Megnőttek a kis csigák: Csigatúra az Üvegtigrishez, Teca kocsmájához és ebéd Dobogókőn – VIDEÓVAL!
Végül is valószínűleg csak én vártam, hogy majd nyáron lesz az idei Csigatúra, pedig 2010-ben is szeptember közepén, a mezőberényi streetfighter nappal egy időben volt a kezdő motorosok csamclubos motorozása. Most nem mentünk két napra, hiszen így 15 év elteltével már egy fél napos túrát is nehéz összeegyeztetni.
Na igen. 2010-ben a Csigatúra résztvevőinek többsége még szabad volt, egyedülálló és azt csinált, amit akart. Most, hogy mindenkinek komoly munkahelye és családja van, már nem olyan egyszerű csak úgy felkerekedni és elvonulni 2 napra. Pedig igény az volna rá…
Miután Aranka nyáron tudtunkra adta, hogy idén nem lesz ideje megszervezni a túrát, én el is engedtem ezt a dolgot… Úgysem vagyok már kis csiga, meg igazából soha nem is voltam. De mivel a tavalyi túra is egész jól sikerült és mindig jó új arcokkal megismerkedni, azért kicsit csalódott voltam.
Aztán a csigacsajok – akiknek már egyen pólójuk is van, de nem fogom őket felsorolni, mert nem akarok sértődést, ha valakit kihagyok – kiírták a Facebook csoportba, hogy ez az év sem telhet el Csigatúra nélkül.
Megörültem, ez azt jelentette, hogy akkor talán én is el tudok majd menni.
Azért elmondanám, hogy nálunk hogy zajlik, ha anyának programja van: beírom hónapokkal korábban a közös online naptárba, majd sorban kiderül, hogy mindenkinek halaszthatatlan dolga van pont arra a (vasárnapi) napra, amihez nekem feltételen itthon kell maradnom.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Most pl. néhány nappal a túra előtt a lányomat meghívták egy szülinapra. Az apja dolgozik, én túrázni megyek… („De AAANYAAAA!”) Mondom motorozni megyek a csajokkal! Mondom én sem leszek itt! Egész nyáron itt voltam.
Szóval ezúttal nem hagytam magam, és bár volt egy kis lelkiismeret-furdalásom, hogy a 11 éves lányom élete bulijáról marad le miattam a vadonatúj barátnőjével, de úgy voltam, ha kihagyom az utolsó napos hétvégét, akkor azt egész télen bánni fogom.
Szeptember 21-én, vasárnap a budaörsi MOL kútnál találkoztunk, amit épp felújítanak, így először azt hittem, hogy tankolni sem fogok tudni. Összesen 11-en gyűltünk össze, és ahogy már tavaly is volt, igazi kis csigák csak elvétve voltak. Egy 125-ös Honda PCX és egy CBR 125 kivételével mindenki nagyobb, 400-750-es motorokkal volt. (Írjátok meg hozzászólásban, ha tévedek és kijavítom!)
Amúgy rutinos túrázókként már az indulás után 5 perccel 3 felé szakadt a társaság és ezúttal én voltam a ludas… addig nyüsztettem a kamerát a motoron, hogy nem vettem észre, hogy a többiek már elindultak. Hárman maradtunk hátra, de Gabi előre ment, hogy szóljon a többieknek, hogy várjanak meg minket.
Gabi sem találta meg a csapatot, de ő visszament a benzinkútra, mi meg – mivel elindultunk utána, de nem láttuk, merre kanyarodott el – az 1-es út mellet várakoztunk egy darabig, hogy hátha arra jönnek majd. Végül telefonos egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy elindulunk az Üvegtigrishez, ahova 2-3 perc különbséggel értünk célba. Itt Tinnyén birge is csatlakozott hozzánk, így 12 főre bővült a csapat.
Egy kis pihenő és traccsparty után Pilisszentléleken Teca kocsmáját vettük célba. Gyönyörű időnk volt, a forgalom is kellemes volt, így nagyon szépen, összehangoltan gurult a kis csapat. A kicsik elöl, a nagyobbak hátul, a kereszteződéseket pedig a rutinosabbak zárták, hogy egyben át tudjunk haladni.
Igazán sajnálhatja minden kiscsiga, aki nem jött el, mert jó kis tanulótúra lehetett volna.
Nézd meg a videót is a Csigatúráról!
Persze a kamera csak hébe-hóba működött, nem sikerült rendesen beállítanom, ezért épp a legszebb manőverekről nem készült felvétel. Kár, pedig tényleg tanulságos lett volna.
A harmadik állomás Dobogókő volt, ahol meg is ebédeltünk. Mivel nem lehetett előre tudni, hogy hányan leszünk, nem foglaltunk asztalt étteremben, mint tavaly. A többség választott bográcsos ebédet, ami egész jó volt 2800 Ft-ért. (Mondjuk a halászlé hideg volt – van, aki forrón szereti – és még nekem is sótlan, pedig kevés sót fogyasztok általában.)
Útban Dobogókő felé birgének félre kellett állnia, hogy tartalékra rakja a DRZ-t, és amikor ezt a többiek megtudták, aggódni kezdtek, hogy majd nem jut vele haza. Voltak jelentkezők, akik elhúzzák-eltolják a motorjával együtt a benzinkútra, de aztán simán elért vele így is Pomázra. Mondjuk a 9 literes tankba 8,8 litert tankolt, úgyhogy kis híja volt csak.
Pomázon elbúcsúztunk, és a Szentendrei úton több részre szakadt a társaság, ki-ki hazafele vette az irányt. Mindössze 6-an kanyarodtunk le az M0-ra, ahol még egy pár kilométert együtt motoroztunk a csömöri lehajtóig, aztán búcsút intettünk végleg egymásnak.
Nekem 146 kilométer lett a teljes túra háztól-házig, ami kellemes vasárnapi gurulás volt. Meleg, 25-30 fok körüli hőmérséklet, pont kellemes egy pulcsiban meg motoros kabátban. A végén nagyon feltámadt a szél, de mielőtt igazán bedurvulhatott volna, már otthon is voltam.
Köszi csajok a szervezést! És azt üzenem a kis csigáknak, hogy figyeljék a közösségi oldalakat, mert érdemes kihasználni az ilyen alkalmakat, amikor normális (lassú) tempóban, biztonságosan túrázhatnak csapatban. Később jól jön majd még ez a tapasztalat.
Én 250-essel voltam 😁