Hacsavecz Beatrix airbrush festő

Egy idő után megmutatja az embereknek a sors, hogy merre is vezet az útjuk. Erre jó példa Hacsavecz Beatrix, aki stratégiai beszerzőként dolgozott.

A művészet mindig a részét képezte az életének, de volt olyan időszak, amikor nem gondolt arra, hogy ki kellene használnia isten áldotta tehetségét. Végül mégis az airbrush festő pályára lépett.

HIRDETÉS (x)

− Két éve kezdtem el a légecsettel történő festést. Keramikusnak tanultam először, amit nagyon szerettem. Ezután a gazdasági főiskolai végzettségemnek köszönhetően stratégiai beszerző lettem. Ez idő alatt nem sokat rajzoltam. A művészi és a festői tudásomat nem tudtam igazán értékelni. Ragaszkodtam hozzá, hogy valami funkciója is legyen annak, amit csinálok. Azóta másképp látom ezt a dolgot. Kikerülhetnek a kezeim közül olyan látványok, amelyek önmagukban is életképesek. Tudják azt adni a nézőnek, amit kommunikálni szeretnék feléjük. Persze, még sokat kell fejlődnöm.

− Tanított valamelyik airbrush festő?

− Elkezdtem egyedül. Van egy karosszérialakatos-fényező műhelyünk, ami harminc éve folyamatosan fejlődik és növekszik. Az anyagok, és a pisztoly működési elvének ismerete így már megvolt, mire bárkivel megismerkedhettem volna. Otthon megtanították. Pár hónapja műveltem ezt, amikor bekerültem Szittár Antal tanfolyamára, melyet minden évben megszervez airbrush festőknek. A kurzusnak négy szintje van, és évente lehet egyet felfelé lépni. Tördeltem a kezeim, hogy csak a kezdőre bekerüljek… Amikor az első napon odamentem a tanfolyamra, azt mondta Tóni, hogy megnézte a munkáimat, és úgy gondolta, hogy nekem a hármas szint lesz a kezdő. Meglepődtem, de nagyon örültem. Az egyhetes intenzív továbbképzés végére már magam is elhittem, lehet, hogy tudok festeni.

− A festményeidhez is a légecsetet alkalmazod?

− A reprokat pasztellel készítem, de vannak airbrush technikával készült alkotásaim. Az akrilt pedig hagyományos ecsettel használom.

− Most aztán teljesen belemerültél a művészetek világába. Többet nyújt ez neked lelkileg?

− Össze sem lehet hasonlítani az előző munkámmal! Olyan, mintha folyamatosan szeretetet adnék azoknak az embereknek, akiknek elkészítem az áhított mintát. Nem csak egyoldalú ez a dolog, hanem oda-vissza működik. Ez fontos! Volt olyan, hogy hónapokkal később felhívtak, milyen jól megy a motor… Nagyon jó érzés ez, amire folyamatosan szükségem van! Az üzleti életben egy bizonyos időnek el kell telnie, míg lehullnak az emberekről az álarcok és a mázak, vagy egyáltalán le sem kerülnek soha. Az airbrush szakmában már kapásból, szinte barátként üdvözölnek. Nagyon emberközeli ez a munka.

− Miért van ez?

− Mert a „szerelmüket” bízzák rám. Ősszel festettem egy Ford Focust. Éjszaka dolgoztam rajta, mert akkor volt időm. A tulajdonos, amellett, hogy egész nap melózott, az éjszakát ott töltötte mellettem. Segített, beszélgetett. Egy óriási, nagy testű ember, de az a szeretet, amivel körülvette azt az autót, döbbenetes volt.

− Mi volt a legelső festésed?

− Egy törött Audi motorháztetőn próbáltam ki először a pisztolyt. Féltem, hogy az a sok kütyü, ami a szerkezetben van, biztosan el fog romlani, tönkre fogom tenni… Amikor megvettem a légecsetet, elmagyarázták, mennyire kell felhígítani a festéket a használat előtt, hogyan kell tisztítani az eszközt. Hirtelen annyi mindenre kellett figyelnem, hogy tiszta stressz volt az első festésem. Végül elég szépre sikerült, a családnak tetszett. Az elsőnek azonban a mandalát tartom egy A4-en. Nagyon színes lett, kipróbáltam rajta sok dolgot: kitakarást, visszafestést. Ahhoz képest, hogy az első volt, szép lett, csak kicsit talán vastag rajta a festék…

− Gyakorlat teszi a mestert! Mi a fő célod jelenleg?

− Az a célom, hogy igényt teremtsek erre a munkára. Ha valaki igazán különlegeset szeretne, akkor jusson eszébe ez a lehetőség.

− Sokan talán az egyediségtől tartanak, mint ahogyan a tetoválás esetében. Könnyebb beleolvadni a tömegemberek közé.

− Igen, igen, attól is majréznak, hogy ezt nem lehet leszedni. A lakkozását megbontom az autónak, és utána újra lakkozom. Félnek, hogy nem sérül-e, szét kell szedni, nélkülözniük kell a járgányt, míg nálam van. Ha eladásra kerül, akkor kell-e az új vevőnek… Hát ez bizony szerelem lesz az új tulaj számára is, így már szinte személyről beszélünk nem is járműről. És hát ki tudja forintosítani a szerelmet? Bár, a motoroknál ezt könnyebben kezelik, ahogyan látom.

− Egy egészen más közegről van szó, valószínűleg ezért. Egyébként van kedvenc mintád, amit a legnagyobb örömmel festesz?

− Inkább csak a színes dolgokra vagyok kiélezve, hogy sugározzon a kép. Imádom, ha világítanak egymás mellett a színek. Szeretem a különleges megoldásokat, ha például valami úgy tűnik, mintha kiemelkedne a felületből. Most egy tündért készítek elő egy autóra. Azt találtam ki, hogy úgy fogom megfesteni, mintha bele lenne vésve a fémbe. Ékszert kap a járgány! Meg kell majd simítania az embereknek! Optikai csalás, megtévesztés – ezekért vagyok oda. Első ránézésre látsz valamit, de vissza kell nézned, mert annyira különleges.

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Pünkösd miatt rövid hét volt, vagyis nekem olyan szerencsém volt, hogy több nap volt pihenős...
Bővebben...
Az ovi utolsó hete nagyon kemény. Mármint nekem... Évzáró, utolsóminden, táborszülői, sulisintéznivalók, füzetcsomagátvétel, apáknapja, úristenmindjártittazanyámis,...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!