Matusik Andi dragbike versenyző
– Ha felhúzod a sisakot, már nem látszik, hogy lány vagy és nagyon keményen versenyzel. A magyar versenyzők ehhez már hozzászoktak, de mit szólnak hozzá a külföldiek? Ők még nincsenek hozzászokva, hogy egy lány porig alázza őket.
– Hogy mit szólnak hozzá? Hát tényleg nincsenek hozzászokva. Csodálkoznak. A legutóbbi versenyen a középdöntőt 9,9 másodperccel nyertem meg. Az egyik osztrák jött oda gratulálni, mert még ilyet nem látott nőtől. Aztán a döntőn is mutatta a depóban összefogott kézzel, hogy szorít nekem. Csehországban ugyanennyivel kvalifikáltam magam, jöttek nézni, milyen váltóval megyek. Mondom: teljesen széria. Akkor meg azt nézték, micsoda extra-tuning-szupermotorom van, akkor ámultak, amikor megtudták, hogy egy gyári blokkom van, ami ráadásul még a gyengébb, sport-túra változat.
– Nem is próbáltatok legalább az áttételen változtatni?
– Az elején próbálkoztunk, de nagyon hülyén. Kiszámoltuk, hogy úgy érjek be a célba, mint a százhuszonötössel: hatodikban, a legmagasabb fordulaton. Na ez a nyomatékos motornál nem jött be. Tizenkét másodperces időkkel égtem. Aztán visszaraktuk a gyári áttételt. Kisebbre cseréltük az első lánckereket, de azzal sem értünk el különösebb javulást.
– Hozzászoktál már a győzelemhez. Csalódás lenne, ha nem dobogón végeznél?
– Nem, azt nem mondanám. Talán egy picit rosszul esne…, de nem. Nagyon erős mezőnyben vagyok.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– Amikor augusztus 19-én csak második lettél, az nem okozott csalódást?
– Egyáltalán nem! Olyan boldog voltam, mint májusban, amikor megnyertem mindhárom kategóriámat. Gyöngyösi Robi olyan időt ment, hogy dobtam egy hátast. Nekem meg a középdöntőben volt olyan eredményem, amitől repültem a boldogságtól. Nem vagyok elégedetlen típus, tudom hol vannak a korlátaim. Ezen a motoron nagyon sokat lehet még és kell is fejleszteni.
– A Motoport Kupa záró futamán valódi álomdöntők jöttek össze. A competition-ben Belme és Papp, a moditwinben pedig te meg az ifjabbik Gyöngyösi. A két újonc, akik évekig kisebb kategóriában versenyeztek, most meg a nagyok között egyből a legjobbak között voltak. Mitől nyert Gyöngyösi? Te rontottál, vagy ő volt ennyire jó?
– Nem rontottam én semmit. Robiék nagyon eltaláltak valamit. Egyébként is, Robi minden futamán egyre jobb időt ment, minden negyedmérföldön javított magán. Megdöntötte a saját legjobb idejét, ezért szerintem most ők találtak el nagyon valamit.
– A Street 125-ben miért versenyeztél a moditwin mellett?
– Megvolt a motor, akkor pedig miért ne? A nyáron találtam vevőt a kis Apriliára, ezért azt a kategóriát abba is hagytam.
– A szoci kategória meg csak játék?
– Apám úgy fogalmazta meg, hogy kell nekem valami sikerélmény is. Nem számítottunk arra, hogy a moditwin ilyen jó lesz. Aztán pont az MZ-vel nem jött össze az első verseny. Augusztus 19-én is megragadt a dugattyú, de jött a szerelőm, Hadobás Péter és gyorsan megcsinálta, még így is sikerült kategória-rekordot menni.
– Akarsz feljebb lépni?
– Nem. Még van mit fejleszteni ahhoz, hogy jobb legyen ez a motor. De még sokáig jó lesz ez a moditwinben. Magyarországon még nincs supertwin mezőny, ez a motor pedig kitámasztóval és drag gumival csak a compatition-ben indulhatna. Ott pedig nem lehetnék első vagy második. Harmadik helyet megpályázni? Annak meg nincs értelme. Én a tökéletességre törekszem.
