Noa Rock tetovál

Tartalomjegyzék

A Lovegun rockzenekar szexi énekesnőjét ezentúl nem csak a színpadon láthatjuk, hanem akár varrathatunk vele a bőrünkre.

Noa tehetsége szerteágazó, ugyanis nem csak dalszövegeket ír, énekel, hanem képzőművész is. Novemberben pedig megnyitotta közös tetováló szalonját a mentorával, Baluval.

− Úgy egy éve kezdtem komolyabban gondolkodni azon, hogy tetováljak. Előbb voltam képzőművész! Öt éves korom óta különböző képzőművészektől tanultam, majd a művészeti középiskola után három évre kikerültem Münchenbe. Ott is művészkörökben mozogtam. Hazavetődvén, ebből a szakmából, valamint a rock zenélésből sem tudtam megélni… A házibulikon a barátaim magukra rajzoltattak alkoholos filccel különféle mintákat. Olyan jól sikerültek, hogy azt mondták, mi lenne, ha rájuk is tetoválnám. Szóval, csak a „ceruzát” cseréltem le a tetoválógépre, a vásznat pedig az emberi bőrre. A technikát kellett nagyon megtanulnom.

HIRDETÉS (x)

− Ki vett a szárnyai alá?

− Balu segített. Rögtön bedobott a mély vízbe, és gyakorlóbőr vagy disznóbőr helyett egyből emberi bőrön kezdtem. Sőt, mikor a barátaim megtudták, hogy végre tanulok, annyian jelentkeztek alanynak, hogy nem is gondoltam volna. Bíztak benne, hogy ha már rajzolni tudok, olyan nagy gond nem lehet… Amikor megszoktam az eszközt, utána már simán ment minden. Azon szoktak viccelődni, hogy amikor tetoválok, teljesen magával ragad az alkotás heve, nem lehet hozzám beszélni sem. Roló le! Egyszerűen meg akarom valósítani azt, ami a fejemben van. Volt olyan srác, aki nyolc órát ült a kezem alatt. Még Ő szólt, hogy kimenne egyet dohányozni. Annyira belefeledkeztem a munkába, hogy nem létezett az idő.

− Nem féltél, hogy elrontasz valamit élesben?

− Dehogynem! Szerencsére Balu folyamatosan ott ült mellettem, elmondta, hogy mit csinálok rosszul. Nem nyúlkált bele a munkámba, hagyta, hogy tanuljak. Elégedett volt a vendég, amikor készen lettem. Nyomás alatt jobban tud az ember dolgozni! Nagyon lelkis vagyok, azt szeretném, ha minden páciens elégedetten állna fel a székemből, ezért mindenkit visszahívok ellenőrzésre.

− Képzőművészként, gondolom jobban szereted, ha rád bízzák a kép megálmodását…

− Nagyon szeretek saját mintát tervezni, mert azt jobban a magaménak érzem. De az is kihívás, ha valaki hoz egy képet, és azt pontosan úgy kell megvalósítanom a bőrén. Volt olyan lány, aki feljött vidékről, mert több helyről elküldték. Nem tudták megcsinálni, amit kért, mert nagyon grafikus volt a minta, tehát satírozós. Egyszer bejött hozzám egy srác a következő elgondolással: mi lenne, ha állna a Halál vagy Lucifer, a kezeiben koponyákkal; a földben, mintha benne lenne a Sátán feje; az égbolton, mintha Jézus a felhők közül nézne le. De ne legyen konkrét! A koponyák egyik része lefelé, a másik része felfelé húzódjon, mintha azok lennének a lelkek. A halál alakja legyen az emberi élet mérlege, aki eldönti, melyik lélek jut a pokolba és melyik az égbe. Ezt meg tudnám valósítani? – kérdezte. Ó, mondom, adj már egy hétvégét! Elgondolkodtam rajta, megterveztem, és már félig fel is varrtam a fiú karjára.

− A fekete-fehér vagy a színes minták fekszenek jobban?

− Mindkettőnek más a nehézsége. Festő vagyok, akrillal sokat dolgozom, de a grafikákat jobban szeretem, mert a fekete-fehér valahogyan sejtelmesebb. Egy srác a mellkasából előtörő tigrist kért, hogy fröcsköljön a vér – na, az elég színes lett.

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

A hosszú hétvége nagy részét Pilismaróton töltöttük a Szobi Révnél. Ezúttal nem motoros találkozó volt...
Bővebben...
Miután kedden motoroztam egy kellemeset bár elég rövidet, másnap arra mentem ki a garázsba, hogy...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!