Suzuki RF 400, a nagy Ő

motorMinél közelebb jártam a jogosítvány megszerzéséhez, annál nagyobb elánnal nézegettem a motorhirdetéseket. Az alap elgondolás az volt, hogy valami könnyen kezelhető kis naked bike-ot vagy túra-sport motort vegyek.

 

Természetesen nagy hangsúlyt fektetve a külsőségekre, de nem a legnagyobbat. Eredeti terveimben egy full fekete motor szerepelt, de annyi utána olvasás után tudva, hogy az egész védőfelszerelésem fekete, valamivel feltűnőbb motort kell választanom. Sárga, fehér, piros, kék mindenre vevő voltam.

Úgy terveztem, ahogy meg van a forgalmi vizsga, már megyek is venni a motort. De még sehol nem találtam azt a gépet, amire megdobbant volna a szívem. Majd a sikeres forgalmi vizsgát megelőző napokban felkerült egy új hirdetés. Szépséges citromsárga Suzuki RF 400-as. Hát tény, hogy nem volt fiatal, de mivel úgy voltam vele, hogy kezdőmotornak szánom, nem akarok egy új motorban kárt tenni, amit jobban megérezne a pénztárcám.

HIRDETÉS (x)

Igen, valószínűleg a hozzáértőbbekben most felmerül a kérdés, ami akkor bennem nem merült fel: bicikliről átülni egy RF 400-asra biztos szerencsés választás? Mire ez a kérdés felmerült bennem, már ott pihent a gép a garázsban a nevemen. Nem épp a legkönnyebben kezelhető vas és 210 kg-ot sem gondolnám, hogy olyan nagyon könnyű lenne, de! szép! Ami viszont pozitívum és kezdőmotornak mégsem a legrosszabb választás, mert lomha. Nem ugrik ki alólad, ha nagyon szépen beszélsz vele, akkor sem fog úgy gyorsulni, ahogy azt szeretnéd. Öreg már, nehéz és csak 400-as, de természetesen én szeretem. Nem hagyott még cserben.

Első utaim közt természetesen megejtettem Tőserdőt. Ahogy azt vártam, lassú voltam. Kanyarok előtt a kelleténél jobban lelassítottam, de úgy voltam vele, inkább úgy vegyem be a kanyart, hogy biztonságban érzem magam, mint sehogy. És így fokozatosan mindig jobban ment a döntés.

Volt egy alkalom, mikor Tőserdőből hazafele, csatlakoztam egy ismerősömhöz, aki szintén motorral jött. Ő már ugye rutinosabb motoros volt (nálam nem volt nehéz), és csak úgy szelte a kanyarokat, én meg csak mentem utána, míg egyszer csak az utolsó pillanatban azon kaptam magam, hogy bár ő ennyivel be tudja venni a kanyart, én már nem biztos. Kanyar előtt tizedmásodpercnyi idő volt fékezni, majd mindenemmel, amivel tudtam ösztönösen dőltem be a kanyarba, a térdem kitettem a felsőtestemmel próbáltam minél jobban bedönteni a motort a fejem a kormány mellett, mint a nagyok, azt leszámítva, hogy ők tudják mit csinálnak.

A sok utána-olvasás után azt már tudtam, hogy kanyarban bizony nem fékezünk. Hála ég ezt annyiszor mondták már és olvastam is, hogy eszembe se jutott fékezni. Néztem azt a helyet ahova el szeretnék jutni, nagyon el szeretnék jutni. Hála égnek és az angyaloknak mögöttem az útról csak pár centire mentem le, azt is már csak akkor, mikor egyenesbe hoztam a gépet. Abból a kanyarból nagyon sokat tanultam. A legfontosabb, hogy ne a másikat kövessem, hanem motorozzak a saját biztonságos tempómban, illetve azt is, hogy bizony jól fog jönni egy kis vezetéstechnikai tréning, ahol tanulom a motorkezelést, döntögetést, fékezést kanyarodást stb.

Így is lett. Kinéztem egy számomra megfelelő helyet és időpontot és elmentem egy tréningre Pestre. Mivelhogy fél 8-ra oda kellett volna érni, így korai indulást terveztem (utóbb kiderült, nem volt elég korai). A hajnalban kelés még csak meg van szokva, de a +8 fok, a köd, a pára mindez motoron, na, ez nincs. Voltak helyek, ahol nemhogy a plexi, a tükrök is teljesen be voltak párásodva.

Egy óra motorozás után muszáj volt megállnom egy benzinkútnál egy kis melegítőre. Kávé, tea, feltöltődés után rájöttem milyen nehéz is motoros ruhában a mosdó használat. De ez is megvolt. Ismét mozgó ujjakkal és működő térdekkel felvettem a harcot a pára és a hideg ellen. Hála ég csak egy kis bevezető mondókáról maradtam le, így semmi pihenővel neki is láthattam a többiekkel együtt a feladatoknak. Nagy meglepetésemre egy motoros csajszi is a csapatban volt. Örültem, hogy nem egyedül vagyok csaj a sok pasi közt.

Az egész nap egy az egyben számomra hasznos volt. A körbe-körbe motorozás, a szlalom gyakorlás, vészfékezés, kanyarodási technikák egy szóval minden. De annyi biztos, hogy 8 órán keresztül folyamatosan a kuplungot behúzni-kiengedni-behúzni-kiengedni, nem a legjobb móka, de legalább erősödtem. Ha újra csinálnám maximum annyin változtatnék, hogy nem ilyen hidegben megyek. De nagyon büszke voltam magamra, hogy a hideg a pára a nagy forgalom ellenére egyedül felmentem sőt mi több, oda is találtam a tréningre.

Mióta megvan a motorom, igyekszem minél többet menni vele, azóta is folyamatosan vezetéstechnikáról, biztonságos közlekedésről nézek videókat vagy olvasok utána. Úgy gondolom, főleg az ilyen 0 kilométeres kezdőknek, mint én fontos minél többet utána járni, hogyan is kell motorozni. Inkább, mint, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk, és kelljen utólag kielemezni, hogy hogyan kellett volna helyesen kezelni az adott helyzetet.

A legutóbbi túrám Szilvásváradra vezetett egy motoros társam kíséretében. Megmondom őszintén kicsit féltem tőle, hogy veszem majd a kanyarokat. De úgy voltam vele, hogy soha nem tanulok meg úszni a kádban ülve, az úszásról olvasva. Így hát nekivágtam. Élvezetes kis túra volt. Bár nem volt a legnagyobb meleg, de fázni nem fáztam, mert fel voltam öltözve rendesen. Eger környékére érve pedig már az sem érdekelt volna, ha hideg van, annyira jó széles utak izgalmas kanyarok jöttek, hogy csak az élvezetekkel voltam elfoglalva.

Egerből kiérve a szűkebb, rosszabb minőségű utak élesebb kanyarok viszont számomra már nem a felhőtlen élvezetekről szóltak. Ott keményen figyelnem kellett. Ezeknél a kanyaroknál egyelőre még nem jön automatikusan, hogy melyik íven menjek milyen sebességgel. Ott nagyon kellett koncentrálnom, hogy olyan sebességgel menjek bele a kanyarba, amivel végig tartani is tudom, azt az ívet válasszam, ahol még tudok mindkét irányba megfelelően kitérni esetleges akadály elől. Feszülten figyeltem a legnagyobb ellenségemet, a kavicsokat az út közepén. Lemaradni így sem maradtam le természetesen, de tudom, hogy sok tanulnivaló ál még előttem. Sok tapasztalatot kell még szereznem, hogy ezek a kanyarok is a kikapcsolódásról és az élvezetekről szóljanak.

Annyi sok mindennel lettem gazdagabb mióta motoros lettem. Imádok a kávézó ablakából kinézni és látni, ahogy ott parkol és várja, hogy megigyam a teám és újra induljunk, imádom amikor a többi motoros felém int, szeretek végre közéjük tartozni. Szeretem, ahogy beérek a garázsba és megérzem az illatát. Szeretem a hangját, az egész rituálét, ami a beöltözéssel jár. Szeretem, ahogy egyre inkább egynek érzem magam a motorral, ahogy napról napra fejlődök, tapasztalgatom a határait, a határaim. Szeretek végre motoros csaj lenni.

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Sokat agyaltam, megírjam-e ezt a bejegyzést. Tulajdonképpen semmi értelme, puszta nyivákolásnak hat. Gáz Szóval van ez...
Bővebben...
Júniusban voltam barátnőmmel az Onroados 48 órás tájékozodási túrán. Én kis naiv azt hittem, hogy...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!