Panka Manó jogsit szerez

Tartalomjegyzék

Szeretném veletek megosztani a motorozásról szóló tapasztalataimat, minden jót és rosszat elmesélni, hogyan lettem idén boldog jogosítvány-tulajdonos.

A gyermekkorom egy érdekes fintora, hogy édesapám imádta a motorokat és volt is neki mindenféle: Simson, Yamaha, Jáva és oldalkocsis is, nehogy a család kimaradjon ebből az élményből...

Alig értem el a kormányt a tankról, de azért magyarázta, hogyan működnek a kétkerekű csodavasak. Egy 5 éves kislányt nem igen érdekelt ez, de tetszett, ha vitt egy-két kört a motoron.

Aztán, amikor elázott a család egy nagy túrán, átfáztam és megutáltam az egészet... Mondtuk édesapámnak, hogy nem megyünk vele, menjen maga.

HIRDETÉS (x)

Egyszer, az egyik hajnalon a motor leégett – üzemanyagot akartak lopni belőle. Soha nem láttam ilyen megtörtnek édesapámat, a bőrkabátjával próbálta oltani a tüzet. De sajnos teljesen kiégett a gép, és ezután soha többé nem vett másik motort.

Az élet ment tovább: családot alapítottam, gyerekeket vállaltam, egymagamban végig csináltam; munka, iskola következett és sajnos az édesapámat elvesztettem.

Egy napon megismertem a páromat, aki nem motorozott, de kitalálta, hogy legyen motorunk. Olyan 2-3 évig utasként szereztem a tapasztalataimat és a Csajok a motoron által ismertem meg motorosokat és lettek barátaim. Mehettem velük túrázni és vállalták azt a kis „kényelmetlenséget", hogy az utasuk legyek.

Két éve beiratkoztam egy autós-motoros iskolába, Vid Katinál (GyorsJogsi Autósiskola), gondoltam megcsinálom a jogsit.

Az első KRESZ vizsgát lazára vettem, nem sikerült és ráadásul ősz is volt, így nem folytattam. Eltelt egy év, aztán csak magyarázkodtam magamnak, miért nem mentem vissza... Viszont idén kezdett a határidő letelni és akkor eldöntöttem: megyek, megtanulok motorozni!

Besétáltam, befizettem a pótvizsga díjat. A KRESZ meglett elsőre júniusban. Aztán mentem ki a pályára, és ott sikerült megtapasztalnom, mennyire megy a motorozás... Az oktatóim Sanyi és Laci voltak.

A robogós élményeim megvoltak, így abból nem kértem. Akkor kaptam egy 125 köbcentis kis mocit. Olyan fura volt, Laci elmondta, hogyan kell beindítani és váltani vele.

Akkor tessék, menj néhány kört! A kuplung felengedése és az elindulás kicsit nehézkesen ment, de csak sikerült. Félelmet nem éreztem, virult a fejem.

A motor kicsit chopper forma volt, és úgy éreztem, hogy egy kisszékbe össze vagyok nyomva. Volt ebből egy szürke is, egy fokkal kényelmesebb.

Valamint, volt egy Suzuki 125-ös – az tetszett, hasonlított egy régebbi Pannoniára, és súlypontilag is rendben volt.

A rutinpályán három feladatot kellett elvégezni a bóják kerülgetésével, karlendítéssel. Sokat nem mondtak, a többiektől próbáltam a feladatot elsajátítani. Érdekesnek találtam, hogy ilyen szabadon lehet gyakorolni.

Nem szeretem, ha valaki áll mögöttem és utasítgat, kritizál olyanért, amit még nem tanultam meg. Na, ez nem is volt itt! De persze, mindenkinek más és más oktatási szempont jön be.

A második hétvégén közölte a másik oktatóm, Sanyi, hogy szálljak le a kismotorról és ott a 400-as Honda. Kicsit vonakodva, de ráültem. Mondták, hogyan kell üresbe tenni és mit látok a kijelzőkön.


Beindítottam, nagyon óvatosan 1-esbe tettem, a kuplungot felengedtem és a motor megindult. Mosolyogtam, de féltem is. Aztaaaa, viszont a kanyarodás uuuu, valahogy meg kellene fordulni, de a kezeim nem voltak összhangban.

Előttem egy kerítés, meg kellene állni, behajtani tilos tábla! Valahogy megcsúszott a gázkaron a kezem, azt hittem meg sem állok. De valahogy csak behúztam a kuplungot és a féket. Megijedtem és visszaültem a kis motorra. De kb. 20 perc után jött Sanyi: tessék visszaülni a nagyra mit szórakozok ezzel.

Na jó, felültem és a rutin vizsga három feladatát elkezdtem végrehajtani. Először nem lengettem a karom, örültem, ha végig megyek, aztán amikor haladtam, próbáltam a karjelzést is.

De volt egy kis bizonyítási vágy bennem és annyira igyekeztem, hogy amikor vissza kellett kanyarodnom, rosszul csináltam és kibillentem, szóval megvolt az első esésem. Amikor éreztem, hogy a láb letételének semmi értelme és esek, akkor mint egy baba, hagytam magam a hátamra esni.

HIRDETÉS (x)

Szerencsém volt, mert mindenféle protektorral és ruházattal fel voltam szerelkezve. Ezt itt a fórumon megtanultam: fő a védelem!

Lazán vettem az öltözéket az elején, de most már köszönöm, főleg a páromnak, hogy mindenre rábeszélt, öltözzek fel rendesen. Igaz, elárulom, a nyári 40 fokban, abban a meleg kabátban nem volt olyan nagy élmény tanulni, de minden rajtam volt.

Jó pár szombatom és vasárnapom ráment a gyakorlásra. Aztán kacsingatott rám egy Honda CBF 600-as. Na, akkor ki kellene próbálni!

Ráültem, megindultam. Nem volt nagy a különbség az előzőekhez képest. Szépen kanyarodtam, amikor egyszer csak éreztem, gyorsan veszem be a kanyart, nem tudom úgy helyezni a súlypontomat, hogy jó legyen. Elkezdtem a kanyarban fékezni, a motor rángatott és elborultam.

Megtanultam, hogy a kanyar előtt lassítok és fékezek – a kanyarban soha. Annyira nem vagyok még ügyes...

A 400-assal folytattam, de még nem tudtam a nyolcast megcsinálni a rutinpályán. Kicsit elkenődtem, amikor egyszer csak megunta Sanyi a kínlódásomat, és megmutatta, hova nézzek, hogyan kanyarodjak. Megvolt az örömöm és boldogságom, mert úgy volt, ahogy mondta! Amerre nézek, arra megy a motor.

De tudni kell, merre nézzek, hogy egy 200-300 kg-os motor merre menjen. Aztán jött a nyolcas megtolása a 600-as Freezerrel, és megtanulni azzal a feladatokat. Itt is izzadtam, nem csak a nyári hőségtől, hanem az izgalomtól.

Jött a rutinvizsga. Sajnos elsőre nem ment, lefulladtam – az én hibám volt, elfáradtam. Aztán, amikor Laci unta meg a kínlódásomat, megmutatta a kuplung csúsztatásának technikáját. Ezután tudtam, mi az, amire figyeljek, mikortól fog a kuplung.

A második rutinvizsgám sikerült. Azt kívántam, hogy a 35. szülinapomra legyen meg az „A" kategóriás jogosítványom. És ez megvalósult!

Október 7-én, egy verőfényes őszi napon sikeres forgalmi vizsgát tettem. Igaz, júniustól-októberig sokat izzadtam, keményen megdolgoztam ezért. Nagy utat jártam be.

Mivel még B-s jogsim nincs, teljesen az alapoktól kezdtem mindent. Amikor a vizsgabiztos odaadta a papírom, az első mondatom az volt, hogy az apukám most nagyon büszke lenne rám...

És akkor 2 percre elvonultam és arra gondoltam, a gyerekkoromban belém kódolt üzenet bennem tovább él. Köszönöm a sok támogatást mindenkinek – a páromnak, a családomnak, a Csam-fórum tagoknak, a pályatársaknak!

A motorozás tanulható, de nem mindegy, hogy kiktől és hogyan, ezért köszönet Hartman Sanyiéknak, Vid Katalinnak és iskolájának mindent!

Széles utat mindenkinek! Panka Manó, a motoros „gyereklány".

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

A héten nem készült kép, mert ahelyett, hogy gyógyulnánk most épp az egész család egyszerre...
Bővebben...
Ha az időjárás ilyen kegyes marad, és szépen lassan kúszik fel a hőmérséklet, akkor 1-2...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!