Dzsyna: nem motoron kerültem le a futószalagról
Sokkal könnyebben telt azután az idő. Összesen 3 hetet töltöttem kórházban, de nem találták meg a betegség forrását, így hazaengedtek. Hazaértem és sorra jöttek az aggódó-üdvözlő rokonok. Egy ominózus nap nénikém is ellátogatott hozzám a gyerekeivel, ám az élettársa nélkül érkezett. Nem telt fél órába és rájöttem a dolog miértjére: a családfő motorral érkezett! Egy gyönyörű, fekete VFR-rel. Teljesen lenyűgözött a látvány! Azzal, hogy a tág családon belül akadt egy motoros, elérhetőbbé vált az egész.
Elkezdtem érdeklődni a jogosítvány felől, megtudtam, hogy 14 éves kortól lehet tenni a segédmotorost. Ami még 2 év… Hál’ Istennek rájöttem, hogy a motor nem jogsival megy… 🙂 Apu beszerzett otthonra egy kis Puch Maxit, megmutatta hogyan kell, betekertem és hajts! 🙂 Igen élveztem ám sajnos másra is kellett a háznál a pénz, hamar eladásra került a gépsárkány 🙁 Anyu először jegyezte meg, hogy aggódik az új ‘hobby’-mat illetően.
A tünetek és a betegség nem tűnt el az idővel. A győri kórházi kaland óta kisebb vizsgálatok és 1 év telt el, mígnem beutaltak Pestre. Ismét kórházba kerültem, ahol májbiopsziát végeztek, majd a szövetmintákat Bécsbe küldték. Bécsből pár héten belül válasz érkezett, az eredményt Pesten tudatták velünk: Wilson-kóros vagyok.
Akit érdekel a betegség miben léte, könnyen utánanézhet a rideg valóságnak az interneten, én nem rabolom vele az időt és helyet. Sok igazságot elferdítettek, ‘nemeseket’ hazudtak, hogy ne essek ismét padlóra. Ezekben a nemes hazugságokban éltem évekig.
14 évesen eljött az én időm! (Gondoltam így utólag visszaemlékezve igencsak naívan. 🙂 ) 14 éves voltam, elkezdhettem a jogsit. Szüleim elé álltam és feltettem a kérdést: – Megcsinálhatom? Meg is kaptam az egyértelmű, velős választ: – NEM! Kétségbeesve kérdeztem miért nem, mire azt felelték, nincs rá plusz pénzük. Dühös és sértődött voltam, évek óta erre vártam és nem.
Szerencsére a kórházban eltöltött első hét hatására kialakult bennem egy olyan felfogás, hogy nagyon rövid az idő és csak egyszer élünk. Keresem, ami boldoggá tesz és azóta is tűzzel vassal küzdök az álmaimért! Megfogadtam, hogy egyedül fogom megkeresni az összes pénzt motorra és jogsira egyaránt. Szerény összegekért rajzolgattam, és amíg nem tudtam motorozni, akik felkaroltak motoroztattak. Sokszor voltam élő vesevédő.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
15 évesen találtam magamnak egy barátot 125-ös TZR-rel, ott kerülhettem először nagyságrendekkel közelebb a motorozáshoz. Szép idők voltak. Egyik nap apu az új barátját mutatta be nekünk, aki nagy örömömre motoros volt. Harley-val jött és közös erővel kikönyörögtünk a szüleimtől egy próba utat.
A próbaút végén szó esett a bukómról, meséltem, hogy nem igazán az enyém, csak kölcsön bukó, hogy legyen mivel motoroznom. Egyenlőre csak kölcsön bukó, mert nagyon nehezen jött be a pénz a rajzolgatásból viszont bukó nélkül még vinni se vihettek volna.
Apu haverja ott említette először, hogy a kézügyességemmel akár airbrushozhatnék is. Igazából még nem hallottam az airbrushról de sejtettem mi az. Elhúzták előttem a mézes madzagot! Miért ne lehetne az a munkám, amihez értek, de olyan közegben, és olyan felületre, amit a legjobban szeretek..? Airbrush felszerelésre kezdtem gyűjteni, hogy majd az airbrushból befolyt pénzből megvehessem az első motorom.
