Fárasztó sportág

Annyit olvastam már a fórumon a lelkes beszámolókat, hogy úgy döntöttem, saját szememmel kell megbizonyosodnom róla, hogy van értelme. Persze kétségem nem volt eddig sem, hogy van még mit tanulnom, azért a büszkeség nagy úr – mi van, ha kiderül, hogy teljesen tehetségtelen vagyok?

Szerencsére nem így történt. Sőt, már az első körök után hatalmas önbizalmat adott, hogy – egyedüli nőként, leszámítva egy robogós hölgyet – nem én voltam a legbénább a körülbelül húsz fős társaságban.

Meglepett, hogy a hétfői dátum, és a negyven fokhoz közelire jósolt hőmérséklet ellenére ilyen sok motoros gyűlt össze reggel kilenckor a Hungaroring tanpályáján. A motorok igen változatosak voltak: az ötven köbcentis robogótól a sport és túramotorokon keresztül a cruiserig képviselve voltak a stílusok, bár azt elmondhatom, hogy a résztvevő sofőrök átlagéletkora inkább felülről súrolta a harmincat.

HIRDETÉS (x)

Volt, aki rendes túramotoroshoz híven cordura ruhában nyomta végig a napot, bár ezúttal a tanfolyamot vezető gödöllői motorosrendőrök eltekintettek a protektoros kabát viselésétől. A kesztyűt így is erősen javasolták, a bukósisakot viszont minden gyakorlatnál viselni kellett, és ebben ők is jó példával jártak előttünk.

A bemelegítő gyakorlat egy nagyjából 5-6 méter átmérőjű, bójákból kirakott kör megkerülése volt. A cél minél közelebb menni a bójákhoz úgy, hogy még ne boruljanak fel. Látszólag egyszerűnek tűnik, főleg miután az egyik oktató bemutatta saját szolgálati motorjával a feladatot. Kivitelezni már sokkal nehezebb, hiszen nem mindegy, hogy az ember közben hova néz, melyik kart húzza, melyiket nyomja... a megoldást nem árulom el, csak azt, hogy egy idő után hideg vízzel kelett hűteni a fékemet, de a nap végére már belülről is sikerült körbemennem egyszer mindkét irányba a körön.

A mi csoportunk még nagyban küzdött a körrel, mikor a másik társaság már a szlalomozásnál tartott. Aztán mire felocsúdtam, a résztvevők fele eltűnt, és később sem kerültek elő. Furcsa. Gondolkodóba estem, hogy vajon túl könnyűnek találták a feladatokat, vagy éppen túl nehéznek. Az biztos, hogy aki azért érkezett, hogy majd ő megmutatja a motorosrendőröknek, hogy mi az a motorozás, fülét-farkát behúzva menekülhetett el, hiszen a magyar rendőrök a nemzetközi versenyeken mindig a legjobb helyen végeznek.

Még több kép a galériában!Tizenegykor már az órámat néztem, hogy mikor ebédelünk, és azt reméltem, hogy délnél nem tart tovább a képzés... nem is értem, hogy gondoltam, hogy ennyi idő elég lesz, mikor minden csak gyakorlás kérdése. Aztán amikor Attila (a csillagokhoz nem értek) rendőrbácsit megkértem, hogy próbálja ki a Guzzit, új reménnyel töltött el. Miután a lábtartógumimmal végigradírozta az aszfaltot, közölte, hogy eddig csak rosszat hallott erről a márkáról, de szerinte (is) rendkívül kezes. Persze a végén agyban dől el, hogy elhiszem-e hogy én is meg tudom csinálni, amit ő.

Délben az egész megmaradt társaság együtt motorozott el a kistarcsai Nosztalgia étterembe, ahol betűtészta-leves, és húsos úttörőgombóc volt a menü. Itt alkalom nyílott egy kis kötetlen beszélgetésre a rendőrökkel. Kiderült, hogy az ingyenes vezetéstechnikai képzést saját szabadidejükben, saját költségükre szervezik, a pályát ingyen kapják, ezért nehéz előre tervezni az időpontokat. Szerencsére egyre nagyobb az érdeklődés, bár ők is úgy gondolják, hogy a jelenlegi hivatalos motoros képzés elavult, hiszen ezeket a technikákat ott kellene begyakoroltatni a friss jogosítványt szerzőkkel.

Azt is problémának látják, hogy ezekre a képzésekre azok a motorosok mennek el, akikben van alázat a motorjuk iránt, be merik ismerni, hogy a technikájuk nem tökéletes. Azok viszont, akik megfelelő gyakorlat, sőt sok esetben megfelelő jogosítvány nélkül, vakmerően száguldoznak az utakon, úgy gondolják, hogy nekik ilyesmire nincs szükségük. Mire rájönnének, hogy hiányosságaik vannak, sokszor már túl késő, és gyakran vétlen közlekedőket is balesetbe sodornak ezzel.

Délutánra már valóban maroknyi csapat maradt csak. Én is úgy voltam vele, hogy ki tudja, mikor adódik számomra még egy ilyen lehetőség, amikor profi segítséggel, személyes figyelem mellett róhatom a köröket. A rendőrök mindenkivel nagyon türelmesek voltak, külön-külön segítettek, figyelmeztettek a hibákra, és megdicsértek, ha sikerült jól végrehajtani a gyakorlatot.

A helyben kőrözés után jöhetett a nyolcas, a lóhere és a kulcs, majd hátra volt még a hirtelen felbukkant akadály kikerülésének gyakorlása, és az álló helyzetből való visszafordulás. Az utolsó gyakorlatokat már az esélytelenek nyugalmával figyeltem, hiszen a V2-es motoroknál alacsony fordulaton rángat a blokk, ezért egész nap folyamatosan kuplungolnom kellett. Még most is görcsben van a bal tenyerem.

Hogy mennyire fárasztó sportág is ez a motorozás csak másnap derült ki igazán, hiszen a tenyeremen kívül minden porcikámban izomláz van. A nyakam, a karom, a hátam és még a fenekem is megdolgoztatta ez a nap. Pedig már majdnem elhittem, amit sokan gondolnak, hogy a motoron csak ülni kell és húzni a gázt...

(Sajnos a hőséget a fényképezőgépem sem bírta, ezért csupán két fotót sikerült megmentem. Pedig büszkén mutogatnám mindenkinek azokat a képeket, amin forduláskor leért a térdem... :) Szerencsére Lucko múltkori képei jól sikerültek.)

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Mivel a jó idő csak nem lankad, így a holnapi napot is motorozással fogom tölteni,...
Bővebben...
Régi vágyam volt, hogy ismét kutya tulajdonos legyek. A héten teljesült a vágyam, kis tappancsok...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!