatom” csak az, hogy a csapatban csak én ülök elöl a motoron, a többiek utasok.
Jelenleg egy 1978-as Kawasai Z650-es motorom van, ami már eléggé át lett építve, és nagyon szeretem. Soha sehol nem hagyott még cserben, pedig többek között az Alpok összes hegyét is megmászta már!
Ezzel a motorral csináltam a különbözetit. Szívesen járok vezetéstechnikai tréningre, mert szerintem nagyon fontos a gyakorlat. Sok veszélyhelyzet elhárítható megfelelő motoros tudással.
Rengeteget kirándulunk a csapattal, de a találkozókat is szeretem. Vallom, hogy az élet túl gyorsan megy el ahhoz, hogy csak a TV előtt üljünk, és várjunk! De mire?
Azt gondolom, hogy amíg csak tudunk, menni kell! Látni a világot, megélni a csodákat. 46 évesen nagyi vagyok, mert három gyönyörű unokám van, imádom őket. De emellett nem mondok le a motorozásról, a kirándulásokról, sem a barátokról! Szeretnék még valamelyik uncsimmal együtt gurulni!
“Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek már kirepültek, és már a kutya is megdöglött”
