Belemotoroztam egy szupercellába
Már kezdtem abban a tévhitben révedezni, hogy a motorozás (árnyoldala) nem nyújthat nekem újat. Hóban-fagyban motorozás, tükörjég, tejköd, homokban offroadozás utcai gumival, felhőszakadás, stb., stb..
Egy szép nyári napon rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van, így a jégesős epizódot is rögvest pótoltam. De, hogy ne legyen már olyan könnyű, ezért pont egy több kilométeres útfelbontásban kaptam. Mivel ez sem fogott ki rajtam, így bónuszként még összeszedtünk egy fémdarabot – amit akkor még nyilván nem tudtam – de itthon a garázsban már sisakban is hallható volt, ahogy a levegő távozik a hátsó gumiból. Én meg azt hittem, hogy a rengeteg víz miatt mászik a hátulja kanyarban…
Mielőtt elértem az epicentrumot, azon gondolkodtam a viharfelhőket látva, hogy vajon melyik filmben vagyok? A Függetlenség Napja, vagy az Armageddon? Tulajdonképpen este otthon kezdett leesni, a híreket és a facebookos posztokat látva, hogy mibe keveredtem… ez egy szupercella.
Szép, napos nyári nap volt, 100 km állt előttem hazáig, és az utolsó 40 km-en kezdett elromlani az idő. Hűvösebb nem lett, de volt valami földöntúli a légkörben. Nagyon csend lett, és baljós színűre váltott az ég. Hatalmas volt a kontraszt a fent elterülő fekete felhők, az epicentrum krátere, és a környezet világosszürkéje közt.
Ahogy haladtam egyre közelebb, egyre szélesebb lett a kráter. Majd egyszer csak, mint egy függönyön keresztül, beléptem a közepébe. Nyílegyenes volt a határvonal, azon túl ömlött az eső. Szinte 10 mp alatt bőrig áztam. Esőruha nem volt nálam, de ha lett volna sem véd meg semmitől.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A csizmám 3/4-ig (igen, a szára háromnegyedéig…) megtelt a nadrágomról belefolyó vízzel, vicces volt a váltás. Kb. mintha egy lavór vízben tapostam volna. A bónusz, hogy legalább langyos volt. A kesztyűmbe minden fékezésnél beömlött a kabátom alkarjában összegyűlt víz, illetve ilyenkor a seggem alá is jött egy adag az utasülés irányából.
Olyan 5 km múlva, a következő falu előtt kezdődött az útfelbontás. Na meg a jég is. Az autósok sorra félrehúzódtak, én csak mentem tovább hősiesen. Azért férfiasan bevallom, mikor a cseresznye nagyságú jégdarabok dió nagyságúra váltottak, én is félreálltam, és behúzódtam egy hirdetőtábla kalapja alá 5 percre.
