Török motoros túra egyedül 2. rész: az autópályán egyáltalán nem volt unalmas az út
Összehaverkodtam az egyik helyi – már múzeumszerű – ajándéküzlet tulajdonosával Vedoval, akitől egy pár gyönyörű Suzanni csizmát is beszereztem Livinek, szuvenír gyanánt. A Selcuk-i hotelben volt egy hatalmas medence, a szemben lévő bár pedig egy westernfilm hangulatát idézte. Egy közeli kisváros letisztult, szinte kihalt tengerpartján fürödtem először az Égei-tengerben.
Néhány nap után Selcukból a Dardanellák felé indultam Izmir irányába. A közel 400 kilométeres út szinte végig a tenger mellett vezetett, lélegzetelállító látványt nyújtva az Égei-tengerre és a településekre.
Délután 4 óra körül értem Trójába (Troya), ahol megtekintettem az ókori város romjait, valamint a kiállított falovat. Canakkaléba érve ellátogattam a Trója c. filmben bemutatott falóhoz is, majd másnap továbbindultam Görögországba.
Visszakompoztam az európai kontinensre, majd egy bolgár határátkelőhely felé vettem az irányt. A Görögországba való beutazáshoz ekkor előre ki kellett tölteni egy dokumentumot, amin szerepeltetni kellett többek között azt is, hogy melyik határátkelőhelyen kívánunk belépni az országba.
Ekkor eszméltem rá, hogy a vírus miatt Törökországból még uniós állampolgárként sem lehet bejutni közvetlenül Görögországba, ezért körülbelül 300 kilométer kerülővel fel kellett mennem egészen Bulgáriáig, hogy az első határátkelőhelyen bejussak Görögországba. Eléggé szorított az idő, mert emlékeim szerint este 9-kor ment az utolsó komp Thasos-ra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Úgy terveztem, hogy még Törökországban tankolok egyet, ha már ilyen olcsó a benzin, de itt szembesültem először olyannal, hogy nem volt a benzinkúton benzin, így egy közeli városban tudtam tankolni.
A török-bolgár határon (Kapitan Andreevo – Kapikule) annyi jármű volt, amennyit még életemben nem láttam egy helyen, legalább 5-6 sáv volt tele autókkal. Mivel legalább 35 fok volt – és mert időre mentem – kikerültem a kocsikat, és előrehaladtam a határátkelőhelyig, ahol viszonylag gyorsan, körülbelül egy fél óra alatt átjutottam Bulgáriába, majd az első bolgár-görög határon (Kapitan Petko Voyvoda – Ormenion) beléptem Görögországba.
A török utakhoz, tájhoz képest Görögországnak ez a része csalódás volt számomra, ráadásul megszámlálhatatlan mennyiségű sebességmérőt telepítettek az utak mentén, ami miatt nagyon kellett figyelnem, hogy ne érjen később meglepetés. A tenger felé haladva aztán egyre szebb tájakon, kanyargós utakon motoroztam, de a török tájak hangulata hiányzott.
Körülbelül fél 8-kor értem a keramoti-i kikötőbe, innen indult a komp Thasos-ra. A kompjegy ára körülbelül 20 euró volt oda-vissza, az út hossza nagyjából egy óra volt. Mire elindult a komp, már be is sötétedett, de azért azt jól láttam, hogy a hullámoktól a motor lent imbolygott, úgyhogy az utazás utolsó 20 percében lent fogtam a motort, hogy fel ne boruljon.
