Somfai Dorottya "keX"

Somfai DorottyaBár mondhatnám azt, hogy családból jött a motorok iránti szerelmem, de nem, sőt. A családban senkinek sincs motorja, nem is szeretik őket.

 

Ám 1997 nyarán, egy szép napon mikor felmentünk Mátrafüredre sétálni szüleimmel, megláttuk hogy a salakpálya mellett 4-5 gyerek-krosszmotor
áll. Itt követték el a "nagy hibát", befizettek 15 percre... aztán megint, és másnap is, és 1 hét múlva is... Szóval 4 éves se voltam, de teljesen belebolondultam a motorokba. Már a második körnél "versenyeztem" a többi gyerekkel és le se szálltam, már kérdeztem, mikor lesz a következő alkalom.

HIRDETÉS (x)

 

Sajnos azt nem tehettük meg, hogy legyen saját motorom, de amikor csak lehetőség adódott felpattantam egyre. Aztán 12 éves koromra elhatároztam magam, és a kis zsebpénzem apránként félre raktam, ami a ballagásra kapott kisebb összeggel elég volt arra hogy 14 évesen megvehessem az első motorom, egy Suzuki RMX50 endurót. Ezzel a földúton, sárban, hóban, erdőben kibohóckodtam magam, estem-keltem, de nagyon tetszett.

Aztán elkezdtem vonzódni a Mátra szerpentinjei felé, hisz mindig láttam, ahogy a nagymotorosok mennek fel a hegyre döntögetni a gépet. Gyorsan jöhetett is a következő jogsi, és aztán a másik motor az Aprilia MX125. Hip-hop rájöttem hogy ez a nekem való stílus, a kis, könnyű géppel szelni a kanyarokat fent a hegyen! De ekkor már régóta volt egy "álomgépem", amit mindenáron szerettem volna megvenni, úgyhogy új fejezethez ért a soha véget nem érő gyűjtögetés, valamint a kis kanyarvadász is eladósorba került.

2011 őszén meg is lett a korlátlan jogsi, nagy volt az öröm, már csak a motor hiányzik. Amíg vártam a vevőket, minden nap a hirdetéseket bújtam, olyan izgatottan válogattam a motorok közt, mint kisgyerek a csokipultnál. Folyamatosan mutogattam mindenkinek hogy "Nekem ilyen motorom lesz,
ezt fogom megvenni! Látod? Látod?!", de csak legyintettek.

Nem egyhamar, de lett új gazdája az Apriliámnak, így már komolyabbá vált a keresgélés, válogatás. Aztán eljött a NAGY NAP, meglett az a gép, amiért már évek óta fájt a szívem, a KTM LC4! Alig vártam hogy eljöjjön az első tavaszi nap, amikor végigvonulhatok vele büszkén a városon, a bukósisak alatt végig
vigyorogva. Aztán a kisebb túrák, majd a hívogató hegy ismét.

Mai napig, minden egyes úton mosolyt csal az arcomra a gondolat, hogy sikerült megszerezni azt amire vágytam, és hogy tényleg olyan jó, amilyennek elképzeltem. Továbbra is járom a hegyeket, szerpentineket, gyűjtöm a kilométereket, és vele a motoros társakat.

Sajnos versenyző nem lehettem, pedig az is nagy vágyam lett volna, de így is nagyon örülök annak amit elértem, és élvezem a motorozást a barátaimmal a szép helyeken. Köszönettel tartozom a szüleimnek, hogy elviselik a "hóbortom" és a barátaimnak hogy segítenek ha valami kis probléma akad.

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Mióta karanténban vagyunk, olyan terülj-terülj asztalkám van nálunk, mint ide Lacháza. Hétvégén pl. egyik nap...
Bővebben...
Helyzetre való tekintettel egyre több időt tartózkodók otthon. Ennek egyik előnye, hogy kiülhetek az erkélyre...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!