fbpx

Pünkösdi úszkálás az aszfalton

Az idő nem volt kegyes a pünkösdi fieszta résztvevőihez. Májusi eső aranyat ér, tartja a bölcs mondás. Amennyiben abban mérték volna az égből lehulló áldást, a versenyhétvége résztvevői mind egytől-egyig busásan meggazdagodtak volna. De tudjuk, ez csak a mesében van így, az életben meg kell küzdeni az időjárás szélsőségeivel.

A szombati szakadó eső és vízözön után a vasárnap délelőtti szabadedzés biztatóan indult. A Horimoto két versenyzője Majzik Ibolya és Magda Sándor szorgalmasan rótták a köröket, az ugyancsak hideg aszfalton, inkább a márciusi pályanapok hangulatát idéző hűvös időben. Száraz gumikkal és beállításokkal próbáltak helyt állni az időközben szemerkélésnek indult esőben. Az időjárási körülmények azonban egyre rosszabbra fordultak. Sándor még megpróbált egy jobb időt motorozni, de mire a körét kezdte, a pálya teljesen vizes volt, igy a célegyenes végén bukott.

Ezt követően már egyértelművé vált, hogy a nap folytatása csak esőgumikkal lehetséges. Az SSP 600-as kategória rajtrácsára mindkettő versenyző felállt volna. A boxutca nyitása előtti percekben a csapat még Sándor motorján dolgozott, így a gyors javítás és maximális igyekezet ellenére sem állt össze a gépezet, a rajtrácsra egyedül Ibolya „úszkált” el. Az úszkálás szó nem véletlen, mert ekkora már a pálya a vízátfolyások és a folyamatosan szakadó eső miatt vízi járművekkel ésszerűbben járható lett volna, mintsem motorral közlekedve.

A nyolc körös táv teljesítése igazi bravúr volt, a motoron maradás és lehetőség szerint a legjobb köridők elérése nem különben. A legbátrabb nézők is visszahúzódtak vackaikba az eső ellen, így a versenyzők szinte magányosan, izgatott szurkolói tekintetek hiányában köröztek a pályán „odalent”. Végül elérkezett a pillanat a kockás zászlós leintést követően Ibolya a 10. pontszerző és kupát érő helyen futott be.

Ibolya a leintést követően teljesen átázva az alábbiakban foglalta össze versenyét: „A délelőtti szabadedzésen a transzponderem nem működött, így nem volt egyáltalán mért időm, az utolsó rajtkockából indulhattam csak el. Az esőgumival nem tudtam már menni a szabadedzésen, a felvezető körben szembesülhettem először a viselkedésével, ott kellett hirtelen hozzászoknom a motor megváltozott vezethetőségéhez. A pályát ekkora már összefüggő vízréteg borította, a hátsó részen hatalmas vízátfolyások voltak. Legjobban a bukósisak, azaz a plexi párásodásával küzdöttem, alig láttam valamit a párától és az esőcseppektől. Többször volt olyan pillanat, mikor a motor megcsúszott, de tudtam kezelni a helyzetet. Két kicsúszásos bukás történt, de az utolsó körökben már biztosan éreztem, hogy tudom teljesíteni a versenyt. A leintéskor tízedikként haladtam át a célvonalon. Nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen az esős versenyen, melyet a soron következő Lady-Cup-on szeretnék hasznosítani.”

Sándor a műszaki hiba miatt az SSP 750-es versenyhez tudott csak becsatlakozni, motorja ekkora állt össze. Az időjárás semmit sem változott, talán az eső intenzitása egy kicsit alább hagyott. Ekkora a versenytávot a szervezők hat körre rövidítették. A rajtot Sándor jól kapta el, negyediknek fordult, és ezt a pozícióját mindvégig tudta tartani. A harmadik helyen haladó lőtávolságon belül volt. Sándor sem tudott edzésen hozzászokni az esőgumihoz és beállításokhoz, illetve az egyik kormánycsutkáját nem sikerült 100%-ban javítani. Mérlegelve a helyzetet és okosan döntve egy stabil motorozással a 4., pontot és kupát érő helyen futott be.

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x