UV-tetoválás Mirinél, az Invictus Tattoo-ban!

Tartalomjegyzék

Egy ifjú tehetség, Miri, akit vonz a japán stílus, s remek portrékat rajzol, előszeretettel készít uv-tetoválásokat a budapesti Invictus Tattoo-ban.

A fiatal hölgy, Dúzs Csenge „Miri” egy éve tetovál a neves szalonban, és a beszélgetésünk kapcsán kiderült, hogy ő honosította meg az Invictusban, a hazánkban lassan szárnyait bontogató UV-tetoválások készítését.

Legutóbb két éve jártam a tetováló szalonban, ami azóta új helyre költözött, nem messze az előző épülettől. Tehát, vadiúj környezetben várják az itt dolgozók a vendégeket.

HIRDETÉS (x)

Mirivel leültünk az egyik helyiségben beszélgetni, s miután világossá vált, hogy egy fogászati szakasszisztenssel állok szemben, nos, ledöbbentem. A törékeny lányról nem gondoltam volna, hogy ez az eredeti szakmája… De persze, nem a szíve szerinti…

− Két éve tetoválok. Eleinte munka mellett csináltam. Fogászati szakasszisztens voltam, és nagyon nem szerettem. Egy régi kedves barátom tetováló, s amikor az első tetoválásomat készítette, felajánlotta, hogy megtanít használni a gépet. Gyerekkorom óta rajzoltam – az első zsírkrétával kezdődött az egész történet… Festettem, szobrászkodtam, de csak hobbi szinten. Akartam tanulni, de a szüleim nem támogatták, nehogy egy nincstelen művész váljon belőlem.

De nem ülnénk itt, ha nem győzött volna a művészet…

− Állandóan panaszkodtam a tetováló barátomnak, s ő mondta, hogy hagyjam ott a munkámat, dolgozzunk együtt és milyen jó lesz így az élet. Szóval, nála kezdtem a pályafutásomat. Sokat járt/jár ki Németországba expókra, és ott voltam egyedül kezdőként, ami nem volt olyan jó… Beadtam a jelentkezésemet ide, az Invictushoz. Gyuszi, a főnök, a rajzaim miatt hívott vissza, és mondta, hogy a szárnyai alá venne. A kisebb mintákkal kezdtem, azután egyre nagyobbak jöhettek szóba.

A szüleid hogyan fogadták a döntésedet?

− Eleinte nagyon féltettek, hogy ugye nem fogok tudni megélni ebből, hiszen öt évig dolgoztam fogászati asszisztensként, s az egy biztos állás volt, amit otthagytam. De, a tetoválás mentőmellény volt, amit bedobott nekem az Élet, és ezt ők is belátták.

Hogyan kezdted a gép használatának gyakorlását?

− Az elején műbőrön próbálkoztam. Vannak olyan vékony gumilapok, amiket kifejezetten tetoválóknak alakítottak ki erre a célra. Egy ilyenen kezdtem el tanulni, vonalakat húzogatni. Ez csak arra jó, hogy érezd a gép súlyát, hogyan rezeg; hogyan tudsz egy egyenes vonalat húzni egy nehéz rezgő valamivel. Utána jött a disznóbőr, ami nagyon hamar elkezdett oszlani, és hát egy halott szövet, ami nem ugyanaz, mint a normál emberi bőr… Ott sem nagyon tudtam magam kiélni. Vannak, akik a narancsot ajánlják, de azt még nem teszteltem. Biztosan szemen spriccelt volna a lé… Egyébként, anyukám volt az első, akire tetováltam. Egy pici mintát készítettem neki, és annyira jól sikerült, hogy utána mondta, még egyet szeretne. Fellelkesültem, és később már jöttek a fizető vendégek. Nyilván, csak a legegyszerűbb dolgokat vállaltam be.

A fogászati asszisztens múltaddal könnyebb volt emberhez nyúlni a tetováló géppel?

− Kommunikálni egyszerűbb volt, az biztos, és a higiéniához is jobban konyítottam. Tudtam, hogyan kell úgy beszélni az emberekkel, hogy megnyugtassam őket, eltereljem a figyelmüket. Próbáltam úgy kezelni a vendégeket, mint anno a pácienseket, de ezt a munkát élvezettel csináltam, ott pedig volt egy műmosoly rajtam. Az nem volt az igazi...

Mi volt az eddigi legnehezebb mintád?

− Nemrég volt itt egy lány, „legényfogót” kellett készítenem a combjára. Tehát, csupa csipke, masni volt az egész minta. Nem tudtam, hogy férjek hozzá. Hogy rakjam rá az indigót? Nagyon nehéz volt, de szerencsére sikerült. A legkönnyebbek pedig a feliratok. Azok már mennek csukott szemmel is… A tetoválók általában nem szeretnek feliratokat készíteni. Amikor idekerültem, mint újonc, én kaptam az összes feliratot. De végül is, a mai napig szeretek feliratokat varrni. És ugye, ezeket is meg lehet csinálni gyönyörűen vagy csak összecsapni. Akármit művelsz, azt jól kell!

Láttam az interneten, hogy a japán stílus nagyon érdekel. Ezt szereted a legjobban elkészíteni?

− A japán festészet érdekel, leginkább a mangák. Volt egy pár képregény, amit elkezdtem, de nem tudtam befejezni. Munka mellett nem volt időm kidolgozni őket. Igazából portrékat szerettem rajzolni. Amikor leültem, mindig arcot rajzoltam, fotóról, képről. Az volt a sikerélmény, amikor egy arc úgy elevenedett meg a kezeim nyomán, mint a fotón. Portrét még nem tetováltam, ugyanis ez a tetoválás nagyon magas lépcsőfoka. De, ha egyszer eljutok odáig, arra fogok szakosodni. Egy szemet megcsinálni úgy, hogy…Még több kép a galériában

… a lélek tükre legyen…

− Igen, annál nincs hatásosabb!

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Napi kikapcsolódásként lapozgatni keztem egy reklámújságot.... és az alábbi részre lettem figyelmes. Fröccs Fajták... Kisfröccs, nagyfröccs,...
Bővebben...
Székesfehérvár megismeréséhez, hozzátartoznak a helyi események látogatása. Debrecen a karneválljáról hires, amit gyerekként, felnőttként én is...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!