Dzsyna: nem motoron kerültem le a futószalagról
Rájöttem, hogy imádom a kanyarokat, nem mondom, hogy mindig sikerül, de imádok mindig kicsit újítva, technikásan vezetni, szeretek kicsit őrült lenni. Sajnos arra is rájöttem, hogy egy eséshez nem kell feltétlen őrültség, elég pl. egy részeg biciklis, aki lecsapja a beláthatatlan kanyart, vagy este esőben egy ügyeletes autótól bepánikoló autós, ami MZ-nek horpadást jelentett a tankon valamint enyhe sárvédő deformálódást és lábtartó hegesztést.
Nekem csak csonthártya repedés jutott a bordáknál. 0 Ft-ért magától begyógyul, Mz nem. Az idők során mindennél jobban megszerettem MZ-t, Ő egy olyan motor, akinek lelke van, az életemben történt szinte összes boldogságot együtt csináltuk, vagy minimum tudom hozzá kötni.
Az akkori barátomnak és a véletlennek köszönhetően megismerkedhettem a motorozás egy számomra addig ismeretlen ágával: a streetfighterkedéssel. Érdekelni kezdett ez az ág, voltak gyenge próbálkozásaim is, de különösebben érdemleges mutatvány nem született. Na jó, talán az érdekes volt, amikor gyakorlás közben leégette a karom az aszfalt.
Igazából rájöttem, hogy imádom, de nem az én karrierem, viszont kint lenni a malomkeréknél a gyakorlásnál, amiben tudok segíteni, vagy éppen streetfighter mögött ülni, stoppiezni pirosnál vagy egykerekezni az üllői úton (én csak mint vesevédő) kifejezetten tetszik.
Szintén egy emeletes véletlen folytán megismertem egy embert, aki sajnos lebénult motor-balesetben. Akármilyen szép is, tudom hogy vannak buktatói, és akármennyire is szeretem, sajnos tudom, hogy vannak olyan motorosok, akik visszaélnek ezzel a naiv szeretettel. Az élet egyszer ad, egyszer elvesz, de csak a gondolkozásmódunk teszi a megtörtént dolgokat jóvá, vagy rosszá. Kesereghetünk egy életen át, vagy mondhatjuk azt hogy megtörtént, de tanultam belőle, legközelebb minden más lesz.
Balesetet szenvedett motoros barátom által kaptam a lehetőséget, hogy fényezést tanulgathassak a Pannonia Ringen, az X-Bike-ban, barátom pedig szerelést. Imádtam, egész nap versenymotorokat szereltek mellettem, míg én fényeztem, a száradást vártam vagy épp a maszkolással bíbelődtem. Szabad- ill. ebédidőben versenyeket és edzéseket nézhettem.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Már a motorozás kezdetén is tetszett, hogy vezetés közben technikázni kell, állandóan tanulni a motortól és a hibáimból, állandóan játszani kell a fékkel, gázzal, kuplunggal, együtt kell érezni a motorral. A mai napig imádok lendülettel menni a kanyarokba, először csak rajongtam érte majd kis biztatás után komolyan kezdett érdekelni a versenyzés, építem a jövőm, álmodom az álmaim.
Ki tudja mi lesz még? Szó mi szó, ennél jobb munkát el se tudtam képzelni. Ahogy bejött a tél már nem tudtam olyan sűrűn bejárogatni, télen tanultam meg motorozni, de a napi 110 km abban a hidegben hosszútávon nem emberbarát. Maradtak hát a jó öreg városon belüli menetek, éjszakai gurulások, bandázások.
Az idő múlásával egyre jobban a szívemhez nőtt MZ, kezdtük kiismerni egymást, idővel anyu is rájött, hogy ez az egy dolog, amiért igazán tudok élni, ami igazán boldoggá tesz, így végül megenyhült, és elfogadta hogy ez vagyok én.
Mára, bár tudom, hogy rettenetesen félt, mindenben támogat, és ahol csak tud, segít. A 2007-es 2008-as évben nem egyszer éreztem úgy, hogy már nincs mit veszítenem, összepakolom a pénzem irataim jogsim, MZ olaját és elindulok. Válás, költözés, iskolaváltás, betegség, szakítás. Ezek a dolgok felemésztik és megváltoztatják az embert.
Ezeken kívül is nehéz mellettem élni, motorbolond vagyok, elszánt, ha előttem a cél, bár néha megbotlok, mindig visszatérek önmagamhoz és az elveimhez, sokszor szenvedek km-hiányban. Imádok szerelni, a legtöbbször, ha jól érzem magam koszos vagyok, olajos a kezem, a bukósisak a fodrászom. Változtam, hibáztam, tanultam, imádom MZ-t, és igen, olyan játékban játszok, ahol a legnagyobb a golyózápor.
Imádok elindulni, úgy, hogy nem tudom hol lesz az út vége, de tudom, hogy az az út lesz a legszebb, hús-vér társsal az oldalamon, vagy az egyetlen társsal az életemben, aki mindig mindenben mellettem marad: MZ-vel. Motoron minden baj megszűnik, kicsit megszűnik a világ is.
Rájöttem, hogy az életemben akármekkora baj is legyen, akármilyen helyzet, emberek jöjjenek vagy menjenek, egy dolog állandó: a motorozás. Ez már többről szól mint hobby, ez a boldogságom, a jövőm, az életem: Live tor ide, ride to live, amíg élek MOTOROZOK!
