Csilla-Motorilla Motorozni kezd

Tartalomjegyzék

liptak csilla kakucsHogy honnan jött az egész motorozás dolog? Nem tudom, van-e még olyan, aki ezt válaszolná erre a kérdésre: dacból.

Kedves Csajok a Motoron! Kedves Motorra Vágyó Csajok!

Mindig irigykedve és vágyakozva néztem a motorosokat az utakon, különösen, ha többen mentek együtt, és összeszorult szívvel gondoltam arra, bárcsak én is velük lehetnék! Az eszembe sem jutott, hogy én vezessek motort, csak velük legyek, utasként, a csapat tagjaként. Csak menni, menni, mindegy hová, időnként megállni, letámasztani a motorokat, enni valamit, leheverni a fűbe és dumálni, aztán újra csak menni. De valahogy ez soha nem jött össze.

Sokáig nem is voltak motoros ismerőseim, aztán amikor lettek, akkor is csak egy-egy órás utakra, illetve egyetlen két napos túrára került sor, és nem csapatban. Tavaly nyáron aztán úgy döntöttem: tudjátok mit, akkor megtanulok motorozni, és majd megyek magam, nem kell vinni!

HIRDETÉS (x)

Azzal kezdtem, hogy írtam a Csajok a Motoron Klubnak, és segítséget kértem a kezdéshez. Sok dilemmám volt, azt sem tudtam, milyen tanfolyamra iratkozzak be, de a legfőbb kérdés az volt, nem vagyok-e öreg a motorozáshoz (44 voltam tavaly). NaNa azonnal válaszolt, sőt később topic-ot is indított „Nem vagyok öreg a motorozáshoz?" címmel, amire aztán még több támogató választ, javaslatot kaptam.

Akkor ígéretet tettem, hogy megosztom a tapasztalataimat a kezdéssel, a tanfolyammal kapcsolatban, ami aztán jól elmaradt. Van is lelkiismeret furdalásom emiatt. Hálátlannak érzem magam, és ezúton elnézést kérek, amiért nem osztottam meg a motorozásommal kapcsolatos fejleményeket, illetve ezúton köszönöm meg Mindenkinek, aki írt – legfőképpen NaNának –, és támogatott az elhatározásomban.

Jelentem: NEM VAGYOK ÖREG A MOTOROZÁSHOZ!

Szóval, beiratkoztam tanfolyamra „A" korlátlan jogsi megszerzéséhez, mert nem érdemes elaprózni. És tényleg, most enném a kefét, ha másba vágtam volna bele!

17 éves korom óta van B kategóriás jogsim, de csak az elmúlt három évben vezetek rendszeresen autót. A kocsi egy hétig állt a garázsban, mert nem mertem vele elindulni sehová! Vettem pótórákat, és ez itt a reklám helye (ha szabad ezt), mert nagyon tudom ajánlani a jogsiutan.hu oktatóját, aki szuper jól kezeli az újrakezdőket.

Erre csak azért tértem itt ki, mert eszembe sem jutott volna a motoros tanfolyam, ha nem vezetek autót, és nincs valamennyi rutinom a forgalomban való közlekedésben. Ez persze nem előfeltétel, de nekem jól jött. Arról nem is beszélve, hogy autó nélkül elég macerás lett volna a gyakorlati oktatásokra hurcolni a felszerelést.

A motoros jogsihoz végig csináltam a KRESZ tanfolyamot. Szó szerint végig ültem az összes órát, de megérte. Állati sok mindent elfelejtettem már, így aztán az autóvezetéshez is jól jött az ismétlés. Bevallom, a tankönyvet megvettem ugyan, de nem olvastam el. Viszont jó sok KRESZ-tesztet megcsináltam, erre szuper jó volt az okos telefon, amit amúgy is szeret az ember b...tatni, na jó, nézegetni, úgyhogy amikor ilyenre éreztem késztetést (sokszor), akkor teszteket csináltam.


 

Az elméleti vizsga elsőre sikerült, utána mehettem a motoros gyakorlati oktatásra.

Az első motorra ülésem a Budaörsi Virágpiacon történt meg a standok között tavaly szeptember 5-én. Gáz volt. 125 köbcenti, de úgy éreztem, képtelenség egyensúlyban tartani! Úristen, minek jelentkeztem én nagy A-ra?? Ha belegondoltam, hogy 750-essel kell vizsgáznom, hát egy másodpercig sem gondoltam, hogy valaha is menni fog. Ez nem egy bicikli, nehéz, és megy magától! Na nem magától, csak ha húzom gázt, de hogy lehet annyi mindenre figyelni?

1-es sebesség, ha kiengedtem a kuplungot, elindult a motor, amitől aztán jól megijedtem, behúztam féket, a kuplung nélkül persze, mire lefulladt, és hát nem állt meg a saját két kerekén! Azért nem borultam fel, mégis csak vannak lábaim, amiket le lehetett tenni, hogy ne dőljek el, de nem volt egyszerű. Az első öt percben folyt rólam a víz.

HIRDETÉS (x)

A hivatalos oktatóról annyit, hogy jó fej volt, és szimpatikus, de hogy oktatásnak nem lehet nevezni, amit csinált, az biztos.

Viszont: a kötelező tanfolyammal párhuzamosan, elmentem a Honda Safety-Hungary bevető tréningjére, ami pont az olyan gyógyegereknek való, amilyen én voltam. Viccet félre téve, olyanoknak szól, akik még soha nem ültek motoron, vagy legalábbis váltós motort nem vezettek még soha. Tökéletes arra, hogy valaki dönteni tudjon, tényleg bejön-e neki a motorozás, vagy az derül ki, hogy nulla egyensúly érzéke van, fél, túl nehéznek találja a gépet, túl komplikáltnak a kezelőszervek összehangolását, vagy csak túl kényelmetlennek azt, hogy beöltözve bizony elég melege tud lenni az embernek, vagy éppen szétfagy, ha olyan az idő. Mert tökéletes klíma a motorozáshoz ritkán van.

Na itt aztán az alapoktól kezdtek mindent. Még felszereléssel sem kellett (volna) készülni, mert a sisaktól a protektorokon át a motorig mindent adnak. Én ekkor már bevásároltam, mert a másik tanfolyamra kellett, de nem vittem túlzásba. Egyedül a bukósisakot választottam ki kellő körültekintéssel (Nolan N86), minden egyebet úgy szereztem be, hogy úgyis veszek majd jobbat, ha lesz saját motorom.

Az alapokat pedig szó szerint értem. Először elmélet, onnantól kezdve, hogy miért kell védő felszerelésben motorozni, mi alapján válasszuk ki ezeket, odáig, hogy mi micsoda a motoron, és hogy az olaj betöltő nyílás kupakján a felirat nem 71O, hanem OIL. Hihi. Aztán pedig motortologatás, csak hogy érezzük, ez nem egy bicikli, elindulás, megállás, stb. Az itt megtanultakat gyakoroltam a vizsgához kötelező tanfolyamon.

Az instruktorok vérprofik, nem csak a motorokhoz értenek, hanem az emberekhez is, az oktatásuk mögött komoly koncepció van, és minden, amit tanítanak, életmentő lehet. Az elégedettségemet mi sem bizonyítja jobban, hogy tavaly szeptember óta hét tréningen voltam náluk, a velük kialakult jó kapcsolatot pedig az, hogy a május 8-án átvett első motoromat másnap elvittem megmutatni nekik.

Visszatérve a jogsi megszerzéshez, a rutin vizsga csak második nekifutásra sikerült. Rengeteget gyakoroltam egyre nagyobb motorokkal, volt sok bójadöntögetés persze, de végül jól ment minden. Az órákon. A vizsgán rögtön az első kör első bójáját feldöntöttem, ami bukás. Szörnyen izgultam, és persze ez lett a vége. Másodszorra aztán sikerült. Akkor volt lehetőség még a vizsgabiztos érkezése előtt menni egy-két kört a rutinpályán, ami sokat segített.

Az első forgalmi gyakorlat előtt volt bennem némi drukk, leginkább amiatt, hogy ha meg kell állni valahol, én tuti lefulladok a motorral, és majd ott fogok kínlódni az elindulással az összes zöldre váltott lámpánál. De nem volt semmi gond, és november 8-án a vizsga is sikerült.

Jött a tél, majd a tavasz, amikor már döntenem kellett motorvásárlás ügyben. Milyen motort vegyek? Mekkorát? Használtat vagy újat? Sokat beszélgettem erről a Safety-Hungary-s fiúkkal és motoros barátaimmal. Naná, hogy mindenki mást javasolt! De mindenkinek igaza is volt különböző szempontokból.

Nagyon hajlottam arra, hogy Hondát vegyek, aminek nyilvánvalóan a hondás tanfolyam az oka. Nem azért, mert az ottani oktatók rábeszéltek, hanem mert ilyen motorokon ültem a legtöbbet, szimpatikus volt a cég elkötelezettsége a motorosok szakszerű oktatásában, és valamiféle kötődés alakult ki bennem. Na meg az, hogy egyáltalán nem értek a motorokhoz, és ha ezek már beváltak nálam, akkor miért ne vehetnék ilyet?

A barátom kezdő motornak 250-est javasolt (biztonsági okokból), az oktatók, ismerve a motoros „tudásomat", és azt, hogy milyen célra (munkába járás, túrázás) szeretném a motort használni, 5-600 köbcentist, mert egy szezon után úgyis megbánnám, hogy nem vettem nagyobbat (most már hozzá tudom tenni, igazuk volt).

Itt az döntött, hogy az egyik tanfolyamon részt vevő társamnak volt egy 250-es motorja – mit ad Isten, Honda volt, és nagyon szép -, amit ki is próbáltam, de már akkor úgy éreztem, nekem az kicsi. Oké, nagyobb kell, de használt vagy új? Nézegettem mindenféle használt motor hirdetést, két keresési szempont volt csak biztos: 500-750 cm3 között legyen, és legyen benne ABS.


 

Ezen a ponton ismét az billentett át, hogy nem értek a motorokhoz, és ilyen körülmények között hogyan állapítom meg, hogy egy használt motor mégis mennyire használt, és vajon hány sérülés után rakták össze újra (és újra)? A fodrászom, aki régebben szintén motorozott, pont ezek miatt új motor vásárlására ösztönzött megspékelve egy vicces megjegyzéssel, miszerint a saját motoromon legyek már én az első, aki belefingik az ülésbe.

Na és nem utolsó sorban ott voltak még az árak is. Egy viszonylag új, a hirdetés szerint alig futott használtra vajon mikor kell fél milliót költeni, mert kiderül róla valami stikli? Kész, eldöntöttem, újat veszek, Hondát, és lízingelni fogom.

HIRDETÉS (x)

De még mindig nem léptem semmit, és már április vége volt (idén). Ekkor egy BMW-s barátom, aki nagy nehezen beletörődött (?), hogy nem BMW-t veszek, egy nap azt mondta, jó, akkor MOST menjünk, és nézzük meg a gépet, amit kinéztem. Erőszakos unszolására elmentünk, és ott azonnal meg is vettem életem első motorját: Honda CB500X, 2015-ös, selyemfényű fehér szépség! Május 8-án hoztam el a szalonból, és június 8-án már vittem is vissza. Nem, nem volt semmi baja, csak akkor már vinni kellett az ezres garanciális szervizre!!

Még jogsim sem volt, amikor tervbe vettem, hogy megyek majd a Kakucsringre gyakorolni. Májusban aztán erre sor került, és meglepően jól ment! Én nem tudtam felmérni, mennyire nagy dolog az, hogy a kanyarokban leér a lábtartó, és a gumikon nem marad majrécsík, de a BMW-s barátom, akivel kimentem a pályára – régi és nagyon jó motoros –, elismeréssel állapította meg, hogy született tehetség vagyok. Rendkívül jól esett, és büszke voltam, ugye nem kell mondanom?

Azóta még kétszer voltam a pályán motorozni, legutóbb a BMW Túraklub több tagja is ott volt, és alig akarták elhinni, hogy csak másfél hónapja motorozom. Az egyik srác készített képeket a kanyarodókról, rólam is, amit aztán körbeküldött a barátainak. Az én fotómat azzal kommentálta, hogy „Ez meg egy csaj. Minden kanyarban leért valamije". Fogalmam sincs, mitől ment így a kanyarodás elsőre, hiszen semmi gyakorlatom nem volt. Vagyis de, azt gondolom, két dologtól: az egyik a hondás tanfolyam, a másik pedig a pálya biztonságossága.

Utóbbin azt értem, hogy itt néhány kör után elkezdtem bízni az aszfaltban (jól tapad, tiszta, olajfolt mentes), és ezáltal abban, hogy nem fog kicsúszni alólam a motor, ahogy a többiek alól sem csúszik ki. Innentől kezdve csak rajtam múlt, mit merek megtenni, és ez tényleg fejben dől el! A közúton motorozás más, ott nem merek úgy kanyarodni, mint a pályán, vagyis inkább még nem akarok. Ezenkívül a gyors tempó sem megy, 110 fölött nem érzem komfortosnak. Még nem. De szerintem ez így rendben van, ésszel kell motorozni, nem szabad túlvállalni a dolgot, hogy bizonyítsunk. Gyakorolni kell, nagyon sokat, a hétvégi motoros, nem motoros, hanem veszélyforrás, magára és másra nézve is.

Amióta megvan a saját motor, azzal járok dolgozni is, ami napi 20 km-t jelent, minimum, mert általában nagy kerülővel megyek haza, csak a gurulás kedvéért.

Esés még nem volt, legalábbis menet közben nem. Tök röhej, de eddig csak elinduláskor vagy nagyon lassú tempónál dőlt ki alólam a motor! Háromszor a tanfolyamokon, egyszer pedig a sajátom. Ja, mindig fel tudtam állítani egyedül, mert azt is megtanították!

Az a helyzet, hogy imádok motorozni!! Imádom érezni a menetszelet, az illatokat és a szagokat! Itt éppen füvet vágtak, virágzik a hárs, vagy teheneket tartanak. Útközben a levegő változó hőmérsékletét pedig úgy érzékelem, mint amikor úszik az ember a Balatonban, és néhol melegebb víz simogatja, néhol hidegebb. Össze sem hasonlítható az autóvezetéssel, amit amúgy szintén szeretek. Az autóban benne ülsz, a motorral viszont egy vagy!

Motorozás közben irigylem saját magamat. Nekem ez az érzés egy viszonyítási alap az aktuális helyzetem megítélésére, és működik mindenféle tekintetben. El szoktam gondolkodni azon, ha életem egy korábbi pontján látnék valakit a mostani a helyzetemben, vajon eszembe jutna-e az, hogy de jó neki? És igen, ez jut eszembe, ha motoron ülök: te jó ég, korábban én erre vágytam, ezt néztem a járdáról, a buszból vagy az autóból, és most én csinálom!!!

Az pedig, hogy intenek nekem más motorosok, külön élmény. Amikor ez először megtörtént, fülig ért a szám a sisak alatt, és úgy könnybe lábadt a szemem, hogy kis híján meg kellett állnom, mert már a tisztán látást akadályozta.

Ez az én történetem, ezért motorozom, és a sisak alatt azóta is mosolygok folyamatosan.

Szeretettel és motoros üdvözlettel:

Csilla (Motorilla)
2015. június 17.

liptak csilla elso

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Mennek a hírek, jönnek a felsorolások, motoros-teherautó, motoros-személyautó karambol, szörnyet halt az úton, a kórházban......
Bővebben...
Nem vagyok nagy túrázó, inkább motorozok mint gyalogolok, azért néha csak rászánom magama. Most hétvégén...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!