fbpx

Obsuszt Roland – A Rázósabb Úton

“…Késő délután jött át a rendőr a lepecsételt papírral, amivel elhagyhatom Kazahsztánt. Ekkorra viszont már eldöntöttük Ruszlánnal, hogy csapunk egy kis bulit estére a főnökénél, ahova meghívta a haverjait is. Így is lett, a motoromat bent hagytuk a műhelyben, mi meg Ruszlán főnökével, egy szebb napokat látott robogó nyergében átvágtunk a városon.

Estére szépen összegyűlt a díszes társaság, akik egy vagon sörrel érkeztek, majd jöttek a tervszövögetések, miszerint 10 nap múlva találkozunk a Balkas Bike Fest-en, Kazahsztán egyetlen motoros találkozóján. Ez innen csak 700 kilométerre volt, de nekem még 1700-at kellett megtennem a Kirgizisztáni kerülővel és a Charin-kanyon érintésével együtt.

Reggel elkísértek a 20 kilométerre lévő határig, nehogy valami gond legyen útközben. Ruszlán még a határőrrel is beszélt, mutatva neki a papíromat, és informálódva, hogy vajon minden rendben lesz-e. Nagyon vártam már a belépést abba az országba, ahol 4-5000 méter magas hegyek közt visz az út, a délutáni szieszta egész nap tart, az árszínvonalat pedig az 50 Ft-os buszjegy jellemzi a legjobban.

Ekkorra már jóval több mint 6000 kilométeren voltam túl, de sem hegyet, sem felhőt nem láttam egész úton. Az időjárással különös szerencsém volt, hiszen az esőruhám a sátorban egy hónapig a párna szerepét töltötte be és végig 30-35 fokos melegben motorozhattam.

Kirgizisztánban aztán minden egy csapásra megváltozott. Ez jóval szegényebb ország, mint Kazahsztán, ásványkincsei nincsenek, emiatt ipara sincs, és a hátsó kertemben komolyabb mezőgazdasági munka folyik, mint itt.

Szerencsétleneknek nem sok vízszintes területet adott a Jóisten, a kombájnban meg ugye nincs hegymeneti fokozat. Szerencsére a népsűrűség is nőtt valamelyest, így már nem kellett attól tartanom mint Kazahsztánban: vagyis ha lerobban a motor már nem kell Bear Grills túlélőtechnikái után nyúlnom, és esetleg egy döglött tevében menedéket keresnem.

Az út hamarosan emelkedni kezdett és egy hatalmas gát mellett vitt. Úgy látszik, Kirgizisztánnak is megvan a maga Rushmore-hegye, csak itt Lenin elvtárs tekintete mered a semmibe. Amikor lefotóztam a gát melletti hegyoldalba faragott szellemi vezetőt, már sípoltak is rám a gátőrök – nyilván ismét valami hatalmas bűnt követtem el. Már futottak is a Lada Nivához és padlógázzal indultak el, gondoltam jobb lesz nekem is lépnem…”

 

Rendeld meg a könyvet most!

{product}2526|name|cart|picture|border|pricedis3|pricetax1{/product}

 

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE Budapest Média Intézetében Kommunikáció és PR szakon, diplomamunkámat a Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 szavazás
A cikk értékelése
Feliratkozás
Értesítés
guest
0 hozzászólás
Inline visszajelzések
Összes hozzászólás
0
Kíváncsiak vagyunk a véleményedre. Szólj hozzá!x
()
x