Óriásrobogó kalandoroknak: Honda X-ADV 2021 teszt – VIDEÓVAL!
Honda X-ADV terepen
A terv az volt, hogy leginkább terepen próbálgatom majd az X-ADV-t, ha már arra találták ki. Bár korábban Mina azt írta, hogy terepre nem menne vele – amit meg is értek, ha én ilyen magasnak éreztem, akkor ő egyáltalán hogy tudta megtartani – úgy gondoltam, akkor meghajtom ott is.
Na persze ne gondoljátok, hogy valami krosszpályára vittem az X-ADV-t, hiszen egyáltalán semmi terep tapasztalatom nincs – hazudok, mert még 2008-ban a BMW F 800 GS-t szintén a csömöri határban gondoltam letesztelni, de akkor csúfos vereséget szenvedtem és végül telefonos segítséget kellett hívnom.
Szóval a terep szót helyettesítsük inkább a jó, vidéki földúttal, ahol van minden, kisebb-nagyobb gödrök, murva, sóder, lejtő és emelkedő. Erre a kalandra már átállítottam a GRAVEL módba, hiszen ennél a beállításnál úgy módosul a futómű és a fékrendszer, ahogy az a mérnökök szerint legoptimálisabb egy hétköznapi felhasználónak.
Nem is volt rá panaszom. Szinte városi tempóban csapattam a lovardák és szántóföldek között. Ezúttal a mély homokot messzire elkerültem, mert nem szerettem volna megint szégyenben maradni.
Mindig irigykedve olvasom vagy hallgatom, amikor motorosok arról áradoznak, hogy mekkora kaland terepen motorozni. Alapvetően túramotoros vagyok, ha tehetem aszfalton motorozom – a Street Glide-ot nem is terepre találták ki – de most megéreztem, mit jelent az a szabadság, amikor gondolsz egyet, és dobsz egy jobbost a mezőn, és onnantól a porban csapatod.
Mondjuk azt soha nem értettem, hogy a terepmotorok miért olyan magasak. Illetve egyrészt persze értem, hogy a hosszabb rugóút miatt feljebb kerül az ülés, de nekem nagyobb biztonságot adna itt is, ha rendesen leérne a lábam. Habár az X-ADV ülése is hatalmas és széles, legjobban a lábtartó zavart végig a teszt alatt.
Eleinte az okozott fejtörést, amikor a robogós üléspozícióból elkezdtem lerakni a lábam, és még mindig csak raktam, raktam, és még mindig nem volt ott a talaj… furcsa volt megszokni az extra centimétereket. Később már csak attól szenvedtem, hogy ahogy lábujjhegyen pipiskedtem, a trepni folyamatosan nyomta a vádlimat, mindkét lábszáramon kék-zöld foltokat okozva. Elkelt volna egy krosszcsizma…
