Új korszak a Black Moon Tattoo életében!
A több mint 20 éves múltra visszatekintő tetováló szalon nem csak új helyszínen, hanem vendégbarát környezetben és két ifjú tehetséggel várja a tetováltatni vágyókat.
Tavaly döntött úgy a szalon tulajdonosa, Balogh Erika és szintén tetováló lánya, Hajni, hogy Pestszentlőrincről a főváros szívébe, az Akácfa utcába költöztetik stúdiójukat.
Minden változás magában hordozza az újdonság erejét, s belépve a Black Moon Tattooba, úgy érzi az ember lánya, hogy egy gyönyörű ékszerdobozban jár, mely magán viseli az igényes, karakteres nőtípus minden jegyét.
Nem támadják le halálfejek a betérőket, inkább a merész elegancia nyűgözi le a vendégeket. Erikával, aki egy Yamaha R6-on motorozik, a régmúltról, és a jövőről egyaránt beszélgettünk.
─ Miért volt fontos szempont számotokra, hogy megtörjétek a „hagyományos tetováló hely” image-t?
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ Azt tapasztaljuk, hogy vannak olyan érdeklődők, akik először szeretnének rálátni erre az egészre, hiszen még mindig élnek félelmek az emberekben a tetováló szalonokkal kapcsolatban. Szívesen bejönnek, kérdéseket tesznek fel, magukba szívják a hely hangulatát – ezért vendégbaráttá tettük, hogy ne rémüljön meg, aki betér hozzánk. Tervezünk nyílt napokat, amikor bárki bejöhet, nézheti, ahogyan dolgozunk, beszélgethet velünk és a vendégeinkkel.
─ Úgy tudom, eddig a lányoddal dolgoztál, de most két tehetséges srácot is felvettél.
─ Hajnival 10 éve dolgozunk együtt, és ha már megújulás volt terítéken, igaz, hogy először ódzkodva, de két fiút is bevettünk magunk mellé, Balugyánszky Lacit és Király Tomit. Nem bántam meg, szerencsénk van velük!
─ Ezek szerint vállalsz tanulókat?
─ Csak olyanokat, mint a fiúk, akik kezdőnek számítanak ugyan, de már van tapasztalatuk, és nem utolsó sorban ígéretes fiatal tehetségek!
─ Az viszont remek dolog, hogy elmondható, nálatok a tetoválás generációs szakma, hiszen a lányod tovább viszi, amit elindítottál.
─ Igen, ez nagyon boldoggá tesz! Megtanítottam, amire tudtam, de szerencsére neki már volt lehetősége komolyabb tanulmányokat is folytatni. A művészeti képző elvégzése után nálam tanonckodott, majd másfél évig abban a tetováló szalonban, ahol én is kezdtem. S azóta együtt dolgozunk.
─ Említetted, hogy „neki már volt lehetősége…”.
─ Igen, tudod, régen minden más volt. Akkoriban, amikor kitaláltam, hogy tetováló szeretnék lenni, nem sok kilátás volt erre az országban, főleg nőként. 1992-ben találtam egy hirdetést az egyik újságban, egy tetováló szalontól, hogy pár hónapos gyorstalpalót indít. Jelentkeztem, majd az elvégzése után, 1993 februárjában megnyitottam a szalont Pestszentlőrincen. Napjainkban képzett festők, grafikusok kerülnek a tetováló szakmába, akik csodálatos dolgokat alkotnak. Ez nagy előny, ami nekünk nem volt meg. Örülök, hogy ilyen irányba megy a szakma, és hogy a lányomnak már megadattak ezek a feltételek!
─ Gondolom, a szükséges kellékeket is nehéz volt beszerezni anno…
─ Annak idején mindent New Yorkból és Hollandiából rendeltem úgy, hogy nem volt internet. Nagy öröm volt, amikor valakinek csomagja érkezett, s általában egymást kértük meg, hogy rendeljen, ha szükség volt valamire. A mai napig megvan és működik az első gépem, amit onnan vettem. De hiába jöttek meg nagy nehezen a felszerelések, még volt pár köröm: a festéket az ÁNTSZ-hez, a gépet és a trafót a János Kórházban kellett bevizsgáltatni. Ma itthon besétálunk a boltba és megvesszük.
Annak a kornak is megvolt a maga szépsége, ahogyan látom Erika szemeiben a nosztalgia keltette emlékeket. De most itt ülünk ebben az „ékszerdobozban”, ahol megújulva, de töretlen lelkesedéssel, kreativitással várja vendégeit Erika, Hajni, Laci és Tomi.
