Raics Nikolett

Tartalomjegyzék

raics nikolett 01A motorozás megkezdése előtt tudnod kell, hogy miért akarsz motorozni. Ha szívből erre vágysz, akkor nagy baj nem lehet, hiszen senki sem tart fegyvert a fejedhez, hogy rákényszerítsen.

 

Ha másnak akarsz bizonyítani, akkor az életeddel játszol, mert érezned kell a motort! Ezt az utat mi választottuk, mi döntöttük el, hogy motorossá váljunk.

„Az első találkozás – akárcsak az igazi szerelemnél – itt is meghatározó. Akit ekkor elragad a motorozás, azt egy életre nem ereszti el, még akkor se, ha utána nagyon sokáig nem ül motorra. A szenvedély – akárcsak a szerelem – örökre megmarad az emberben." (Ifj. Petró Lajos: Motorozás mesterfokon).

Ez így van. Engem három-négy éves koromban érinthetett meg a kétkerekűek csodálata. Nyugodt kertvárosi, barátságos környezetben éltünk, mi gyerekek mindig az utcán játszottunk, a szüleink szemmel tudtak minket tartani, és sötétedés előtt mindenkinek otthon kellett lennie, ez így volt rendjén.

HIRDETÉS (x)

Egy meleg, kora nyári napon a szomszéd fiú a Babettájával tartott hazafelé, hozzánk képest két házzal lakott arrébb. Anyukámtól kikönyörgött engedéllyel és szigorú óvatosságra intésével a fiú az utolsó pár méteren vitt. Nem nehéz elképzelni, hiszen még kisgyerek voltam, a fiú is alig tíz-tizenkettő, felállhattam az ülés elé, nem is mentünk gyorsan, sőt nagyon is óvatosan. Természetesen mindenki részéről ott volt az izgalom. Velem akkor történhetett meg az „átok".

A szüleim próbáltak mindig óvni a motoroktól, még játék kismotorom se volt, hiszen nem akarták, hogy motoros legyek. Viszont tudták, hogy szeretem a „motojokat" és a hangjukat, az évek során bárhova utaztunk mindig felébresztettek, hogy „jönnek a motorosok!". Én csak lestem.

Előfordult az is, hogy a motorhangra keltem az autóban, pont mielőtt megelőztek volna minket. Láttam veszélyes malőröket, akkor tényleg féltem. Ilyen volt például, ami rendszeresen előfordult, hogy a motoros úgy kezdett el előzni, hogy nagy volt a szembe forgalom. Az egy dolog, hogy ha a szembejövő és mi is lehúzódunk akkor simán elfér a motoros... talán az ilyen esetek erősítették meg bennem a szüleim óvását.

Viszont a rajongásom nem múlt el. Apukámat többször kérleltem, hogy a környékbeli motoros-találkozókra nézzünk el. Sokszor tényleg elvitt, de sosem szálltunk ki az autóból, csak messziről csodálhattam, nekem ez épp elég volt és hálás is voltam érte.

16-17 évesen elmehettem a barátaimmal az egyik közeli faluba motoros-találkozóra, ahol a P-Mobil lépett fel. Az nagyszerű volt. Éjfélre haza kellett érnem, miközben a többiek ott sátrazhattak. Eszméletlenül féltettek. Mindig lázadtam és mindent megtettem, hogy elérjem a céljaimat, s azt, hogy kicsit a motorok és motorosok között lehessek.

Egy időben már nem rendeztek erre ilyen találkozókat, vagy nem jutott el hozzám a hír, viszont hiányzott.

 

A cikknek még nincs vége. Olvass tovább!

 

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Miközben szerveztem a csamos napot, azért folyamatosan a fejemben motoszkált, hogy még lehet idén olyan...
Bővebben...
Még mindig nem tudjuk, hogy mi baja a motoromnak, lévén, hogy megint nem ültem rajta...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!