Orbán Mariann motoros balesetei után, megjárta a Bamako-t!
– Mit adott neked lelkileg a motorozás?
– Szabadságot adott. Három balesetem volt, az idei elég durván érintett minden szempontból. Az Izabella-Szondi sarkán balra fordult egy nő, én meg ott voltam ugye vele szemben szabályosan. Elütött. Hátsó traumás csípőficamom, csípőtörésem, nyílt vágott térdsebem lett, ami még most sem gyógyult meg és úgy tűnik, maradandóak a károsodások. A legnehezebb az egészben az volt, hogy nagyon aktív emberként 3-4 hétig ágyban kellett maradnom, az eléggé kicsinált annyira, hogy amikor úgy éreztem elég, összeszedtem hozzá egy trombózist is, amivel újabb hetek kötöttek ágyhoz. Nagyon megtanultam hát értékelni az életem. Meg, hogy tudok mozogni ugye. Eladtam minden motoros cuccom. Azt sosem felejti az ember, hogy mozgassa kérem a lábujját, érzi?
– A Bamakon autóval voltál, igaz? Mesélj az élményeidről!
– Az első az “első” mindenkinek, atomra be vagy szarva és azt sem tudod, mi az az Afrika. Marokkó amúgy nagyon baráti ország, csodálatos helyekkel, a kaja zseniális. {tweetme buttontext=Kattints és Tweetelj!}…Ami a legjobb az egészben, a sátorban alvások, a tábortüzezések, éneklések, és a rengeteg pálinka…{/tweetme}, persze csak fertőtlenítésre. Vannak és voltak nehéz szakaszok. Ha szerelned kell, másnap dupla napot kell behozni, ha lerobbansz reméled, hogy összeszednek a többiek. Mi ezt megúsztuk múltkor, de vontattuk a Csimi Attiékat egy álló napig. Na most el tudod képzelni, 80-al a csodálatos semmibe előre hajts tovább 600 kilométert, baziunalmas volt, elhiheted. De amikor ugyanezt ordító zenével, lehúzott ablakos klímával nyomod, csupa homok a mindened és fogalmad nincs arról hányadika van, az valami elképesztő érzés.
Felváltva fogunk vezetni, navigálni, a kocsi már szervizben van, azok a srácok készítik fel, akik ugyancsak jönnek öten, öt Merci busszal. Persze minden kocsit eladunk a végén. Ehhez kívánj nekünk sok szerencsét és egy nagyon jó vevőt!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– Miért indultál, mi vonzott benne?
– Fogalmam sincs, akkor miért mentem, most már tudom miért megyek. A szabadság, a célzott céltalanság, a telefon és internet mentes hetek, napok, tábortűz melletti esték. Elmondhatatlan élmény a sivatagban aludni a szabad ég alatt. Sosem voltam annál boldogabb mint ott és akkor. Újra szeretném érezni! Persze, amikor szétfagysz a sátorban, azt nem, de hozzá tartozik. Most jobban felkészülünk felszereléssel. Sok támogatónk van, kempingfelszereléstől kezdve a ruháig mindent kapunk.
– És hova vágysz még a világon?
– Az ilyen tengerpari nézelődés meg városi túrák nem az én asztalom, de nagyon mennék egy nepáli gyalogtúrára még az életemben, és Alaszka is tervben van. Meg Amerika, mert meg kell látogatni a testvéremet akivel sosem találkoztam és képzeld motorozik, van egy terepjárója, meg egy lakóautója és imád kempingezni!
– Motorral is megpróbálnád?
– Volt róla szó, ha valaki kijuttatná nekem a motort Marokkóba és támogatást tudnék szerezni, akkor mindenképp. Ez izgalmasan hangzik. Nem elég, hogy fürödni nem tudsz még bele is rohadsz a motorosgúnyába, lehet fokozni az élvezeteket! Imádnám!
– Esetleg nekivágnál valamilyen más megmérettetésnek is, olyannak, mint a Bamako?
– Sok minden érdekel, ami nem strandon fekvés, és mostanra a munkám is olyan, hogy le fogok tudni lépni évente egyszer. Szóval naná, hogy érdekel! Alaszka például nagyon.
Mariann és Zsófi Bamako-s élményeit itt követheted nyomon január 12-28. között.
