Mezei Marcsi – A történetem remélem másnak is segíthet!
2023-ban kezdtem meg az A korlátlanra felkészülést, előtte már 13 éve vezettem autót. Lényegében a párom találta ki nekem, hogy milyen jó is lenne ha együtt motoroznánk – én is a sajátomon nem csak mögötte mint utas.
Előtte semmi elképzelésem, nem hogy gyakorlatom nem volt semmilyen motoros kategóriában arról, hogy ezzel hogy lehet egyenesben maradni, amikor csak két kereke van. Nyilván sima biciklivel azért volt tapasztalatom.
A KRESZ gyorsan meg is lett, majd a Spuri Suliban vártam az oktatóm jelentkezésére, hogy időpontot kapjak. Az első időpontom abban az évben pont a szülinapomra esett, október 20-ra.
Köszönhetően annak, hogy még én se hittem el, hogy ezen rajta lehet maradni, annyi gyakorló órát kellett vennem, hogy abban az évben csak egyetlen (utolsó vizsganap) lehetőségem volt a rutin vizsgára. Ez akkor nem is sikerült. Számítottam az eredményre, nem is lepett meg, Kovács Laci oktatómmal abban maradtunk, hogy akkor tavasszal újra nekiugrunk.
Folytatás 2024-ben
El is szaladtak gyorsan a hónapok, azonban saját hibámból ismét csak nyár elején tudtam megkezdeni a pályázást. Jártam szépen az órákra, a rutin pályát már csukott szemmel is képes lettem volna megcsinálni. Itt érkezett meg az a jó érzés végre, hogy tudtam, éreztem, mi az, amit jól csinálok, ekkor lettem picit bátrabb.
Azonban elkepesztő vizsgadrukkom lett, ez a totál remegek, nem viszek magammal iratokat a vizsga napjára típusú… Egyszóval ultra gáz. Bukás bukás hátán.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Egyszer csak kiderült, babát várunk. A dokimmal egyeztettem, hála istennek nem volt semmi olyan ok, ami miatt tiltani kellet volna, ezért abban maradtunk, hogy ameddig fizikailag nem korlátoz a hasam és én is akarom, nyugodtan járjak. Szuper!
Folytattam is a rutinon, ahogy előtte, töretlen lelkesedéssel. A többiektől meg állandóan azt hallgattam – mert közben mellettem meg ugye szépen cserélődött a banda – „Úristen, milyen szépen csinálod! Milyen jól kiülsz, neked már meg is van a jogsid mi, csak gyakorolni jársz ide!” – megjegyzéseket.
Hát jól is esett meg nem is… Mert abban az évben már a nem tudom hanyadik ismételt vizsgát könyörögtem ki hol a Lacitól, hol a páromtól… De csak nem akart sikerülni.
Augusztus végén aztán feladtam. Sajnos tudtuk, hogy a KRESZ vizsgám is le fog járni idő közben, mert januárban érkezik a kisfiunk, így elköszöntem abban az évben is.
2025 tavasza
Idén márciusban újra jelentkezem az egész tanfolyamra. KRESZ-en meg is buktam azonnal… Úgy jöttem ki, hogy mi a francot csinálok voltaképpen?? Kell ez nekem??? Nem hiszem el! Meg is fogadtam, hogy ha a következő KRESZ nem sikerül, hagyom az egészét..
Aztán csak meglett a 2. alakommal és végre nyáron megint kezdeni tudtam a rutint. Természetesen az első óra után újra minden szépen ment, aztán megint én mutattam az újaknak a feladatokat.
Nekem persze ebben az évben is volt 2 bukás…. De ezek olyanok voltak, mintha nem én is ültem volna a motoron. Ha valaki meséli, el se hiszem. Példának okáért az 1-es pálya, lassú menet, észbe se kaptam, azt se éreztem, hogy dőlne a motor, és mire lenéztem, a lábam már másodszor tettem le.
Fejben volt nekem óriási zűr, ezen kezdtem el dolgozni nem is egy barátnőm segítségével. Aztán a 3. rutin próbálkozás előtt Laci odajött hozzám reggel – még hűvös is volt nyárhoz képest – és azt mondta nekem: „Marcsi! Te már mindenért megbűnhődtél, amit tettél vagy szerinted tettél. Most már csak engedd meg magadnak, hogy sikerüljön!”
És én se hittem el, de meglett!!! Hihetetlen boldog voltam!
Gyorsan kaptam is az időpontokat forgalomra. Persze az első alkalom előtt gyomorideg, a parkolóból is alig akartam kitalálni, elfelejtettem, hogy melyik a bal és jobb kezem, minden… Laci már kínjában röhögött a rádióban két „Mária! Maga meg akar halni????” üvöltés között.
Nagyon jó viszonyban voltunk már, nyilván nem vettem magamra, inkább bennem is oldotta a feszültséget és sikerült is megérkezni végre.
Az első pár száz méter megtétele után a Váci úton hihetetlen szabadság érzés kerített hatalmába, és onnantól kezdve minden másodpercet imádtam!!!! Megdöbbentő volt tapasztalni ennyi autós előélet után, hogy basszus mennyire nem nézem a táblákat.
Ismerve magamat, a forgalom vizsga előtt csak annyit mondtam, hogy nem vizsga, eljöttem egyet motorozni. Persze egy táblát sikerült benéznem (hol máshol akartam megcsinálni az egyívű visszafordulást, ha nem a megállni és várakozni tilos tábla tövében).
Szóval ez is olyan Marcsisan elbaszcsizós volt. Ezt leszámítva a vizsgabiztos biztatott, és meg is dicsért, hogy ügyes voltam, biztosan sikerül a legközelebb.
1 hónap kihagyás után 3 órán volt lehetőségem gyakorolni, majd most október 21-én, egy nappal a szülinapom után vizsgázni. A motoromra, amin végig tanultam, mint a vizsga napján kiderült ketten voltunk. Mikor kezdett volna bennem megindulni a pánik, eszembe jutott, hogy ha ott sikerül vizsgázni a varázs tricolor CBF-re így se, úgyse ülök többet, így azt át engedtem a vizsgázó társamnak.
Onnantól nem is izgultam, és sikeresen le is vizsgáztam.
Szóval senki se adja fel! Ha nekem sikerült, neked – aki esetleg most vizsga előtt vagy és izgulsz – menni fog!!!
És ezúton is jó szívvel ajánlom Kovács László motoros oktatómat, mert szuper humora van, hihetetlen érzéke, hogy tudja mikor, hogy és mit mondjon, amivel oldja vagy éppen gerjeszti benned a harci kedvet! És mellékelem Benedeket aki addig is melegen tartotta az ülést míg Anya végre legálisan birtokba veheti a járművét.
