Na, indulunk már?

. Motortesztek

Kábán végighallgattam az ezüst Honda CBF 250-et elérhetővé tevő hitelkonstrukciókat. Akár 0 Ft-ért is elvihetem, vagy annyi önrésszel amennyit gondolok...

Kikérdeztem sokféle variációban. Elérhető nekem is. Havi 40-ben lenne 2 évig (ne lenne ez a k*va albérlet...). És ha elvinném, tennének hozzá bukócsövet és plexit is? Háát... beszélhetünk róla. Ehh... ezzel még kettőt csavartak a megtépázott lelkivilágomon... mivel imádok alkudni, ez a vásárlás öröme...

 

HIRDETÉS (x)

Aztán az üdvözlés utáni bólintás hirtelen az eszembe ötlött:
- Ésééés nincs véletlen valami tesztnapotok? Amikor ki lehetne próbálni ezt a kis kedvest?
- De, most van épp... van 3 másik motorunk, amelyikből az egyiket kipróbálhatod... én szoktam felvezetni...kb. 25 km-t szoktunk menni egy tesztmotorozáskor...
- Ok, nekem mindegy ki vezet fel. De Õt nem lehetne?
- Hááát, ő az utolsó, nem tesztmotor...
- Kár... És mikor lehetne a többit kipróbálni?
- Szombat jó neked?
- Istenkirály.
- Melyiket szeretnéd? Az XX-et, a csoppert vagy a Hornetet?
- Így ebben a sorrendben jó lesz...
- Csak egyet lehet, mint említettem.
- Kettőt, félúton cserélhetnénk bringát...
- Na jó. Végül is miért ne... Melyik kettőt?
- A Hornet és a csopper...

 

20 centire a föld felett libegtem ki a boltból, kifelé menet összekacsintottunk CBF-fel: még látlak drága! Aztán elszökdécseltem a járgányig és úgy közlekedtem hazáig, mint aki autóban ül. Sok ember idegrendszere lett ma megkímélve. Smile

Szombaton motorozok! Két mocival fogok megismerkedniiii! SZUPERSZUPERSZUPEEER! 14-től 16 óráig kergethetek két csodálatos kétkerekű ménest. Jajistenemdejólesz. Laughing

Felvirradt a naaagy nap. Az előző napi két héttel arrébb tolt szülinapomünneplés lájtos mennyiségű enyhécske rose bora megkímélt a másnaposságtól, így a hajnali 3-as fekvés nem okozott nagy gondot reggel 7-kor. Ugyanis ekkor kikukorékoltam magam az ágyból, próbáltam még magamat fél óra hosszán keresztül erőteljesen visszatuszkolni a takaró alá, de nem bírtam nyugton maradni, nem ment a visszakábulás.

Belöttyintettem a gyomromba egy fél liter tejet (kajálás nem ment volna), aztán a másik felét megkavartam mézes-tejeskávénak, azt is belötyögtettem várván az idő telését, majd elpályáztam a fürdőkád irányába. Gondoltam majd relaxálok egy jót teli pocival a melegvízben, aztán visszaájulok az ágyba, de hát a jóformán fél éve kiéheztetett motorozhatnékom inkább előrángattatta velem az összes protektoros ruhát, bakancsot, bukósisakot, kesztyűket, napszemüveget... Közben meg szépeket vizionálgattam mindenféle szép kanyargós aszfaltokról... meg imádkoztam, hogy takarodjanak a sunyiba a lomha, esőterhes, nagyhasú, cumulus castellanusok.

Tízkor már, mint a mérgezett egér föl-le mászkáltam a lakásban, lakótársnőm legnagyobb bánatára, mivelhogy ő még bírt volna aludni... Megkaptam a „Már megint zizzent vagy. Motorozni mész?” felkiáltású kérdést, melyre idült vigyorgással és heves bólogatással reagáltam. :-) Még cirkuláltam egy ideig a lakásban, majd lerogytam Evan McGregor Földkörüli motorostúrájának könyve mellé, abba sikerült jól belemélyedni...és agyilag totálisan felpiszkálva nekiindulni a napnak...

11-kor összekaptam magam, magamra fűztem a motoros bakancsot, felnyaláboltam a bukót a kesztyűvel és egyebekkel, lerohantam Nissankához és lóhalálában elindultam Pomázra Nagyimhoz. Útközben a Szentendrei úton annyira belemélyedtem a fantáziálásba a Hornetről, hogy Budakalásznál túlmentem a felüljárón, ezért Szentendre felől kerültem visszafelé... Majdnem azt is elszúrtam, mert ott már közel van a márkakereskedő, így a vonzásnak igen nehéz volt ellenállni, még a Nissan is arrafelé húzott. Elvileg mégiscsak egy országból származnak..., valahol csak fajtársak. Smile

Tehát fél 2-kor elindultam Szentendre irányába, akárhogy is próbáltam visszavenni a gázpedálról a lábam, villámgyorsan odaértem, ezért háromnegyedkor nekiálltam a közeli benzinkúton lemosni Nissankát. Kifogtam valami földi jelzés nélküli UFO hieroglifákkal megáldott gőzborotvaszerűséget, sikerül beazonosítanom, hogyan használható autómosás céljából. A szerkezet némi aprópénzért hálából elkezdte magából okádni orrán-száján a vizet, így kis idő múlva őszintén örültem, hogy vízálló motoros ruhában álltam neki autót mosni. Némileg így levezetve a felgyülemlett energiákat indultam a következő sarokra a mocibótba mocitesztelődésre. Smile

Cébéefecske szendén ácsorgott és kacsintgatott a bolt közepén. Nem néztem rá sokáig, még ellágyulok és odamegyek megsimogatni. Kemény csaj leszek, most másik motorral haverkodunk... Nem úgy van az, hogy csak úgy kacsint egyet... (és máris csurog rá vödörszám a nyál...)

A mocskos papírmunka után Lacikoma megkért, ne előzzem majd be a járgánnyal, mire én kedves mosollyal biztosítottam, hogy ettől nem kell félnie. (Előző nap felhívtam, hogy mi van, ha esik… én akkor is akarom. Akkor még nekiállt aggódni hogy mégis mekkora volt a legnagyobb járgány, amit idáig kergettem, de úgy tűnik a 230 kilós CX csak elég referencia. Hiába, no a szőke hajfesték nemcsak nőiesít, hanem mintha némi IQ-t is elvenne az összhatásból...)

Nekiállt még vedelni a drága valamiféle buborékos vizet, némi unszolásra ittam én is, közben meg már az összes tű szúrta a popókámat a mehetnéktől. Egy kolléga még ott cirkulált körülöttünk, kissé úgy tűnt, mintha óvatosan tekintgetne rám - ez a csaj fog Arra a motorra ülni??? Különösebben nem hatott meg az aggodalma, próbáltam Lacikomában tudatosítani, hogy haladjunk és üljünk már fel a járgányokra, ne vacakoljunk mááááááár! Hangos zipzárhúzogatás, ruhaigazítgatás, bukósisak-forgatás, napszemüvegtartó-nyitogatás, ajtó felé tekintgetés motorirányban stb...

És vééééégre. Elővette a kulcsokat meg a forgalmit. Kifénymásolta magát jóember. Elindultunk az ajtó irányába.

Folyt. köv.

Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS