Motorosok a gyerekekért

Tartalomjegyzék

Miután leparkoltunk a motorokkal, Csaba testvér - Dévai árvaház alapítója és vezetője - beinvitált bennünket a kis templomába, ahol köszöntötte a túra résztvevőit és egy kis műsorral kedveskedtek a gyerekek és tanítóik számunkra. Természetesen magyar nyelven. Hát ebből a kis műsorból az lett, hogy a végén a talpig bőrbe öltözött "szigor" motoros pasik szeme is könnyben úszott. Hát akkor gondolhatjátok, hogy mi volt a csajokkal?

Bujdosó Janó - a túra megálmodója, főszervezője - átadta a ládikát, amely az összegyűjtött adományt tartalmazta. A tavalyihoz képest a dupláját nyomta, ugyanis közel 2,5 millió forintot vittünk magunkkal!!!

A túrát egyébként úgy hirdették meg, hogy a résztvevők egy tank benzin árát adományozhatják, vagy amennyit tudnak. Volt, aki csak 1 000 Ft-ot adott, de volt olyan is, aki akár több tízezret is dobott a ládába. Aztán még a gyerekek nagy örömére kinn púposodott az utánfutón az rengeteg játék, könyv stb., amit magunkkal vittünk.

Volt egy kis meglepi a motorosok részéről is, ugyanis egyik társunk egy gitáros/énekes számmal közös éneklésre invitált mindannyiunkat. Majd a gyerekek motoroztatása következett, ami szerintem a legnagyobb élmények közé tartozott számukra. Csaba testvér paprikás krumplival várt bennünket, amely elfogyasztása erővel töltött bennünket a hazaútra.

A visszaút ugyanolyan flottul ment, mint a kifelé menet, csak érzékelhető volt már a társaság fáradtsága. Este kilenc tájékában léptük át a határt, majd volt, aki visszatért a makói kempingbe, volt - többek között én is - aki még haza felé vette az irányt. Így a szumma 500 kilométerrel a seggem alatt még előttem állt 250 km (Makó-Esztergom).

Úgy döntöttem, hogy a minél előbbi hazaérés érdekében inkább autópályán teszem meg a Szeged-Budapest távot, ezért Szegednél felmentem az M5-re, ráálltam egy 160-as tempóra és vártam, hogy teljenek a kilométerek. Már iszonyúan fáradt voltam, és egyedül olyan rossz érzés is volt menni a nagy, sötét, kietlen pusztában. Aztán az autópályán összetalálkoztam egy szintén Déváról Szigetszentmiklósra tartó - bocsi még a nevét sem kérdeztem a kútnál, ahol kávéztunk egyet - Varadero-s emberkével. Így már kicsit könnyebb lélekkel, együtt nyomtuk a még előttünk álló kilométereket. Végülis éjfélre értem haza és forró zuhany, tea után ágyba zuhanva adtam át magam a több, mint 700 km kipihenésének, és a dévai emlékek újraálmodásának...

Ez volt az én szombati napom. Soha nem felejtem el, és remélem jövőre is lesz alkalmam velük tartani!

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

A héten nem készült kép, mert ahelyett, hogy gyógyulnánk most épp az egész család egyszerre...
Bővebben...
Ha az időjárás ilyen kegyes marad, és szépen lassan kúszik fel a hőmérséklet, akkor 1-2...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!