fbpx

Túra Erdélyben kátyúkkal, esővel és köménymagos pálinkával

csik ceca 181Péntekre a szervezőnk – aki Gyergyóból származik és ezáltal szerencsére sose volt a csapatnak GPS-re szüksége – a környék megismerését tűzte ki célul kis csapatunk elé. Mert hát nem csak kemény, morózus bikerek vagyunk mi, hanem befogadjuk a kultúrát is. Voltunk örmény katolikus templomban, megnéztünk egy, a mai napig is működő vízimalmot, ahol a fiúk megismerhették a mesterség minden csínját-bínját.

Arra is rájöhettünk, hogy még mindig a székely parasztbácsi által készített dolgok a működőek, nem pedig a diplomás mérnököké (akinek nem inge…). Aztán voltunk a Lázár kastélyban, és persze egy borvíz kutat sem hagyhattunk ki. Egészséges, finom, szénsavas ásványvíz a mélyből, kerekes kút segítségével, frissen felhúzva. Azt hiszem sok emberben vérré várt.

Szombat, a Búcsú napja: kora reggel indultunk tizenegy motorral és egy autóval, mert ilyenkor úgy hallottuk, hogy nagyon telítettek az utak. Sok keresztalj gyalog megy a búcsúra, és ez azzal jár, hogy a fél útpálya szinte végig „foglalt”. Csak az a szerencse, hogy szinte mindenki a Búcsúra megy, így a szembe jövő forgalom nem jelentős, így motorokkal nem volt nehéz haladni.

Nem mentünk el teljesen Csíksomlyóig a gépekkel, mert jobbnak ítéltük egy bezárt helyen tartani a vasakat, és megszabadulni a nehéz bőrgatyáktól és motoros csizmáktól. De persze azért így rövid nadrágban és papucsban/sportcipőben is gyilkosnak bizonyult a 4 km-es túra, tűző napsütésben.

Azt hiszem mindenkit kárpótolt a látvány, ami fogadott minket, amikor felértünk a hegy tetejére, ahol közel 3-400000 ember gyűlt össze. Emberek mindenhol, énekszó és zászlók sokasága – ez fogadott minket. Azt hiszem leírhatatlan volt a látvány.

Délután fél egykor elkezdődött a mise és annak rendje-módja szerint lezajlott minden. Úgy gondolom, aki nem vallásos, azt is meghatotta, amikor a végén az összes ember felállt és kéz a kézben elénekeltük mind a magyar-, mind a székely himnuszt. A himnuszok alatt kellemesen elkezdett csepegni az eső – valaki meg is jegyezte, hogy ”Látjátok, még az Égiek is könnyeznek a meghatottságtól”.

A hegyről még sikeresen lejutottunk, de mire leértünk, megint rákezdett szakadni az eddig mindennapos eső. Bizton állíthatom, már senki sem lepődött meg rajta. Úgyhogy a motorokig az utat megint szakadó esőben és nyakig sárban tettük meg. A hazafelé indulással is várnunk kellett, amíg csendesedett az eső illetve a hazaindulók forgalma. Itt megint rá kellett jönnöm, hogy chopper/cruiser nem való az eső áztatta földútra, de este megint isteni étek várt ránk kárpótlásul, no meg egyesek számára hajnalig tartó mulatozás és táncolás.

 

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x