Somfai Dorottya "keX"

Somfai DorottyaBár mondhatnám azt, hogy családból jött a motorok iránti szerelmem, de nem, sőt. A családban senkinek sincs motorja, nem is szeretik őket.

 

Ám 1997 nyarán, egy szép napon mikor felmentünk Mátrafüredre sétálni szüleimmel, megláttuk hogy a salakpálya mellett 4-5 gyerek-krosszmotor
áll. Itt követték el a "nagy hibát", befizettek 15 percre... aztán megint, és másnap is, és 1 hét múlva is... Szóval 4 éves se voltam, de teljesen belebolondultam a motorokba. Már a második körnél "versenyeztem" a többi gyerekkel és le se szálltam, már kérdeztem, mikor lesz a következő alkalom.

HIRDETÉS (x)

 

Sajnos azt nem tehettük meg, hogy legyen saját motorom, de amikor csak lehetőség adódott felpattantam egyre. Aztán 12 éves koromra elhatároztam magam, és a kis zsebpénzem apránként félre raktam, ami a ballagásra kapott kisebb összeggel elég volt arra hogy 14 évesen megvehessem az első motorom, egy Suzuki RMX50 endurót. Ezzel a földúton, sárban, hóban, erdőben kibohóckodtam magam, estem-keltem, de nagyon tetszett.

Aztán elkezdtem vonzódni a Mátra szerpentinjei felé, hisz mindig láttam, ahogy a nagymotorosok mennek fel a hegyre döntögetni a gépet. Gyorsan jöhetett is a következő jogsi, és aztán a másik motor az Aprilia MX125. Hip-hop rájöttem hogy ez a nekem való stílus, a kis, könnyű géppel szelni a kanyarokat fent a hegyen! De ekkor már régóta volt egy "álomgépem", amit mindenáron szerettem volna megvenni, úgyhogy új fejezethez ért a soha véget nem érő gyűjtögetés, valamint a kis kanyarvadász is eladósorba került.

2011 őszén meg is lett a korlátlan jogsi, nagy volt az öröm, már csak a motor hiányzik. Amíg vártam a vevőket, minden nap a hirdetéseket bújtam, olyan izgatottan válogattam a motorok közt, mint kisgyerek a csokipultnál. Folyamatosan mutogattam mindenkinek hogy "Nekem ilyen motorom lesz,
ezt fogom megvenni! Látod? Látod?!", de csak legyintettek.

Nem egyhamar, de lett új gazdája az Apriliámnak, így már komolyabbá vált a keresgélés, válogatás. Aztán eljött a NAGY NAP, meglett az a gép, amiért már évek óta fájt a szívem, a KTM LC4! Alig vártam hogy eljöjjön az első tavaszi nap, amikor végigvonulhatok vele büszkén a városon, a bukósisak alatt végig
vigyorogva. Aztán a kisebb túrák, majd a hívogató hegy ismét.

Mai napig, minden egyes úton mosolyt csal az arcomra a gondolat, hogy sikerült megszerezni azt amire vágytam, és hogy tényleg olyan jó, amilyennek elképzeltem. Továbbra is járom a hegyeket, szerpentineket, gyűjtöm a kilométereket, és vele a motoros társakat.

Sajnos versenyző nem lehettem, pedig az is nagy vágyam lett volna, de így is nagyon örülök annak amit elértem, és élvezem a motorozást a barátaimmal a szép helyeken. Köszönettel tartozom a szüleimnek, hogy elviselik a "hóbortom" és a barátaimnak hogy segítenek ha valami kis probléma akad.

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Így a Halloween utózöngéjeként itt az idő, hogy felfaljuk a tököket. Ha már mást nem...
Bővebben...
Hiába van új motorom - nem vagyok elég kemény - hogy motorozzak ebben az őszies...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!