Szendrey-Dám Dóra Zorallina

Tartalomjegyzék

Dübörgő Dragstar, vad tánc a színpadon – a motoros amazon, aki még a tüzet is megszelídíti a koncerteken.

Szerkesztő egy tévéstúdiónál, feleség és anya – a hétköznapjait ugyanúgy élő dolgozó nő, mint bárki más. De mégis, hogy tudja belesűríteni ezt a sok mindent az életébe? Nos, ebbe is beavatott Dóri…

Már messziről meghallom az 1100-as Yamaha Dragstar robaját. Amint Dóri befordul a kis utcába, a bőgő motor visszhangja többszörösére növekszik. Rutinosan leparkol mellettem, és ekkor látom meg, hogy a gép fényezésén az Alien filmsorozat szörnyei elevenednek meg.

HIRDETÉS (x)

– A párom mondta, hogy tegyünk a vasra valamit, ne csak matt fekete legyen az egész. Zsolti horror-mániában él, de az Alient mindketten szeretjük, ezért esett erre a választásunk. Egyik jó barátunk, Nodi, aki horrorisztikus maszkokat is szokott készíteni, valósította meg az ötletünket – mosolyog, majd parkolóhelyet keresve leteszi a szépséget.

− Mióta hódolsz a motorozás örömeinek?

− A jogosítványt tizenhat éves koromban szereztem meg. A társaságban, ahová jártam, sokan motoroztak, és meghozták a kedvemet hozzá. Egyébként az első utamon – egy Simsonon – rögtön a bokrok között kötöttem ki. Voltak kisebb-nagyobb kihagyások az életemben, de jó pár éve rendszeresen motorozom.

− Milyen gépeid voltak eddig?

− Simsonnal kezdtem, de volt ETZ-m, majd Kawasaki Eliminatorom. Sokáig kölcsön motorokon mentem – a haverokét használtam. Amikor az Eliminatort eladtam, vettem egy Dragstar 650-est, a párom pedig 1100-ast. Majd jött a csavar: eladtuk a 650-est és megörököltem az 1100-ast.

− A Zorall zenekar háttértáncosa vagy, és velük turnézol a mai napig. Régebben a koncertekre is motorral mentetek…

− Ha egy fellépési helyszín 100-110 km-es körzetben volt, akkor a gépekre pattantunk. Mi voltunk a Zorall Motoros Horda. A zenekarból Hangya, Barbaró Attila, a párom és én mentünk motorral, de a barátaink is hozzánk csapódtak. Viszont a koncert után, hajnalban holtfáradtan nem volt egy leányálom az autópályán jönni. Ugyanakkor a varázsa is megvolt, hiszen sokszor megálltunk a benzinkutaknál még dumálni, hülyülni. A Motoros Horda utolsó tagja én vagyok, mert a koncertekre még mindig motorral megyek.

− Egy csaj van talpon a vidéken…

− Kerültem már meleg helyzetbe a koncertek előtt… Sokszor úgy dolgozom, hogy nem tudok akkor végezni, amikor a zenekar indul, de oda kell érnem a kezdésre. Egyszer éppen az autópályán repesztettem, hogy időben megérkezzem, amikor dugóba kerültem, majd egy baleset miatt kellett kerülnöm. Telefonáltam az együttesnek, hogy a rendezvény bejáratánál készítsék elő a jegyemet. Természetesen megtréfáltak, mert a rendezők közölték velem, hogy nem mehetek be, amikor végre befutottam a helyszínre. A zenekar már a színpadon állt, ment az intro. Az volt a szerencsém, hogy a munkahelyen a motoros ruhám alá felvettem az első fellépő rucit, amiben szerepeltem. Berohantam hátra, és felülről vetkőztem, míg Brigi, a másik táncos lány alulról cibálta rólam a nadrágot.

 


− Ez tényleg hajszálon múlott! Volt ettől rosszabb is?

− Amikor Jászberényben léptünk fel, később tudtam elindulni a munkahelyről. Téptem az úton ezerrel. A mázlim az volt, hogy Zsoltinak kiment a mikrofonja. Leálltam a motorral a színpad előtt a közönség és a zenekar csodálkozásának kereszttüzében. Ekkor is irány hátra, ruha le, és mire a mikrofon helyrejött, fenn álltam a színpadon.

− Milyen pluszt ad a motorozás?

− Kitisztítja a fejemet. Útban a fellépésekre sokszor csak annyit látnak belőlem az együttes tagjai, hogy elsuhanok mellettük, és ordítva énekelek a bukósisakon belül. Hát, ennyire jó érzés! De az is csodálatos, amikor tavasszal a kis utcákban motorozok, és beszívhatom a természet minden illatát.

HIRDETÉS (x)

− A tánc is ilyen nagy szerelem az életedben?

− Mindig imádtam táncolni. Kisebb koromban klasszikus- és dzsessz balettre jártam, azután társas táncórákra, de a hip-hop-ot is megtanultam. A Zorallban azért szeretek szerepelni, mert egy dalhoz látványképet nyújthatunk. Nem a tánclépéseken szoktunk gondolkodni Brigivel, amikor kitaláljuk a koreográfiát, hanem az érzéseinken, amelyeket meg tudunk valósítani a színpadon a különböző mozdulatokkal. Persze az is fontos, hogyan tudom belecsempészni egy számba a tüzet, mert nagyon sokat dob rajta. Az a célunk, hogy megelevenítsük a dalt, és átadjuk a közönségnek a hangulatát.

− A Valami véget ért című számot el sem tudnám képzelni tűz nélkül – ott már törvényszerű… Hogyan jutottál a nagy elhatározásra, miszerint tüzet fogsz fújni?

− Tényleg úgy történt, hogy egyik nap felkeltem, és arra gondoltam: nekem annyira tetszik a tűzfújás, hogy meg akarom tanulni. Ismertem egy lányt, aki a Tűzmadarak csapatába tartozott, és tőle kértem segítséget. Először vízzel kellett gyakorolnom. Kiálltam a kert közepére egy flakon vízzel, és elkezdtem nonstop köpködni a szomszédok legnagyobb örömére. Úgy kell köpni, hogy az minél szemcsésebb legyen, tehát porlasztani kell a vizet. Amikor már úgy éreztem, ez nekem nagyon megy, szóltam a lánynak, és kipróbáltuk élesben. Fokozatosan megtanultam kisebb-nagyobb lángokat fújni, majd táncolni is a fáklyákkal. Azt volt a legnehezebb megszoknom, hogy ne nyeljem le a folyadékot – a tisztított parafinolajat –, mert nagyon veszélyes. Ha megindul az ember nyálelválasztása, el kell zárni, és hátul nyelni. Rázós, mert pörgünk-forgunk, miközben lötyög a szánkban az olaj. Ráadásul ütemre fújunk, és addig benn kell tartanunk a parafint.

Beszélgetés Dorcival a MotorosHang.hu rádióban 2010.07.05.

− A párod az énekes a Zorall zenekarban. Férj és feleség egy színpadon… Hogy megy ez?

− Ha felmegyünk oda, akkor ő Szasza, én pedig Dóri, és ott nem vagyunk házastársak. Zsolti azt szokta mondani: „Menj fel kicsim, és olyan műsort csinálj, hogy a pasik megőrüljenek”. Én pedig azt: „Énekelj a csajoknak a színpadon, mert tudom, hogy jó élmény nekik.” Egy rock együttessel turnézni nem egyszerű dolog, de annyira az életem részévé vált, hogy a koncertek után már azon agyalok, mi mást lehetne még kitalálni a koreográfiába.

− Mindemellett otthon vár benneteket a kisfiatok, Zalán…

− A gyerekvállalás előtt sokat beszélgettünk a párommal arról, hogyan tudjuk majd összeegyeztetni az életvitelünkkel. Mivel Zsolti zenész, és a koncertek általában a hétvégéken vannak, ezért ő ment el GYES-re a kicsivel. Hamar visszamentem dolgozni, mert szerencsére számítottak rám a munkahelyemen. Manapság nehéz egy nőnek gyermekszülés után munkát találnia. Most már bölcsis a kisfiam, így az apukája is jobban tud napközben mozgolódni.

− Hogy látod, a leendő kis rocksztár motoros…?

− Érdekes, Zalánnak pontosan az a furcsa, hogy más szülő úgymond normális. Megnéz minket: apa és anya kicsit firkás, hangos motorral jár. A kisfiam ezt veszi természetesnek. Arról nem is beszélve, hogy a számítógépen előszeretettel nézi a videoklippeket. Bár, megmondtam a páromnak, hogy a Sex Action-nel ráér a gyerek tizennégy éves korában szembesülni… Egyébként, Zalán visszahúzódó típus, legalábbis még egyelőre. Meglepne, ha két ilyen exhibicionista embernek, mint mi vagyunk, zárkózott lenne a gyermeke.

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Amilyen szépen indult a december, annyira nem karácsonyi most az időjárás hangulata. Jövő hétre meg...
Bővebben...
Szerintem kb. 10 éve készült az utolsó tetoválásom... vagy lehet, hogy csak nyolc. Azóta tervezem...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!