Dzsyna: nem motoron kerültem le a futószalagról
Átkerültem középiskolába, ahol már tudatosan grafika szakra mentem. Koleszos voltam, ami igen jól jött, mert a kajára kapott heti 3000 Ft-om egy az egybe félreraktam. Igaz, hogy semmit sem költhettem emiatt, de összespannoltam a konyhás nénikkel, másrészről meg szent volt a cél és sérthetetlen. 🙂
Barátváltás következett, ami miatt kicsit a mai napig gerinctelennek érzem magam, mert ha nyersen fogalmazok, akkor a még több motorozásért hagytam ott. Sajnos ezidáig egyetlen barátom se viselte jól hosszútávon, hogy a motorozás az első, valamint hogy csaj vagyok, mégis 98%-ban fiú barátaim vannak, révén hogy több a férfi motoros.
A jól ismert iwiwre sikeresen felraktam egy képet, amin egy Fireblade volt, ami egy szimpla 600-as CBR designját kapta meg, én pedig sikeresen félrecímkéztem, hogy 600-as szépség. Fél napig sem tartott, amíg megérkezett az addig ismeretlen korrektor levele, hogy rávilágítson a tévedésemre, majd megismerkedtünk. Bekerültem általa egy igazi, összetartó motoros társaságba, közben szert tettem első airbrush-szórópisztolyomra.
16 felé jártam, amikor kezdtem furcsállni a betegségem körüli lagymatag, általános sablonszöveget és a mellé társuló túlzott féltést. Győzött a kíváncsiság és utánajártam a dolgoknak. Nem volt kellemes. Így, mindenek tudatában semmivel se tartottam jobbnak ezt az egészet a hepatitisnél. Persze, az idő mindenen segít, annak ellenére hogy az idő múlásával mindig csak közelebb kerülök ahhoz, ami ellen valójában küzdök.
Sokat láttam, sok rosszat átéltem, ahogy Pesten a mellettem fekvő kislányt éjjel hordágyon viszik el, reggel pedig csak a lehuzatolt ágyát láttam. Láttam gyerekeket, akiket gépek tartottak életben, még éltek, de már nem volt életük. Sajnos ezek a dolgok kellettek ahhoz, hogy rádöbbenjek, nem szabad a sebeim nyalogatni. Fel kell állni és küzdeni kell, nem csak a betegségem ellen, hanem az ÁLMAIMÉRT! A motorozásért, és a barátaimért.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A pár hete megismert motoros baráti társaságból hamar megtaláltuk az összhangot egy szintén TZR-es motorszerelő sráccal. Németországban voltam, amikor jött a hír, hogy balesetet szenvedett, kórházba került és összedrótozták a kezét. Neki szerencséje volt, ‘ennyivel’ megúszta, TüZéR jobban megszenvedte az esetet. Hiába volt motorszerelő, egy kézzel nem tudott dolgozni, de hát mire vannak a jóbarátok? Szinte minden áldott nap ott voltunk és együtt szereltünk.
Egyik nap eljutottunk odáig, hogy az első kereket kellett visszatenni. 4-en voltunk a feladatra, 2-en megemelték a motor elejét, és valakinek be kellett volna ütnie az első tengelyt, hát beütöttem. Későbbi beszélgetésekből kiderült, hogy ez volt az a pillanat, mikor imádott motorjába visszaraktam az első tengelyt, majd olajos lett a kezem, de egyáltalán nem zavart, sőt, élveztem a helyzetet, ez volt az a pont, amikor belém szeretett.
Nem kellett sok idő és a 16. szülinapom táján összejöttünk. Felejthetetlen időszak kezdődött az életemben, rengeteget tanulhattam tőle, motorozást, motorszerelést valamint a motor iránti tiszteletet. Innentől már nem volt visszaút, minden egyes úttal, szereléssel közelebb nőtt a szívemhez ez az érzés, amit úgy hívnak: motorozás.
A koleszben félrerakosgatott pénzemből novemberben megvehettem az új bukóm, bőrdzsekim és kesztyűm. Az életem részévé vált a motorozás, nem telt el úgy nap, hogy ne gurultunk volna, vagy ne álmodoztam volna róla. Lélekben már motoros voltam, csak épp még motorom nem volt.
Időközben sikerült hozzájutnom egy kis airbrush dekor-pisztolyhoz, és a barátomnak, valamint édesapjának hála dolgozhattam a műhelyükben, ahol volt kompresszor és helyem dolgozni. Elkészült az első festésem, egy bukósisakra, aminek a sikerén felbuzdulva másoknak is vállaltam munkákat, szépen gyűlt a pénz jogsira és motorra. Egyre nehezebb volt hátul ülni, vezetni akartam, de mit?
