Újra egyedül
Boróka vizsgázni ment, ezért ismét egyedül randalírozhattam Szentendre macskaköves kis utcáin.
Most nem kerülhettem ki, hogy ne kelljen elöl mennem. Kezdtem azt érezni, hogy a mumusommá vált ez a dolog, hiszen magamra kellett hagyatkoznom.
Ó, gondoltam, mikor fogok én ott tartani, mint Boróka, aki már vizsgázhat… Mindezen menet közben merengtem, de aztán ráeszméltem, hogy hé, csajszi, azért figyelj már a forgalomra is…
Hajlamos voltam elgondolkozni a motoron, talán ezért is csináltam olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. És persze, már ezerszer a fejembe lett verve, de úgy tűnik, nem elég mélyre. Nem annyira, hogy reflexből jöjjön, a lehető legnagyobb természetességgel.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mivel csak rám tudott figyelni István, így kiéleződtek a sorozatszerűen megjelenő hibáim. Az egyik az volt, hogy amikor a lámpás kereszteződésnél balra kellett kanyarodni, rendszeresen középre soroltam be. Amint megálltam, már rájöttem, de akkor már mindegy volt.
A másik mumusom az egyirányú utcában való balra kanyar volt, mert már addig eljutottam, hogy a baloldalra kezdjek el besorolni, de ezt általában az utolsó pillanatban tettem meg…
A következő dolog, szintén egy balos hülyeség, ugyanis továbbra is rendszeresen lecsaptam a balra kanyarokat. Pedig, tudom, hogy jobbra kis ívben, balra nagy ívben kell kanyarodni.
Sokat gondolkoztam, miért vannak ezek a helytelen berögződéseim, mert ezek már azok, hiszen miközben csinálom, már akkor tudom, hogy ez így nem jó… Szóval, szerintem azért, mert a városban, ahol felnőttem, Püspökladányban, mindenhová biciklivel jártunk. Mondták is mindig, hogy úgy megyek a bringával, mint a félőrült, és amúgy imádtam kanyarodni, jó gyorsan, hihetetlen íveket levágva… Tehát, ezen kell dolgoznom, hogy kiöljem magamból.
Már zsongott a fejem, mert István sorolta a fülembe a hibákat, hogy mit csinálok már megint. Ez lelombozott, mert amikor ketten mentünk Borókával, valahogyan nem tűnt fel ez a sok mulasztás. Nos, igen, akkor megosztódott István figyelme, hiszen mindkettőnkre vigyáznia kellett.
A tanulság ebből az, hogy rendesen el kell beszélgetnem magammal, mert hiába vagyok tisztában a dolgokkal, mégis mindig az ellenkezőjét teszem. És persze, soha sem szabad azt gondolnom, hogy oké, már lógathatom a lábamat.
