Kis Anita

Rácz Edina - .

A csinos lány tehetsége hamar megmutatkozott a Hungaroringen. Csak húzd a gázt és menj! Ilyen egyszerű lenne?

Sokszor hüledezve hallgattam Anita történeteit, a vakmerő versenyzőét, aki ha ilyen tempóban fejlődik, lassan nem lehet követni sem… Még csak három éve, hogy először belekóstolt a motorozás élményébe, de rögtön érezte, ez örök szerelem.

− A nagybátyámnak volt egy chopperes haverja, ő vitt először a faluban, Alattyánban. Ez 2007-ben történt, és nagyon megtetszett a dolog. Akkor ültem először utasként motoron. Beleszerettem a sebesség és a szabadság érzésébe! 2008-ban megismerkedtem a párommal, akinek egy K5-ös 1000-es GSXR-e volt. Mondta, hogy próbáljam ki, milyen érzés vezetni, majd tanítgatott. Aztán letettem a jogosítványt egy hónap alatt. Akkor már a saját motorom is megvolt. Amikor egy kiállításon megláttuk az új K8-as 600-ast, gyönyörű hófehér színben, mondtam, hogy nekem ez kell!

HIRDETÉS (x)

− Gondolom, nem volt nehéz megtanulnod vezetni, már ami a mostani eredményeidet illeti… Jött ez zsigerből, nem?

− A párommal először csak a parkolóban gyakoroltunk, aztán kimentünk Csákváron egy régi reptérre. Úgy tanított váltani, hogy felült mögém a motorra. Három kanyar után már 120-al húztam a gázt.

− A Hungaroringre hogyan kerültél?

− Kimentünk párszor a pályára, mert elkezdtünk motorokkal foglalkozni. Szervizeljük és áruljuk is őket tavaly augusztus óta. Közvetlenül Japánból hozzuk be a vasakat. Tokióban is voltunk, meghívtak bennünket. Kaptam ingyen egy motort támogatásként. Ha már így történt, gondoltam, vágjunk bele a versenyzésbe. Idén április 28-án volt a második csajos verseny a Ringen. Két nappal azelőtt ültem először a pályán motorra. Azt sem tudtam hirtelen, mit kell csinálni, csak annyit mondtak, hogy amikor elalszik a piros, akkor hajrá. Sikerült 2:28-as köridőt mennem, ami nem volt olyan rossz. És nem is lettem utolsó!

− Ennek ellenére azért motorozol közúton is?

− Igen, nagyon sokat, de durvábban, mint a pályán. Egyáltalán nincs bennem félelem érzet. Sőt, úgy szoktam, hogy beállok a piros lámpánál a sor elejére, és ott gyakorlom a rajtot. A Ringen annyira jól sikerült a rajtom legutóbb, hogy én voltam a második. Nagyon sok múlik az induláson, mert amikor beérsz az első kanyarba, és nincsenek sokan előtted, akkor húzhatod a gázt. Az első versenyemnél hiába rajtoltam jól, a kanyarban én fordultam be utoljára, mert mindenkit beengedtem magam elé.

− De azért nagyon bátor vagy, hogy bele mertél vágni!

− Nem szoktam gondolkodni, csak érzésből megyek. Már tudom, kinek hol van a gyenge pontja, ezt megjegyzem és aszerint cselezek. Például láttam, hogy az előttem lévő leányzónak nehezen megy a mínusz kettes kanyar a pályán. Ezért fogtam magam, és külső íven szépen megelőztem. De ez már a harmadik körben történt. Addig figyeltem… Taktikázós vagyok. Sőt, a végén le is szidtak, hogy amikor megelőztem a csajt, minek néztem hátra…


− Mindig kijársz gyakorolni a Hungaroringre?

− Egyetlen nyílt napot sem hagytam ki idén. Mivel még gyakorlóév volt az idei, versenyt mulasztottam, mert úgy gondoltam, hogy szakadó esőben nem indulok el. Amíg szárazon nem tudok biztosan menni, addig nem akarok feleslegesen parádézni és összetörni a motort. A célom a 2:00-ás köridő. Sikerült 2:13-at mennem idén, ami nagy szó!

− Ez a gyakorláson és a lelki erődön is múlott?

− Ha van mellettünk valaki, aki támogat, az nagyon sokat jelent. Elkezdett segíteni mostanában Papp Laci. Olyan technikai dolgokat mondott, amiket nem tudtam. Eddig azt tettem, amit jónak láttam. Igazából nem is a helyes íven mentem, mint utóbb kiderült… Az idei utolsó versenyen, amikor reggel 9-kor mentünk az időmérő edzésen, 6-7 fok volt. Úgy kellett lefejteni az ujjaimat a motorról. A párom sok mindent elmondott az utcai motorozásról, és ezeknek is nagy hasznát veszem a pályán. Volt olyan helyzet, hogy elforrt a fékolajam, ekkor a célegyenesben gyorsan visszaváltottam kettesbe és már borítottam is a motort. Kicserélték a fékolajat, de túl erős lett. Behúztam a féket, és megemelkedett vagy ötven centit a moci hátulja…

HIRDETÉS (x)

− Az a szerencséd, hogy hirtelen tudsz reagálni!

− Hülyén hangzik, de sokszor álmos vagyok a pályán. Majdnem bealszom vezetés közben. A mostani versenyen meg akartam előzni egy lányt a kanyarban belső íven. Annyira elém került, hogy rá kellett mennem egy kicsit, és ugrott velem az egész motor. Az volt a mázlim, hogy rögtön ráhúztam a gázt, és így kiegyenesedett a vas. Már mentem is tovább.

− Sokan tanulhatnának tőled hidegvért! Örökölted?

 

− Az egyik nagymamám motorozott, még fotók is vannak róla. A másik nagyim, aki egy 82 éves konzervatív hölgy, mindig érdeklődik. Neki tetszik a legjobban a családban, amit csinálok. A szüleim annyira nem szeretik. Főleg az apukám… Talán azért, mert egyszer elesett a motorral úgy, hogy még a gatya is leszakadt róla.

− Te nem is estél még soha mérkőzésen?

− Egy versenyrobogóval zúgtam el. Versengtünk egy sráccal, és felengedtek a pályára egy öt éves kisgyereket. Mentünk vagy százzal, és a kanyarban ott volt a kicsi. Ráfékeztem, és a robogónak ugyebár becsuklik az eleje. Dobtam egy szaltót motorostól. Rám esett a paripa, aztán telibe lefejeltem a betont, összetört a plexim is. Semmi bajom nem lett, csak a vádlimon volt egy lila folt.

− No, és a ragyogó motorjaid? Szó szerint ragyognak…

− A közúti mocimon 6200 db, a versenyen pedig 9000 db Swarovski kristály van. Úgy jött az ötlet, hogy mondták sokan, nem fognak észlelni, ha fekete bőrruhában vezetek. Kitaláltam, hogy kristályokat teszek a motorra, így legalább a csillogás miatt észrevesznek. Először csak egy pillangóval kezdtem, aztán nem tudtam leállni… Még a rendőrök is állítottak már meg, hogy megnézhessék a motoromat.

Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS