Még Erdős Csaba is félt a motoron…

Rácz Edina - . Motorozás

erdos-csaba7... körülbelül 6 évesen. Amint látjuk, hüledezve tapasztaljuk, azóta kinőtte! Szerencsénkre! Elképesztő motoros show-i, kaszkadőr munkái elgondolkodtatnak, micsoda bátorság, elszántság lehet ebben az emberben...

Mindenre születni kell, mondják. És még azt is, hogy az, aki megérzi a sorsát és felvállalja, s mindent megtesz azért, hogy kiteljesedjen benne, igazán boldog ember.

Erdős Csaba az, látszik a szemeiből! Erős egyéniség, aki hihetetlen kitartásáról, találékonyságáról híres.

Nemcsak motoros-, hanem gyalogos kaszkadőr is, valamint többszörös dragbike, dragster, stunt riding bajnok, motorépítő, akinek a járgányai csodájára járnak.

Csabával arról beszélgettünk, hogyan indult el egészen kicsi korától kezdve ezen a szép, de kemény úton.

HIRDETÉS (x)

- Először 6 évesen kerültem kapcsolatba a motorozással. A nagybátyám krosszozott. Egyszer felültetett maga elé, 80-nal vitt, de úgy féltem, hogy üvöltöttem. Szerencsére kinőttem azóta! Bár, hogy teljesen őszinte legyek, legelőször édesanyám hasában „ültem" motoron, mert egy Pannónián vitte édesapám, amikor velem volt várandós.

- Szerintem már itt dőlt el minden...

- Nagyon félős gyerek voltam, még a hintában sem lehetett meglökni. Vonzódom a technika iránt. Mindig a nagybátyám körül sertepertéltem, amikor szerelgette a motorját. Az első komoly szerelésem 5-6 évesen történt, amikor új dugattyút tett a gépbe. Rárakta a hengerfejet, de nem húzta le. Találtam egy kis csavarhúzót, amivel elkezdtem machinálni a motort. Emlékszem, úgy hallottam, mintha megjött volna a munkából, ezért ijedtemben a csavarhúzót elengedtem, visszaraktam a hengerfejet, amit leszedtem és úgy tettem, mintha semmi sem történt volna. A nagybátyám, amikor ténylegesen hazajött, ott folytatta a munkát, ahol abbahagyta, összerakta a gépet, de amikor berúgta, nem történt semmi... Sajnos ott maradt a kis csavarhúzóm a dugattyú és a hengerfej között. Amikor szétszedte, akkor látta meg, mi a hiba oka...

- Képzelem, hogy örült neki... És mikor vetted az első vasadat?

- 11 éves koromban kezdtem el motorozni, egy tekerős Riga 12-essel. Nem árultam el senkinek, hogy mire gyűjtök pénzt, ezért még augusztusban végigjártam a rokonságot, hogy karácsonyra ne vegyenek nekem semmit, hanem pénzt adjanak. Összejött 2200 Ft és 2000-ért megvettem az első motoromat. Ez egy két sebességes kézi váltós kis motor volt.

Abban az időben ez volt a menő. Egy év múlva építettem bele egy Simson blokkot – ez volt az első építésem csavarhúzóval, kalapáccsal és fűrésszel. 15 évesen kezdtem el járni a Vörös Október Sport Egyesületbe krosszozni az öreg Kökényesi Gyurihoz. Majd később versenyszerűen enduróztam, de 8 éves korom óta mindig sportoltam valamit: kajakoztam pár évig, küzdősportokat tanultam.

- Egy 11 éves kisfiúnak megengedték a szülei, hogy motorozzon?!

- Anyám sosem járt be szülői értekezletre, abszolút jó gyerek voltam – amíg motorom nem lett... Büszke voltam a Rigámra, és természetesen azzal jártam iskolába. 200 méterre laktam a sulitól, szóval gyalog is öt perc volt az út. Édesanyám egyszer kitalálta mégis, hogy bemegy szülői értekezletre. Ott megkérdezte tőle az osztályfőnököm, tudja-e, hogy a fia motorral jár iskolába. Még azt sem mondtam el, hogy motorom van. A tárolóban tartottam a sisakkal, a ruhámmal, és nem akartam róla szólni.

Hazaérvén, kiborulva megkérdezte, nem akarok-e valamit mondani... Persze kikötötte, hogy el kell adnom, nincs jogsim, veszélyes és így tovább. Talán ez volt az első gyerekes hazugságom, hogy azt mondtam, eladtam, de közben a barátomnál tartottam. Amikor szabadidőm volt, mivel krosszozni akartam, ezzel jártam terepre gyakorolni a hegyekbe.

 


- A motor show-id világhíresek. Az időd egyik részét, a kaszkadőrködés mellett, ezek teszik ki.

- Tavasztól-őszig, minden hétvégén fellépünk valahol. Szerencsére annyi bemutatónk van, hogy már előző évben elkezdenek bennünket lefoglalni, szóval hamar betelik a naptár. A legdurvább eddig az volt, hogy egy hétvégére négy fellépés jutott, három különböző országban. Csak utaztunk és motoroztunk – brutális volt! Persze, ez akkor működik, ha útba esnek a helyszínek. Ha nem így van, akkor a barátaimnak szoktam átadni a felkéréseket, amelyeket nem tudok elvállalni.

- És ebbe az irányba mikor indult az életed?

- Amikor 18 évesen kaszkadőr vizsgát tettem, nagy álmom volt, hogy megtanuljak egykerekezni motorral. Sikerült is. Akkor még a hagyományos egykerekezést tanultam, hogy motorerőből kuplunggal felveszem a gépet. Nem ismertem még a hátsó fék használatával, a profi, kontrollált egykerekezést. 1996-ban már Európában, Angliában elkezdődött a streetfighter vonal.

HIRDETÉS (x)

- Gondolom, voltak példaképeid...

- Igen, az egyik ilyen külföldi versenyző Antonio Carlos Farias. A másik különleges motoros pedig Jean Pierre Goy, aki a mai napig kaszkadőrködik. Talán ők ketten az úttörői ennek az egész streetfighter sportágnak, elkezdték nagy motorral végrehajtani a fantasztikus mutatványokat. Sikerült hozzájutnom egy videóhoz, ami az angliai bajnokságot mutatta be. Amint megláttam, tudtam, hogy ezt a sportot nekem találták ki, és elkezdtem fáradhatatlanul gyakorolni.

- És jöttek a fellépések...

- Pontosan! 1997-ben már volt pár felkérésem motoros találkozókon, gyorsulási versenyeken, ahol egykerekezgettem. Azt még nem lehet bemutatónak mondani, de így indult a pályafutásom. 1998-ban indultam el Csehországban egy egykerekezési versenyen. Sikerült megnyernem úgy, hogy le sem tudták mérni a teljesítményemet, mert 2 km-t mentem egy keréken, a második helyezett pedig 600 m-t. Ráadásul úgy, hogy felültettek mögém egy bátor lányt, akivel megtettem az utat. A mai napig ez a hivatalos egykerekezési rekord Csehországban. Olyan indíttatást adott nekem, hogy ezt feltétlenül művelnem, finomítanom, túlszárnyalnom kell!

Néztem a videókat, igyekeztem mindent elsajátítani, amit a világbajnokok végrehajtottak, de azon gondolkoztam, mit lehetne még pluszban belevinni, hiszen nem akartam lemásolni őket. Innen alakult ki a stílusunk, ami egyedülálló a világon. Ez a sok személlyel történő mutatvány. 5 emberrel gurulunk egy keréken, fej letétellel. Quadon pedig már van 6 személyes mutatványunk. Több világrekordot állítottunk fel, ezek közül az egyik, amikor 9 embert ültettem fel különböző helyekre a járművön, és úgy mentünk oldal két keréken a Hungaroringen. Mindig kitalálunk valami őrültséget!

- Minden apró átalakítást saját magad végzel a gépeiden?

- Igen, és régebben építettem motorokat is. Indultam motorépítő versenyeken, melyeken szerencsére valamilyen kategóriában minden gépem nyert. Nagyon szeretek alkotni! Ez a dolog megállt a munkám végett, mert a fellépések, filmforgatások miatt nagyon elfoglalt vagyok. Ott van még a dragster versenyzés, ahol az autómat szintén én készítettem, s fejlesztgetem a mai napig. A karosszériás dragster autóm öt évig készült, saját tervezés, építés. De mindig kitalálok valami újat, hiszen folyamatosan fejlődni, változtatni kell.

- Milyen országokban jártál már?

- Szerencsére mondhatom, hogy szinte bemotoroztam Európát. Az az ország, ami nagyon megfogott, Luxemburg volt. A természetes jólét sugárzik ott mindenből. Horvátországba minden évben járunk – a nagy kedvencem, főleg a tengerpart miatt. Tudnék ott élni... a nyugdíjas éveimet szívesen ott tölteném. Ami nagyon tetszett még, Isztambul. Egészen más elképzelésem volt a törökökről addig, míg nem láttam élőben, ahol élnek. Azt kell mondanom, mindenben előttünk járnak. Voltunk még Zaporozsnye-ban, 1800 km-t motoroztunk – ez is hihetetlen élmény volt. De bátran mondhatom, hogy akárhova sodródtunk, mindenhol örökre szóló élmények vártak!

Erdős Csaba kreativitása, úgy érzem, nem ismer határokat, az egekig szárnyal. A folyamatos fellépések mindig változtatásra ösztönzik, ami a fejlesztési képességeinek a mozgatórugója.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK! A következő cikkünkben Csaba kaszkadőr életét ismerhetitek meg!erdos-csaba-quaderdos-csaba-maszkoserdos-csaba-quad1erdos-csaba3erdos-csaba4erdos-csaba6erdos-csaba8erdos-csaba9erdos-csaba10

Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS