Döntéshelyzetben

. Motortesztek

Odakint várt a ménes. Melyiket szeretnéd először kipróbálni? Hornet. Egyértelmű. A kisCéBéeF nagytesója.

Megsimizgettem az óriást, rögtön szimpik voltunk egymásnak. Fülzúgás, szívdobogás. Beröffentés és hangjától elolvadás. Kellemesen duruzsolós, gázra finoman robbanékony. Ráülés, vérembizsergés, kellemesen elhelyezkedődzés, kormány-kezembesimulás, talpleéréskényelmesen... Tankpúposítás-dorombolás moci részéről. Tükör rögtön helyén, hozzá se kellett nyúlni még pöccintésnyire se. Az előző tesztelő se lehetett magasabb nálam.

 

HIRDETÉS (x)

A lámpánál Lacikoma megcsodálta kényelmesen leérő lábamat, mintha lett volna némi jelzés értékű a „dejóhosszúalábad” témában, de nem jutott el az agyamig. Különösebben se az érdekelt ki mit nézeget, az összes idegszálam a mociban végződött.

 

Fura volt az erőhatás. Hatalmas. Nagyon érzékeny gáz, minden pici mozdulatra reagált. Élvezetesen. Annyira, hogy szinte még a szívdobogásod is érzi a motor. Váltó finom, könnyű járású, könnyen megérezhető. Pikpakk felpakoltad oda, ahová kellett, és mindenütt izgalmas tartalékok. Kellemes motorfék visszaváltásnál. Meg kellett szokni a finomságát és érzékenységét. Izgalmasan érzékeny, mint egy jó szerető.

Városban bénázgattam a váltásokkal, szokni kellett az energiát, kicsit szoknom kellett az indexet is (néha kint felejtettem), de pár kilométer után már az ilyen rutin dolgok működtek. Kiértünk Szentendréről, a városi emelkedőket észre se vettük. Kiértünk a Visegrád felé vezető hegyi utakra, a kanyarokat óvatosan ízlelgettem, még szoknunk kellett egymás súlypontját.

Az egyenesben kihúzattuk, megéreztem, ahogy a levegő a bukónak és a mellkasomnak torlódik, az agyamat elöntötte a jóleső, motorozom érzés. Combom között egy kellemesen energiadús kezes vas domborodott, kezem alatt pedig szelíd vadlovak vágtattak, körülöttem suhant a táj és az út közepén a szaggatott vonal lassan elkenődött az egyenesben.

Megálltunk, Laci okított: húzzad bátran a kanyarban és döntsél! Van erő a motorban, lehetsz bátrabb! Bólogattam, szólni se bírtam, annyira elteltem a motorral. Menjünkmenjünktovábbmégmégmég!!! Hívtak az utak, a motornak is mehetnéke volt, a nap sütött és a levegő erdő illatú volt. Mentünk. Kanyargós Pilisféle utak, frissen lemosva esővel, felszáradva. Balzsamos erdőszag, néhány elkésve virágzó fa, út szélén virító bodzás és szembeguruló, bólogatással, kézjellel üdvözlő hasonszőrű kétkerékmániások. Paradicsom.

Ideális kanyarok, lassan elkezdtem érezni a motort, mertem vele döntögetni, elkezdtem érezni az íveket, figyeltem az előttem haladó nagyvas járását. Lovasa rutinosan kergette, szépen váltogatott fel és le, öröm volt nézni, ahogy együtt dolgoznak. Felértünk a Visegrádi kereszteződéshez, utána már jöttek a vízátfolyások. Élvezettel hajtottam bele finoman a vízbe. Szépen, mértani pontossággal fröccsentek a vízcseppek szerteszét a motorok kereke alatt, a napfény átsütött a felcsapó üveg-vízszárnyakon. A Honda szárnyak…


Gurultunk tovább, lefelé, a motorfék istenien működött a visszaváltásoknál, a járgány egyre jobban kézhez és kanyarhoz simult. Kanyarvadász. Mire lelkileg totálisan beleestem volna, elértünk Visegrádra. Megálltunk. Leszálltam a motorról és szédelegtem. Rossz volt a saját lábamon állni a betonon, kerekeket szeretnék növeszteni... Leültem az útpadkára, a moci oldalához és csak bámultam rá, csodáltam. Micsoda konstrukció, nem tudom ki vagy kik csinálták, de csodálatosat alkottak. Le a kalappal, extra adag csokit nekik!

Megettük a két szelet csokit, az egyiket útitársamnak adtam, úgy tűnt kellemesen meglepődött rajta, de elfogadta. A fülembe duruzsolt. Hát igen, el tudnám vinni. Felvázoltam a szitut. Mindig válaszútra kerülök, amikor döntési helyzet van az életemben, most lakás vagy moci? Lakás és moci. Ez lenne az igazi...

Visszaültünk, cseréltünk. Az 1300 cm3 elég határozottan csühögött alattam, brutális motorfékhatás, váltó OK, az üléspozíció és a súlypont nagyon robogósan alacsonyan volt, bénáztam a ménesekkel egy sort, aztán a Visegrádi benzinkúton visszakunyeráltam magam a 900 cm3-re. Az való az én fajtámnak. Elhagytuk a kaput, kellemes kanyarka (autóval valahogy hosszabbnak tűnt...), aztán az egyenesben egy kis gázfröccs... uuhh, megint a jóleső levegőtorlódás, kicsit kormányba kapaszkodás... erdő, sziklák, fák, mező, hegyek, lovarda - nahát ott is egy pár lóerő...

Köszöngetős szembejövők, utassal, egyedül... ketten-hárman... Aztán lakott terület, szépen visszavettünk. Megelőztünk egy bömcsit. A fickó kiszúrta, hogy valamiféle nőstény előzte, több se kellet, ragadni kezdett. Jött szépen, előzgetett velünk egyet-kettőt. Aztán lemaradt. Tetszett, ahogy állva marad a lapos tekintetű bömcsijével... Jólesett a lelkemnek. Gördültünk tovább, a kellemes robbanékonyság az előzéseknél nagyon klassz, néhány apró mozdulattal állva hagyhatsz akárkit.

A nap továbbra is kellemesen sütött, a Duna szépen csillogott és aztán elkezdett fájni a szívem. Közeledtünk Szentendréhez. Vissza kell adni. Nem akarom. Továbbgördülök, mintha elnéztem volna a kereskedést, aztán hazáig meg se állok..., sőt, inkább csak az első benzinkútig, telenyomom benyával, és addig motorozok ameddig ébren birok lenni. Kifulladásig. Most bírnék legalább 2 napig. Megszöktetem. Jönne velem, érzem... Aztán csak begördültem vele a kereskedés elé, leparkoltam szépen, úgy ahogy illik, a többi mellé. Mintha az enyém lenne, üresben visszatolattam vele, lábbal evickélve. Még ücsörögtem rajta egy kicsit, nehezen akaródzott otthagyni... Aztán lehajoltam, átöleltem a tankját és hallgattam, ahogy beszél. Férfilelkű motor, csak pár szót mondott, nem nyafizott. Lélekben megsimogattam, megcsókolgattam és erőt vettem magamon, otthagytam.

Bementünk. A CéBéeFfecske sértetten ácsorgott bent, olyan féltékeny volt, hogy szólni se tudott. Aztán megint nekiállt nyafizni, dorombolni és billegtette magát. Ráhanyatlottam nyálatcsurgatni, majd amikor más is megnézte megvillant a lelkem mélyén a zöld szemű szörny... Átbeszéltük miként tehetném magamévá és egy hajszál választott el az őrülettől. Nem kicsit.

Lakást nézek kedden, nyugi. Nem megőrülni. Kivár, lehiggad, kibírja egy hétig a döntést.

Legszívesebben megölelgettem volna a srácot a motorozásért, de beértem egy kézfogással. Hazamentem. Megálltam a lakás előtt, és csak ültem a nyitott kocsiban, hallgattam a zenét és nem volt kedvem felmenni a lakásba. Az utakra és a motorokra gondoltam... Ürességet éreztem. Folyt.köv.?


Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS