Marcsi: a Transalpina után most már bárhová elindulnék
Nem foglalkoztam a véleményével. És két évvel ezelőtt elkezdtem. Gyorsan megcsináltam a KRESZ-t, ami nem volt nehéz, mert 30 éve vezetek. Azután nyár elején elkezdtem a rutint!
Én voltam a tehetséges kezdő a csapatban. Szerintem kevesen vesznek annyi órát, mint amennyit én. Az oktatóm meggyanúsított, hogy fogadjunk Őt akarom tönkre tenni azzal, hogy nyugdíjas koromig ide fogok járni a rutinra. Mert csupán annyi bajom van, hogy nem hiszem el magamról, hogy meg tudom csinálni!
Többször bemutattam, hogyan kell ügyesen kinyírni a kinyírhatatlan bójákat és utána hogyan kell elterülni békésen a betonon hol a motor alatt, hol mellette. Sőt azt is megmutattam, hogy kell uralkodni magadon, hogy ne csapd földhöz a bukósisakot majd sírva kisétálni a pályáról.
De én csak annyit mondtam: „Attila! majd én szólok mikor elég, de akkor elsőre megcsinálom és a forgalommal már semmi gond nem lesz. És úgy volt, mint Darabosékkal: „úgy is lett”.
Nemtom, sok rutin óra után elsőre megvolt a vizsgám. De ősz vége lett, már nem tudtam a városit megcsinálni, és jött a pandémia első hulláma is. Márciusban már naponta többször néztem az iskola honlapját, hogy mikor nyithatnak, és az első nap telefonáltam, időpontért.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nyár elején elkezdtem a városit és a forgalomban már csak a kötelezőt vezetettem le. 2020 júliusra megvolt a jogsim. Határtalan bódogság! Akkor már volt egy Suzuki GS500-asom – olyan fiam korabeli.
Nos gyerünk!
Motorozgattam a környéken, hogy tanulgassam, szokjam. Kellett is, mert volt baki jócskán. De azért élveztem. Annyit mindenesetre már ekkor megtanultam, hogy tisztelni kell a vasat és nem motoron születik az ember. De csináltam. Voltak jobb-rosszabb napjaim.
Egy hónappal később, az augusztus 20-i hétvége előtt megkérdezte a Párom, hogy mi lenne, ha elmennénk Szlovákiába, Poprádra két motorral, nyugisan, az én tempómban, hogy lássam milyen egy ilyen út. Igent mondtam.
Nagyon élveztem az utat, de most visszagondolva a Páromnak szörnyű lehetett. De megcsinálta és köszönet érte Neki! Ott éreztem, hogy nem ez lesz a végleges motorom.
Azután tavaly szeptember végén szerelmes lettem egy mociba: Honda CMX 500 Rebel. Sosem láttam élőben, de éreztem, hogy Ő lesz az! Rengeteget olvastam utána, teszteket kerestem, videókat néztem, és kijelentettem, hogy Őt akarom!
És egyszer csak „szembe jött” velem egy hirdetés, amelyben egy kis kilométeres szép állapotút hirdettek. Mentem, néztem, vettem – mint a mesében.
