Tudj meg mindent a HolyChicks-es csajokról!
Hogyan ér össze 5 magyar lány sorsa, míg rock zenekarrá válnak? Honnan indultak? Hová tartanak? Milyen inspiráció számukra Joan Jett és a The Runaways? Mindent elmondtak, de mindent!
A HolyChiks 2015 elején alakult, csak csajokból álló rock zenekar. Kíváncsiak voltunk, hogy a viszonylag frissnek mondható bandát alkotó lányok élete hogyan vett olyan irányt, ami a HolyChicks-hez vezetett… Az együttesben Hunyadkürti Évi énekel, Seprényi Fanni basszusgitározik, Lahucsky Kriszti gitározik, Bakos Zita a billentyűs és Tiszai Vivien dobol.
– Lássuk, hogyan lettek a kicsi lányokból zenészcsajok!
Évi: – A szüleim színészek, így a művészi világ mindig körülöttem volt. Eleinte én is színésznek készültem, de a zene mindig ott volt az elsők között, és végül az győzedelmeskedett. Már egész kicsi koromban anyuval és a tesóimmal a kocsiban kétszólamú dalokat, kánonokat énekeltünk – ez az első igazi zenei emlékem. 5 éves voltam, amikor apukám beíratott Földessy Margit színjátszójába, ahová azóta is járok. Sőt, 7 éve én vagyok ott az énektanár, amiért nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a munkám és egész heti fő tevékenységem az, hogy énekeljek, éneket tanítsak.
Zenei általános iskolába jártam, minden nap volt énekóránk, és hetente 2-szer 3-szor kórus. Itt kezdődött az igazi zenei oktatás számomra! Másodiktól zongorázni tanultam 6 évig, ezt felváltotta a gitár, amelyen autodidakta módon tanultam meg játszani, hogy magamat kísérhessem éneklés közben.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– Te aztán tényleg sokat tapasztaltnak számítasz, ami a kulturális világot illeti! Hogyhogy a zene győzött?
– A Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán érettségiztem. Itt is a színház, a zene és a tánc volt előtérben 4 éven át. Kétszer felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, ahova szerencsére nem vettek fel. Ekkor fordultam komolyabban a zene felé. Vivivel volt az első komolyabb zenekarunk Instant névvel. Felvettek a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol előbb zenész-, majd zenetanári szakképesítést kaptam. Akkoriban kezdtem énektanárként dolgozni Margitnál, ami nagyon sokat számított az énektudásom fejlődésében, hiszen azóta is, 7 éve minden nap énekelek fél-1- másfél órát.
Szerintem az éneklés önfejlesztő tevékenység, egy jó énektanár maximum iránymutatást ad, de a java rajtunk áll. Énekeltem egy Led Zeppelin cover bandben, amit imádtam.
Vivi: – 17 éves, Tankcsapda-fanatikus, szakadék rocker lány voltam. Három barátnőmmel kitaláltuk, hogy alapítunk egy rock bandát. Beleraktuk egy kalapba a hangszerek neveivel ellátott cetliket, és úgy gondoltuk, mindenki azon játszik majd, amit kihúz.
De végül is, ezt sem tartottuk be, mert „lestipistopoltuk”, ki mit szeretne. Én basszusgitározni akartam volna, de a barátnőm hamarabb stoppolta le, a dobnál pedig kussban maradt mindenki. Mondtam, hogy na jó, akkor bevállalom. Amúgy nem véletlen, mert apukám is dobol.
Jávori Vili bácsinál kezdtem az alapokat, majd Sramkó Jánosnál végeztem a Kőbányai Zenei Stúdióban, melyet Póka Egon vezet napjainkban. De titokban, a megtakarított pénzemen, egy rocker csávónál is tanultam. A kőbányai suliba nem igazán akartam menni, mert nem volt meg hozzá a tudásom, de sok hosszú hajú srác járt oda, szóval ez meghozta a kedvem. A gimiben rossz magatartású voltam, de azért szavaló versenyeken mindig részt vettem, mert nagy álmom volt, hogy színésznő legyek. Fú, de jó, hogy nem lettem!
– Téged azért, Vivi, nagyon sok reklámban, tévés csatornán láttalak szerepelni… Milyen bandákban voltál eddig?
– Amikor elvégeztem a zene sulit, bekerültem az Ozone Mama zenekarba. Öt évig voltam velük. Az Ozone Mama után pedig megalapítottuk a HolyChicks-et, illetve ami szintén saját, a Kicsia Világ zenekart. Eközben számos produkcióban vettem részt: Egy Másik Zenekar, tévés műsorok, versenyek, reklámok.
Kriszti: – Még a gimiben kezdtem zenélni, ahol a fakultáció-választásnál a legjobb barátaimmal elhatároztuk, hogy – természetesen – rock sztárok leszünk. Alapítottunk is egy zenekart, nálam a gitár nem volt kérdés (bár bevallom, a dobbal mindig is szemeztem). Ezután pedig jöttek a szokásos kisebb-nagyobb megpróbáltatások, tagcserék és sikeres, vagy épp kevésbé sikeres fellépések.
Majd még néhány saját és nem saját projekt következett (így fordultam elő a Compact Discoban is), melyekből jó párat – női zenészként akarva akaratlanul is – átszőtt a „lányzenekar” fogalma. Végül régi ismeretségünkből adódóan, Viviék megkerestek, és így született a HolyChicks…
– Gitározni hol tanultál?
– Először magam próbáltam leszedni a kedvenc előadóim számait, majd később több gitártanárom is volt, és egy idő után elengedhetetlenné vált a zeneelmélet beható ismerete, így Kőbánya padjait is koptattam párszor.
Fanni: – Ahogy kiskamaszként elkezdtem rockzenét hallgatni, valahogy egyértelmű vonzata volt az is, hogy meg akarok tanulni valamilyen hangszeren játszani. Igazából sorsot húztunk, így jutott nekem a basszusgitár. Első körben akusztikus gitáron kezdtem el tanulni, hogy az alapokat elsajátítsam, de pár hónap elteltével basszusra váltottam, és el is kezdtünk a haverjaimmal a garázsunkban próbálni… Ez persze még nagyon amatőr volt, a dobos például mindenféle könyveken dobolt.
Zita: – Már az oviban elkezdtem szolfézs órákra járni, elsős koromban pedig zeneiskolában zongorázni. 13 évig tanultam, nagyon komolyan vettem, állandóan gyakoroltam, zongoraversenyekre jártam – erre a pályára készültem. Gimiben a bátyám megalapította az első rock zenekarát, ahova én is beszálltam. Ekkor kezdtem el igazából felismerni, hogy a komolyzenén túl is van világ. Egyre gyakrabban történt meg, hogy a szimfóniák mellett már könnyűzenei számok dallamai is kiszűrődtek a szobámból. Sőt, ez egyre csak fokozódott! Több zenekarban játszottam és játszom azóta. 2015-től pedig igazi szentcsirkévé váltam.
