Török motoros túra egyedül 2. rész: az autópályán egyáltalán nem volt unalmas az út
Időközben lemerült a telefonom és a powerbank is, pedig kifejezetten keveset használtam, hogy a nap végén megtaláljam a hotelt. Mikor a kompról legurultam, ott álltam telefon nélkül, és még a város nevét sem tudtam, ahova tartanom kellene.
Mivel nem valami nagy a sziget, elindultam jobbra, gondoltam hátha beugrik a település neve, ha meglátom egy jelzőtáblán. Hát nem ugrott be… Ekkor jutott eszembe, hogy a laptopomban még lehet valamennyi szufla, így bekapcsoltam és láss csodát: 5%!
Gyorsan bedugtam az adatkábelt és csatlakoztattam a telefont, így sikerült bekapcsolni annyira, hogy meg tudtam nézni a várost és a hotel nevét, aztán le is merült a telefon a laptoppal együtt… Mázli. Ugyanakkor továbbra sem volt fogalmam sem, hogy egyáltalán jó irányba haladok e, de körülbelül 15 kilométerrel arrébb megtaláltam a várost, és a helyi kisboltban érdeklődve megtaláltam a hotelt is.
Gyönyörű tengerparti szállás volt, egy kedves helyi férfi vezette. A következő két napba zsúfoltam a sziget körbemotorozását és a leghíresebb tengerpartokat is felkerestem. A tenger lenyűgöző látványt nyújt a magasból, és nem érdemes kihagyni a tengerpartokat sem. Én a Giola-t, Psili Ammos Beach-et és Saliara Beach-et néztem meg.
Végül augusztus 23-án indultam vissza Erdélybe. Reggel 7-kor indultam Thasosról, visszakompoztam Keramoti-ba, majd innen Bulgária felé vettem az irányt. Bulgária délnyugati részén – mindössze néhány óra vezetés után – elég komoly álmosság tört rám, de megálltam egy benzinkúton felfrissülni, innentől kezdve fáradtságnak – az út legvégét leszámítva – nyoma sem volt.
Szófia után Szerbia felé vettem az irányt, ahol körülbelül 200 kilométert vezettem autópályán, majd este 8 óra körül értem a szerb-román határátkelőhelyhez (Vršac – Moravița), majd Temesvár felé vettem az irányt, ahonnan Aradon át Nagyváradra jutottam. Ennyi idő után már furcsa volt az útirányjelző táblákon Szegedet és Debrecent látni…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nagyvárad után már csak 100 kilométerre voltam az úti célomtól, ugyanakkor elérkezett az egyik legnehezebb szakasz is. Rossz utak, fáradtság, vak sötét és GPS hiánya tették kalandosabbá az utat.
Amikor már az utolsó 10 kilométeren láttam az útirányjelzőn Sarmaságot, azt hittem sosem érek oda, de végül sikerült. Közel 20 óra folyamatos vezetés és 1200 kilométer után augusztus 24-én hajnali fél 3-kor leszálltam a motorról és kidőltem, mint egy darab fa.
Innen az út Szentmártonkátáig már gyerekjáték volt, bár meg kell említenem, hogy nagyjából 5400 kilométeren egy szem eső sem esett rám, Hatvantól hazáig rendesen megáztam.
Már tervezem, hogy 2022-ben hová fogok elgurulni, de egyelőre nem szeretném lelőni a poént, várhatóan augusztusban jelentkezem a következő élménybeszámolóval.
