Raics Nikolett

Raics Nikolett - .

raics nikolett 01A motorozás megkezdése előtt tudnod kell, hogy miért akarsz motorozni. Ha szívből erre vágysz, akkor nagy baj nem lehet, hiszen senki sem tart fegyvert a fejedhez, hogy rákényszerítsen.

 

Ha másnak akarsz bizonyítani, akkor az életeddel játszol, mert érezned kell a motort! Ezt az utat mi választottuk, mi döntöttük el, hogy motorossá váljunk.

„Az első találkozás – akárcsak az igazi szerelemnél – itt is meghatározó. Akit ekkor elragad a motorozás, azt egy életre nem ereszti el, még akkor se, ha utána nagyon sokáig nem ül motorra. A szenvedély – akárcsak a szerelem – örökre megmarad az emberben." (Ifj. Petró Lajos: Motorozás mesterfokon).

Ez így van. Engem három-négy éves koromban érinthetett meg a kétkerekűek csodálata. Nyugodt kertvárosi, barátságos környezetben éltünk, mi gyerekek mindig az utcán játszottunk, a szüleink szemmel tudtak minket tartani, és sötétedés előtt mindenkinek otthon kellett lennie, ez így volt rendjén.

HIRDETÉS (x)

Egy meleg, kora nyári napon a szomszéd fiú a Babettájával tartott hazafelé, hozzánk képest két házzal lakott arrébb. Anyukámtól kikönyörgött engedéllyel és szigorú óvatosságra intésével a fiú az utolsó pár méteren vitt. Nem nehéz elképzelni, hiszen még kisgyerek voltam, a fiú is alig tíz-tizenkettő, felállhattam az ülés elé, nem is mentünk gyorsan, sőt nagyon is óvatosan. Természetesen mindenki részéről ott volt az izgalom. Velem akkor történhetett meg az „átok".

A szüleim próbáltak mindig óvni a motoroktól, még játék kismotorom se volt, hiszen nem akarták, hogy motoros legyek. Viszont tudták, hogy szeretem a „motojokat" és a hangjukat, az évek során bárhova utaztunk mindig felébresztettek, hogy „jönnek a motorosok!". Én csak lestem.

Előfordult az is, hogy a motorhangra keltem az autóban, pont mielőtt megelőztek volna minket. Láttam veszélyes malőröket, akkor tényleg féltem. Ilyen volt például, ami rendszeresen előfordult, hogy a motoros úgy kezdett el előzni, hogy nagy volt a szembe forgalom. Az egy dolog, hogy ha a szembejövő és mi is lehúzódunk akkor simán elfér a motoros... talán az ilyen esetek erősítették meg bennem a szüleim óvását.

Viszont a rajongásom nem múlt el. Apukámat többször kérleltem, hogy a környékbeli motoros-találkozókra nézzünk el. Sokszor tényleg elvitt, de sosem szálltunk ki az autóból, csak messziről csodálhattam, nekem ez épp elég volt és hálás is voltam érte.

16-17 évesen elmehettem a barátaimmal az egyik közeli faluba motoros-találkozóra, ahol a P-Mobil lépett fel. Az nagyszerű volt. Éjfélre haza kellett érnem, miközben a többiek ott sátrazhattak. Eszméletlenül féltettek. Mindig lázadtam és mindent megtettem, hogy elérjem a céljaimat, s azt, hogy kicsit a motorok és motorosok között lehessek.

Egy időben már nem rendeztek erre ilyen találkozókat, vagy nem jutott el hozzám a hír, viszont hiányzott.

 

A cikknek még nincs vége. Olvass tovább!

 


 

A volt párjaim közül páran motoroztak, vittek is. Nem kell nagy távra gondolni, 5-20 km volt a legnagyobb távolság. Éreztem, hogy ez kellett, de még mindig nem az igazi.

Természetesen többen vittek azóta, barátok, ismerősök. Igenis volt, aki mögött féltem, mert nagyon veszélyesen vezetett. Talán még inkább felerősítette bennem a vágyat, hogy a magam ura akarok lenni.

2013. tavaszára sikerült összegyűjtenem annyi pénzt, hogy megvegyem az első bukósisakom (AGV S4), amit az anyagi korlát és törésteszt alapján választottam ki. (Apukám már a bukósisak látványától is rosszul lett, és mérgelődött eleget miatta.) A kabát protektorral volt a következő lépcső, hiszen a védelem fontos számomra. Ezek után következhetett az A2 jogosítvány megszerzése. (Azért ez, mert pont előtte volt a korhatáremelés és mindenáron meg akartam tanulni motorozni.) Augusztus 30-án sikeresen letettem a városi vizsgámat is.

HIRDETÉS (x)

Kilátástalannak tűnt, hogy nekem valaha lesz motorom, az anyagiak mindig közbeszólnak, viszont mindig küzdöttem az álmaimért, gyűjtögettem, tanultam, dolgoztam. Sajnos a tanulmányaimhoz fel kellett vennem diákhitelt, viszont minél kevesebbet nyúltam hozzá. Amikor már láttam, hogy nem olyan reménytelen a helyzet, belevágtam. Már nem csak álmodozva nézegettem a motorhirdetéseket, hanem céllal. Álom volt a Yamaha MT-03, viszont számomra megfizethetetlen, a mérce lejjebb került, Suzuki GS 500E.

Ami fontos szempont volt számomra, hogy a városban is tudjam használni, de ha túráról van szó, akkor se hagyjon cserben – nekem fontos, hogy lehessen menni. Műszakilag ne legyen bonyolult és ne legyen szervizigényes, mert egyelőre motorozni akarok megtanulni, nem szerelni (alapvető dolgokat természetesen jó tudni). Ne legyen túl szögletes. Természetesen abban az anyagi keretben, ami adott volt.

Az első kinézett motort elvitték, mire összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy meg tudjam venni. Egy hónapig nem találtam olyan áron és állapotban motort. Aztán szólt az egyik barátom, hogy látott egy nekem való 1992-es motort, ami talán árban is megfelelne, a jogosítványom erre szól. Nem tetszett, mert piros volt, viszont árban számomra épphogy megfizethető volt, minden áron motorozni akartam.

Másnap elmentünk megnézni a motort, és beleszerettem. Aki velem jött motoros jó barátom, átnézte műszakilag, nem talált olyan problémát, ami miatt ne vegyem meg, segített haza hozni, azon a 60 km-en ki is tudta próbálni, biztosított arról, hogy nem lesz vele gondom. A városunkban átvettem a motort és irány Haza. Apukám egy hónapon keresztül nem szólt hozzám. Mára már talán elfogadta. Viszont nagyon félt, mert rengeteg baleset történik, nem feltétlenül a motoros hibájából.

Az átíratás, biztosítás és a kötelező körök lefutása után megkezdődhetett a tanulás. Hétköznap másik városban dolgoztam, így csak azok a hétvégék maradtak nekünk ismerkedni, amikor haza tudtam menni.

Azóta is tanulom a motorozás művészetét, mindezt ésszel. Sikerült új tappancsokkal is felszerelnem, most lesznek a komolyabb beállításai is. A későbbiekben lesz, ami lesz. Korlátlan jogosítvány a következő, aztán majd meglátjuk. Eddig nem gondoltam meg magam, nem érzem úgy, hogy ez változna.

Büszke vagyok, hogy ilyen motorom lehet. Nem új, vannak hibái, itt-ott kopott, de megdolgoztam érte, elvisz a túrákra, tudom tartani a tempót. Szeretem.raics nikolett 02raics nikolett 03raics nikolett 04raics nikolett 05

Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS