Amikor egy álom megvalósul - A történelmi Route 66 - 1. rész

Szaló Péter - . Motoros túra

route 66 motoros tura 1Négy magyar motoros elindult Budapestről felfedezni Amerikát és a legendás 66-os utat 2014 szeptember 11-én. A bakancslista újabb pipáján kívül azt is tervbe vették, hogy nullszaldósra hozzák ki az utat úgy, hogy a kint megvásárolt motorokat eladják itthon. Lássuk, hogy sikerült a kaland! 

Chicago, szeptember 12.

Délelőtt megérkeztünk egy napi út után Chicagóba. Nem sokat tudtam aludni a reptéren és a gépen, de legalább eljutottam a Zen és motorápolás művészete c könyv feléig. A reptéren még két órát vártunk János öccsére. Ő nem sokkal az indulás előtt döntötte el, hogy jön velünk, így már nem tudtunk egy géppel jönni. Betaxiztunk a szállásunkra.

Szállásunkat a reptér, a belváros és az Ultimomotors közötti motelben foglaltam le. Épp csak ledobáltuk a csomagokat és fürdés nélkül robogtunk a motorkereskedőhöz. És ahogy ígérték a bejáratnál ott csillogott, villogott a négy gyönyörű motor, amiknek már minden porcikáját ismertük a képek alapján. De egész más volt megfogni és ráülni vágyaink tárgyára. 

HIRDETÉS (x)

Jó négy órát töltöttünk ott, de a végén minden kívánságunkat teljesítették és aláírtuk a szerződéseket. Remélem nem lesz gond a bankkal és átjön a pénz és elvihetjük a motorokat. Épp csak egyet kerültem a parkolóban, nem semmi élmény!

Ez a város óriási! Nem tudom, hogy fogunk itt navigálni, elképesztő úthálózata van és óriási kiterjedésű. 10 milliós város, önmagában itt el tudnánk tölteni egy hetet. Gyönyörű és gazdag, nem látni a hajdani város nyomait. 

Másnap reggel egy másik dealernél megvettük a sisakokat. A motorokkal persze voltak apróságok és félreértéseink az eladókkal. Lealkudtunk valamennyit Balázs Peti motorjából a kopottas gumi miatt, Imi átszereltette a pohártartót a motorjára, még egy kis olajat és benzint is kértünk. Szervizkönyvet nem tudtak adni, gond volt a pótkulcsokkal is. De alapvetően rendben voltak. Az amerikai angolt alig értettük, ebből aztán másnap gond lett, mert másként értettük az adásvétel időpontját.

Gyuri majdnem talált motort magának, de a 10 éves Honda chopperről Imi lebeszélte, hogy az itthon eladhatatlan. Robogó tetszett volna neki, de azzal nem lehet egy ilyen utat végigcsinálni. Pisti, János öccse itt nem talált autót magának. Alapvetően luxusautókat forgalmaztak. Mi persze odavoltunk a gyönyörű kocsiktól. Volt ott Ferrari, Aston Martin, sokféle BMW. Mi tudtunk volna választani.

route 66 motoros tura 13Végül a következő listát kaptuk a kereskedésben:

 


route 66 motoros tura 3Vacsoránkat stílusosan egy whiskyvel kezdtük, megettünk 49 csirkeszárnyat (Gyuri nem jött) és leöblítettük egy pal ale típusú sörrel, amiről még Washingtonból szép emlékeim voltak. Mindenkinek ízlett.

Másnap mi négyen végül sikerrel vettük a napot. Elmentünk sisakot venni, kifizettük és elhoztuk a motorokat. Az eső miatt rögtön leraktuk őket a motel előtt és elmentünk GPS-t venni. Még hazavezettem a csapatot, ami nagy teljesítmény volt, de ebben az irdatlan városban és forgalomban nélkülözhetetlen a navigátor.

HIRDETÉS (x)

Aztán ettünk valamit és próbáltuk elérni Gyuriékat, hogy mit intéztek, de egyikük sem vette fel a telefont, egyre jobban aggódtunk. Vártuk őket, János elaludt, így aztán végül ott ragadtunk a szálláson. Esett is, az időt is elpocsékoltuk, ők meg jól érezték magukat valahol. Nagyon szerettük volna tudni, hogy lesz-e autó. Én nem vártam meg őket, lefeküdtem a tyúkokkal, mert fáradt voltam. Aminek az lett az eredménye, hogy hajnali kettőkor meg ébren voltam az otteni időszámítás szerint.

Nagyon jókat ettünk. Reggel kénytelenek voltunk beülni egy étterembe, mert nincs egy bolt a közelben és taxival nem akartunk kefirt venni. De itt is természetes az éttermi reggeli, de ebédnek is beillett, akkora adagot adtak. Reggelire mexikóit, vacsorára olasz steak-et ettünk. A kedvünk az jó volt, de van mindenkiben egy kis szorongás.

Balázs Petiék kikiáltottak parancsnoknak, hogy ne essen szét a csapat, így nekem kellett vezetni a bandát. A motorok ugyan dörögnek, de mégsem fogom őket hallani, csak a tükörben fogom látni őket, de azért majd cserélünk helyet időnként.

Az út itt is nagy szám. Idős fickók jönnek beszélgetni. Mutatják a fotóikat, hogy nekik milyen motorjuk és ők is szívesen mennének a 66-osra. A szerelőtől az eladókig mindenki irigykedik, úgy néznek ránk, mint aki a Kilimandjáró-ra akár felmászni. Egy norvég fickóval kávéztunk reggel, ők holnap indulnak útnak, negyedszer járja végig. A svédek állítólag meg ma indultak, szóval lesznek az úton mások is.

A nemzetközi rendőrszervezet, az IPA, akiket korábban megkerestünk, bombáz bennünket, hogy miben segíthetnek. Igazán nem tudjuk, mert az érkezésünk időpontját sem tudjuk megmondani, de jó, hogy vannak.

Kemény hideg volt reggel, 5 fokról indult és maximum 17 lesz napközben, úgyhogy nagy hasznát vettem a pulóvernek, amit nem nagyon akartam elhozni.
Voltunk Chicagóban, elmentünk a 66-os kiindulópontjáig és felmentünk a Sears Tower-be, ami a legmagasabb toronyház volt sokáig. Ott sokat időztünk, de a Pazar látvány megérte.

A Michigan tó egy tenger, se vége, se hossza. Több mint kilencvenszerese a Balatonnak. Itt a 66-os út kiindulópontja, sokat kerestük. Bénáztunk is eleget, szerencsére a rendőrök nem jártak arra.

 


route 66 motoros tura 4Elindultuk a nagy útra, megtettük az első mérföldeket

Pisti és Gyuri még nem tudott dönteni. Pontosabban csak az autóbérlés látszik járhatónak, de az sem megy simán. Megértik, hogy nekünk el kell indulnunk, mert a tartaléknapokat nem használhatjuk fel az elején.

A városnézés miatt csak későn indultunk, szállást se tudtam foglalni hétvége lévén, a neten található szobákat már lekötötték. Nagy szerencsére Pontiacban kaptunk egy dohányzó szobát, így nem fagytunk meg. Nagyon jó a csapat és a hangulat. Persze hulla fáradtak vagyunk. De szuper volt!

HIRDETÉS (x)

Az emberek rém kedvesek, mindig megszólítanak. Ez a kaland még nagy szám itt is. Vau, komolyan végig mennek? Los Angelesi? Vettek motort? Hazaviszik? Budapest? Nagyon barátságos mindenki.

Chicagóban és környékén sokat szenvedtünk a forgalomtól, de aztán végre élvezhettük az üres út élményét. A 66-os út gyakran az autópálya mellett megy néhány méterrel. Ott jó, de ha megszűnik, fel kell menni a pályára. Többször eltévesztettük az utat, azaz én, mivel én vezetem a csapatot, de először, ismeretlenül nem könnyű. A táblák sokszor hiányoznak, meg GPS felvisz a pályára.

Máris részesültünk az itteni történelemben, ami főleg a hatvanas évek műanyag kultúrája, Marilyn Monroe, James Dean és a vadnyugati térhódítás.
Az első megálló Joliet. Az első 66-os múzeum, az első autók és táblák. nagyon kedvesen elááttak térképpel és anyagokkal a 66-os illionis-i szakaszáról.
Útba esik a híres Gemini Giant, ami méltó párja az Atlanta-i Hot dog-os szörnynek.

Itt a 66-os egy olyan szakasza, amit kivontak a forgalomból. Mellette halad a forgalom. De ott él, ahol befordul a házak közé, sőt van, hogy két különböző építési periódusból is fennmaradt az út, aztán lehet választani, vagy mindkettőt bejárni.

Aztán Saint Luis-ig fárasztó, de szuper napunk volt. Sütött már a nap, és szinte meg sem álltunk. A hatvanas évek jelenti a múltat, itt is minden műanyag. Az emberek állandóan esznek, rém kövérek, de nagyon barátságosak. A 66-os út szinte üres volt, de ha megszakadt és fel kellett menni egy másik útra, akkor elveszett az üres út élménye.

A táj Illionis-ban olyan, mint az Alföld. Sík teljesen, de izgalmas. Nagy kukorica és gabonatáblák vannak, de sok nádas és ligetes rész is van. A csapat szuper!

Az illionis-i Springfield Lincoln otthona volt, minden hozzá kötődik. Egy villanásra láttuk a szülőházát, az elegáns városközpontot. A lakóházak errefelé nagyon kellemesek, sok a zöld, élhető vidék. Megálltunk több „hystorical” benzinkút előtt, a műhelyekben fiúk számára érdekes műszaki ritkaságok is felbukkantak, de többnyire gyerekkorunk sufnijaira emlékeztettek.

 


route 66 motoros tura 45Saint Luis

Este megérkeztünk Saint Luisba. Nagy dudálással mentünk át a híres hídon. A pár nappal ezelőtti zavargások miatt kerülni akartuk a Fergusson negyedet, Tom és az itteni rendőrkolléga javaslatára a keleti városrészt. De a navigátor nem tudhatja az útlezárásokat és a szálloda tövéből átterel a Mississippi túloldalára, a keleti ipari negyedbe. Szerencsére viszonylag gyorsan viszaértünk. Aztán másnap is alig tudtunk kikecmeregni a központból. A sok bénázás után kikapcsoltam a GPS-t.

A belvárosban laktunk, úgyhogy úgy döntöttünk, lemegyünk sörözni valami jó dzsessz klubba. Na ebből csak a sör jött be, a zenés helyeket elkerültük.

HIRDETÉS (x)

Másnap délelőtt bejártuk a belvárost. A neten azt olvastam, hogy az átépített pályaudvar az egyes számú látványosság. Ehhez képest a recepción nem is hallottak róla. De aztán mégis nyomtattak nekünk egy térképet, hogy merre találjuk. Amúgy valóban izgalmas az állomás épület, hatalmas acélszerkezet, elegáns, belül vasútmúzeum, gyorsétkezők garmadája. Vízfelület díszhalakkal, lépcsők, eltolt szintek, színpad, ide vonat már nem is kell. Reggel ottjártunkkor szinte teljesen üres volt, kicsit dermesztő, már csak az ott lófrálók miatt is. A belváros elegáns hivatali központ. Petit felajzotta a bíróság előtti sok rabszállító, amikben benne volt a kulcs!

Az ápolt közterületeken sok nívós szobor és object, amik közül kiemelkedett az alumíniumból készült, rózsaszín öltönyös, fejetlen férfi. Igazi Amerika! Egyébként mindenfelé gyönyörűek a parkok, mindenhol nyírott a gyep a kertekben is. Látszik, hogy naponta nyírják, vegyszerezik, gyomirtózzák. Mérgeznek rendesen. 

A városban megszólított minket egy ott született termetes magyar. Örülünk egymásnak, dióhéjban elmesélte szülei történetetét. Egész jól beszél magyarul.

Az igazi látványosság persze a diadalív az Eero Saarinnen által tervezett kapuív, a Gateway Arch. 192 méter magas, azaz kb. 60 emeletnyi. Felül kilátó van, de ezt kihagytuk és indultunk tovább. A szállodánkban nagy motoros csapat készülődött, persze kisbusszal és tartalékmotorral a traileren. Velük még párszor találkoztunk.


route 66 motoros tura 50Aztán Waynesville-ben, valahol Lebanon előtt szálltunk meg egy út melletti motelben. Volt medence és jacuzzi, ami már nagyon kellett a sok ülés után. Vacsoráztunk egy nagyot aztán lefeküdtünk. Azért maradtunk itt, mert reggel meg akartuk nézni a Military Museumot. Általában jókat ettünk, de már az én gyomrom is kezdett égni a műanyag kajáktól.

Amúgy sok minden mellett elrohantunk (pl. nem vettem észre egy indián falut), mert lógott az eső lába, de épp csak egy kicsit lettünk vizesek. Láttuk a világ legnagyobb székét, ami persze nagy sületlenség, mint a legnagyobb ekhós szekér. Amúgy nagyon jó napunk volt, még be sem kapcsoltam az MP3-as lejátszót, mert szó sincs egyhangúságról.

HIRDETÉS (x)

Gyuriék 16-án este jutottak autóhoz, úgy döntöttek, hogy lemennek New Orleansba. Csak tátjuk a szánkat a meglepetéstől.

Megálltunk Miamiban is, de ez nem a nagy Miami Floridából. Helyes kisváros. Előző nap kevesebbet mentünk, így most volt alkalom, hogy bemenjünk egy támaszpontra az ottani múzeumba, de végül nem jött össze, nem engedtek be bennünket, mert nem vagyunk USA állampolgárok.

Érdekes volt a missouri Springfield, az első vadnyugati pisztolyrántás helyszínével, Cuba, a nagy polgárháború emlékeivel. Wild Bill adósságba került, sőt pókeren az óráját is elvesztette, de figyelmeztette Tats-ot, hogy lelövi, ha nyilvánosan hordani meri az órát. Másnap persze az azzal ment ki a főtérre, ahol Bill pisztolyt rántott. Harmadik lövéssel aztán le is terítette. A főtéren ez ma is rekonstruálható.

Átmentünk Kansas-ba a Szivárvány hídon. Találkoztunk egy nagy öreggel, akinek fantasztikus műhelye van, tele technikai csodával, öreg tragacsokkal, szerszámokkal. Nagy arc, meghívott egy ásványvízre is.

Jó sokat mentünk, délutánra meleg lett és az arcom még vörösebb lett. Missouri amúgy erdős, dombos. Gyönyörű. Érdekes, ahogy a nyílegyenes út hullámzik a dombokon.

Lefényképezkedtünk a Devils Elbow-nál, azaz az Ördög könyökénél a hídon, sőt videót is csináltunk, ahogy átmentünk. Sajnos egyszerre nem lehettünk rajta a videón. Most már a préri jön.

 

Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS