Tőkei Nóra

Töci - .

tokei nora 2Töci vagyok, egy 600-as Hornet, alias Bogárka boldog tulajdonosa és büszke tagja a Motoros Társadalomnak.

Pici kislány korom óta vonzott ez a világ, a Motoros Világ! Mindig csodálva néztem, áhítoztam a motorok után, ha jött egy mindig megálltam, megvártam, néztem utána... Álmodni sem mertem arról, hogy valaha én is motoros leszek...

Nálunk senki nem motorozik a családban, apám ifi korában MZ-t hajtott, de az akkor volt, olyan rég volt, talán igaz sem volt... nekem nincs testvérem, motoros bátyám, öcsém, semmim. Barátaim, haverjaim sem voltak soha motorosok, így testközelből egyszer sem ismerkedhettem egyetlen vassal sem, utas pedig pláne nem voltam soha.

HIRDETÉS (x)

De valahogy mindig, tudat alatt ott motoszkált bennem a motor. Sokszor volt olyan érzésem egy csodás tavaszi napon, hogy de jó lenne motorozni... amikor még csak közelről sem láttam motort, csupán elsuhanni. Vagy csak úgy, megérintett az érzés. Ha jó napom volt azért, ha rossz azért. Valahogy mindig ott volt, a szívemben, a lelkemben...

De lányok, nők vagyunk, tudjuk, a motorozás nem egyszerű, főleg nem a mi esetünkben. Kislány korunkban anyáink-apáink intelmei, tiltásai, amik akadályoznak ezen terveink kivitelezésében, nagylány korunkba pedig a jövő tervezése, barát, barátok, tanulmányok, stb.. ami gyakran gátat szab annak, hogy egy vasparipa hátán teljesedjen ki az ember lánya...

Ezt én is átéltem. Úgy volt, hogy már nem leszek soha igazi motoros, csak maradok, amolyan lélekmotoros... hiszen, mindig volt valami akadály. Éppen egy munka, anyagi terhek, párkapcsolat, stb...

Aztán elérkezett a lehető legalkalmatlanabb pillanat az életemben, rossz hónapok, probléma hegyek, tartja a mondás, a gond csőstől jön... jött is. Nos, ennek a rossz időszaknak a kellős közepén egy szép szeptemberi reggelen arra ébredtem, hogy én ma megteszem az első lépést afelé, hogy motoros lehessek. Most, vagy soha!

 


tokei nora 3

Azonnal felkerestem egy motoros iskolát, beiratkoztam és elkezdtem a gyakorlást a pályán. Nulla tapasztalattal, úgy, hogy életemben egyszer kb. 5 métert mentem egy robogóval, kisétáltam a tanpályára és felültem életemben először egy szétvert, ütött-kopott 125 ccm-es Hondácskára. Életem talán legboldogabb napja volt. Igen, ott, amikor ráültem. Bukósisak volt a fejemen. Kesztyű a kezemen. El sem hittem, komolyan. Nem vagyok egy pityergős lány, de tudjátok, az első pár méter után örömkönnyek folytak a szememből... De még most is, ahogy írom ezeket a sorokat...

Aztán, ahogy lenni szokott, gyakoroltam, felborultam, felálltam, gyakoroltam, felborultam, felálltam, nekimentem, átmentem, gyakoroltam, felborítottam, felborultam, felálltam, eldőltem, gyakoroltam... Szerintem, a mai napig én tartom a pályacsúcsot a napi borulások számával.

HIRDETÉS (x)

Mivel a motoron az ember igencsak magára van utalva és mint írtam, nekem nem volt motoros haverom sem, így mindent magamnak kellett megtanulni. Talán jobb is volt így. Kicsit nagyobb árat fizettem érte, mint más, de amit az ember maga tapasztal meg, az a legbiztosabb tudás, hiszen, az élet egy kőkemény tanítómester... de egyben a legjobb is!

Szóval, novemberre sikerült megszereznem a motoros jogsimat és még abban az évben meglett Bogárka is! Ez 2014 tele volt. Azon a télen minden áldott este motoros szakkönyveket és vezetéstechnikai szakirodalmat olvastam, megnéztem a neten fellelhető talán összes oktató videót.

Most is azt vallom, a tél nem a motor hiányának, hanem a felkészülés időszaka! Nekem 2014 tele az elméletről szólt. Próbáltam mindent megérteni, fejben végigvinni, ami rutin nélkül meglehetősen nehezen ment, de a sok tanulás hasznomra vált. Egészen biztos vagyok ebben. Amikor Bogárkát megvettem nem tudtam már vele menni, csak pár egészen kicsi kört tenni. Télen, hidegben, rutin nélkül egyedül merész vállalkozás volt, de egyszer élünk ugye...

Majd csak elérkezett a várva várt kikelet, eljött a tavasz, kisütött a nap és ráléptünk, ill. rágurultunk Bogárkámmal a közös utunkra. Csodálatos első szezonra tehettem szert, cca. 7000 km-t sikerült menni. Sokszor csak helyben gyakoroltam, nem túlzás, ha azt mondom, hogy az első 3000 km a szigorú értelemben vett gyakorlással telt.

Megpróbáltam a gyakorlatba átültetni a sok elméletet, amire télen tettem szert, begyakoroltam a határozott indulást, a fékezést, a kanyarodás alapjait és bizony a motortolást! Eddig, akinek ezt elmondtam mindenki gúnyosan mosolygott, hogy motor tolás... ugyan már! Pedig roppant fontos dolog! Főleg nekünk, nőknek! Mi általában alacsonyabbak vagyunk és gyengébb fizikummal rendelkezünk, mint egy férfi, de ettől függetlenül tudnunk kell biztosan tolni a motort!

 


 

tokei nora 4Ahogy egyre jobban tudtam tolni, annál könnyebben ment pl. a kis tempós kanyarodás... a tolás által jobban kiismered a vasadat... én jobban kiismertem. Megtanultam a súlyát, megtanultam a holtpontot, sok mindent. Rengeteget toltam és tolom mai napig előre hátra, egyenesen, kanyarban, rámpán fel és le. Aztán, ahogy egyre többet gyakoroltam a fékezést és a vészfékezést úgy emeltem fokozatosan a tempót is. A szezon második felében már mertem vállalni Pestről Tatát, Balatont, Egert a Mátrán keresztül és még nagyon sok közeli és távolabbi helyet, sőt, elmerészkedtem egy-két motoros találkozóra, felvonulásra is.

A mostani tél is szigorúan a felkészülésről szólt. Csak az elméleten túl már itt volt Bogárka és a motoros szerelés rendben tartása is.

HIRDETÉS (x)

Nagyon sokat kell még tanulnom, hiszen, a motoros is olyan, mint a jó pap, aki bizony, a holtáig tanul, vagyis, kellene tanulnia. Ez a gondolat nem tőlem származik, hanem nálam sokkal-sokkal jobb motorosoktól, én hallgatok rájuk. A sors szerencsére összehozott pár kiváló motorossal, akiktől rengeteget tanulhattam, ez úton is köszönet Nekik! Sőt, volt lehetőségem kis motorral kis pályán is gyakorolni!

Be kell vallani, a motorozás amellett, hogy sok örömet, úgy sok áldozatot is követel. Páran távoznak az ember életéből, anyagi áldozatokat kell hozni és meglehetősen megszűri a potenciális haverok, barátok listáját is, de MEGÉRI! Én ezt gondolom. Percig nem bánom, hogy motoros lettem, sőt, gyermekkori, mélyen elfojtott álmomat sikerült valóra váltanom. Soha nem voltam még boldogabb és kiegyensúlyozottabb. A hétköznapok mókuskerekét pedig minden nap szebbé teszi már csak a gondolat is, hogy ÉN IS MOTOROS VAGYOK!

Tehát, Lányok, Hölgyek, Asszonyok, kortól függetlenül hajrá! Én is kinőttem már a fiatal lány korból, ha egy kicsit is úgy érzitek, helyetek van a mi világunkban, csatlakozzatok! Higgyétek el, megéri! Mert ettől nincs sem szebb, sem jobb. Nekünk.

Széles utat és gumifákat Nektek!

Tőkei Nóra – de a motoros Haveroknak csak Töci

tokei nora 1

Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS