Semmi-Kis Tünde: Azt tervezem, hogy egészen Tibetig motorozom
Semmi-Kis Tünde tinédzser kora óta motorozik, és ettől még a modellkarrierje sem tudta eltántorítani. Azóta pedig a szenvedéllyel űzött hobbi szinte hivatássá érett, hiszen a sürgősségi vérellátásba segít be kétkeréken.
Mióta rajongsz a motorozásért?
Gyerekkoromtól imádom az autó- és motorsportokat. Édesapám már kilenc évesen megtanított autót vezetni, viszont a motorozást nem támogatta, mert volt egy komolyabb balesete, és nem akart aggódni értem. Ám a tiltással az ellenkező hatást érte el, 14 voltam, amikor a baráti társaságomban motorra ültem.
Azóta pedig kis túlzással le sem szálltál a nyeregből. A versenyzés nem izgatott?
Az korán kiderült, hogy a gyorsasági motorhoz túl magas vagyok, mint ahogy zsokénak is, ami a másik nagy álmom volt.
Mégis teljesítetted a Budapest–Bamako-ralit, méghozzá első magyar nőként.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Hatalmas élmény volt, amit háromnegyed év felkészülés előzött meg, hogy a terepmotorozásban magabiztosabb legyek. Afrika lenyűgöző, ezért akinek lehetősége adódik egy ilyen kalandra, azt csak biztatni tudom, hogy vágjon bele.
Vagány motorosként építettél modellkarriert, hogyan tudtad ezt összhangba hozni?
Akárcsak a motorozást, a modellkedést is 14 évesen kezdtem. Azt nem mondom, hogy minden adottságom megvolt hozzá, inkább csak jobban reagáltam a kamerára az átlagnál. Szóval párhuzamosan zajlott a kettő, így a fiús és lányos oldalam jól kiegyenlítette egymást. Ráadásul a modellmunkákkal sikerült megteremtenem az anyagi hátteret a motorozáshoz.
Szépségkirálynőként sem tiltottak el a kétkerekű járgánytól?
Tudomásul vették, hogy a tiltás nálam nem válik be, ezért bizonyos keretek között engedték. A saját motortól viszont meg kellett válnom, hogy ne legyen mindennapos a csábítás.
A Harley-Davidsonnal hogyan kerültél kapcsolatba?
Több mint tíz éve kapcsolódik össze az életem az ikonikus amerikai márkával. A budapesti H.O.G. alapítója, Dobai Attila hívott meg a fesztiválokra, ahol eleinte hostessként segítettem, majd részt vettem tesztmotorozásokon is. A Pan Americát Csehországban az elsők között próbálhattam ki.
A június 22–25-i budapesti 120. évfordulós Harley-Davidson fesztiválra is kilátogatsz?
Sajnos nem leszek itthon, amit nagyon sajnálok, mert presztízsértékű, hogy a Harley itt ünnepli a születésnapját, és biztosan óriási buli lesz.
Idén van valamilyen nagyobb motoros túraterved?
Egy négy-ötnapos enduro-oktatásra szeretnék beiratkozni, mert a közeljövőben az a célom, hogy Budapestről Tibetbe motorozom, ami közel egyhónapos út.
Miért pont Tibetbe?
Nincs mögötte semmilyen spirituális megfontolás, egyszerűen régi vágyam eljutni oda, méghozzá szárazföldön.
Ennyi rutinnal a hátad mögött rendszeresen jársz vezetéstechnikai tréningekre, miért?
Arra az önkéntes munkám miatt van szükség, ugyanis a Vérlovagokkal a sürgősségi vérellátásban veszünk részt. Országos szinten, kórházakba szállítjuk a vért motorral, az esetek 60-80 százalékában kivételes műtétekhez.
Hogyan kerültél közéjük?
Másfél éve a Pető Intézetben az évnyitó előtt fogyatékkal élő gyerekeket motoroztattunk, és ott voltak a Vérlovagok is, akik megkértek, csatlakozzam hozzájuk. Hetente, kéthetente vagyunk beosztva ügyeletbe, és nagyon jóleső érzés, ha a munkánkkal, akárcsak egy apró láncszemként, de hozzájárulhatunk az életmentés komplex folyamatához.
Forrás
Tibetbe (meg úgy általában Ázsiába) motorral? Az nekem is nagy álmom, csak épp’ szó szerint: Csak álmodozom róla. Az a helyzet, hogy egy kicsit félős vagyok ekkora (külföldre, egyedül) túrához. Pedig egy ilyen túra akkora kaland lenne, hogy még a következő életemben is emlegetném…
Pedig vannak jópáran, akik felkerekednek. Csajok is.