Hacsavecz Beatrix airbrush festő

Egy idő után megmutatja az embereknek a sors, hogy merre is vezet az útjuk. Erre jó példa Hacsavecz Beatrix, aki stratégiai beszerzőként dolgozott.

A művészet mindig a részét képezte az életének, de volt olyan időszak, amikor nem gondolt arra, hogy ki kellene használnia isten áldotta tehetségét. Végül mégis az airbrush festő pályára lépett.

HIRDETÉS (x)

− Két éve kezdtem el a légecsettel történő festést. Keramikusnak tanultam először, amit nagyon szerettem. Ezután a gazdasági főiskolai végzettségemnek köszönhetően stratégiai beszerző lettem. Ez idő alatt nem sokat rajzoltam. A művészi és a festői tudásomat nem tudtam igazán értékelni. Ragaszkodtam hozzá, hogy valami funkciója is legyen annak, amit csinálok. Azóta másképp látom ezt a dolgot. Kikerülhetnek a kezeim közül olyan látványok, amelyek önmagukban is életképesek. Tudják azt adni a nézőnek, amit kommunikálni szeretnék feléjük. Persze, még sokat kell fejlődnöm.

− Tanított valamelyik airbrush festő?

− Elkezdtem egyedül. Van egy karosszérialakatos-fényező műhelyünk, ami harminc éve folyamatosan fejlődik és növekszik. Az anyagok, és a pisztoly működési elvének ismerete így már megvolt, mire bárkivel megismerkedhettem volna. Otthon megtanították. Pár hónapja műveltem ezt, amikor bekerültem Szittár Antal tanfolyamára, melyet minden évben megszervez airbrush festőknek. A kurzusnak négy szintje van, és évente lehet egyet felfelé lépni. Tördeltem a kezeim, hogy csak a kezdőre bekerüljek… Amikor az első napon odamentem a tanfolyamra, azt mondta Tóni, hogy megnézte a munkáimat, és úgy gondolta, hogy nekem a hármas szint lesz a kezdő. Meglepődtem, de nagyon örültem. Az egyhetes intenzív továbbképzés végére már magam is elhittem, lehet, hogy tudok festeni.

− A festményeidhez is a légecsetet alkalmazod?

− A reprokat pasztellel készítem, de vannak airbrush technikával készült alkotásaim. Az akrilt pedig hagyományos ecsettel használom.

− Most aztán teljesen belemerültél a művészetek világába. Többet nyújt ez neked lelkileg?

− Össze sem lehet hasonlítani az előző munkámmal! Olyan, mintha folyamatosan szeretetet adnék azoknak az embereknek, akiknek elkészítem az áhított mintát. Nem csak egyoldalú ez a dolog, hanem oda-vissza működik. Ez fontos! Volt olyan, hogy hónapokkal később felhívtak, milyen jól megy a motor… Nagyon jó érzés ez, amire folyamatosan szükségem van! Az üzleti életben egy bizonyos időnek el kell telnie, míg lehullnak az emberekről az álarcok és a mázak, vagy egyáltalán le sem kerülnek soha. Az airbrush szakmában már kapásból, szinte barátként üdvözölnek. Nagyon emberközeli ez a munka.

− Miért van ez?

− Mert a „szerelmüket” bízzák rám. Ősszel festettem egy Ford Focust. Éjszaka dolgoztam rajta, mert akkor volt időm. A tulajdonos, amellett, hogy egész nap melózott, az éjszakát ott töltötte mellettem. Segített, beszélgetett. Egy óriási, nagy testű ember, de az a szeretet, amivel körülvette azt az autót, döbbenetes volt.

− Mi volt a legelső festésed?

− Egy törött Audi motorháztetőn próbáltam ki először a pisztolyt. Féltem, hogy az a sok kütyü, ami a szerkezetben van, biztosan el fog romlani, tönkre fogom tenni… Amikor megvettem a légecsetet, elmagyarázták, mennyire kell felhígítani a festéket a használat előtt, hogyan kell tisztítani az eszközt. Hirtelen annyi mindenre kellett figyelnem, hogy tiszta stressz volt az első festésem. Végül elég szépre sikerült, a családnak tetszett. Az elsőnek azonban a mandalát tartom egy A4-en. Nagyon színes lett, kipróbáltam rajta sok dolgot: kitakarást, visszafestést. Ahhoz képest, hogy az első volt, szép lett, csak kicsit talán vastag rajta a festék…

− Gyakorlat teszi a mestert! Mi a fő célod jelenleg?

− Az a célom, hogy igényt teremtsek erre a munkára. Ha valaki igazán különlegeset szeretne, akkor jusson eszébe ez a lehetőség.

− Sokan talán az egyediségtől tartanak, mint ahogyan a tetoválás esetében. Könnyebb beleolvadni a tömegemberek közé.

− Igen, igen, attól is majréznak, hogy ezt nem lehet leszedni. A lakkozását megbontom az autónak, és utána újra lakkozom. Félnek, hogy nem sérül-e, szét kell szedni, nélkülözniük kell a járgányt, míg nálam van. Ha eladásra kerül, akkor kell-e az új vevőnek… Hát ez bizony szerelem lesz az új tulaj számára is, így már szinte személyről beszélünk nem is járműről. És hát ki tudja forintosítani a szerelmet? Bár, a motoroknál ezt könnyebben kezelik, ahogyan látom.

− Egy egészen más közegről van szó, valószínűleg ezért. Egyébként van kedvenc mintád, amit a legnagyobb örömmel festesz?

− Inkább csak a színes dolgokra vagyok kiélezve, hogy sugározzon a kép. Imádom, ha világítanak egymás mellett a színek. Szeretem a különleges megoldásokat, ha például valami úgy tűnik, mintha kiemelkedne a felületből. Most egy tündért készítek elő egy autóra. Azt találtam ki, hogy úgy fogom megfesteni, mintha bele lenne vésve a fémbe. Ékszert kap a járgány! Meg kell majd simítania az embereknek! Optikai csalás, megtévesztés – ezekért vagyok oda. Első ránézésre látsz valamit, de vissza kell nézned, mert annyira különleges.

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Nagy-nagy izgalommal, várakozással telt a hét. Pénteken vehettük át az új autónkat, amibe a hétvégén...
Bővebben...
Érdekes dolgokat tudnak kitalálni a motorépítők. Ennél a motornál pl. a dizájn része, hogy be...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!