Brigó

Tartalomjegyzék

altEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szemüveges, szoros varkocsba font hajú, magányos kislány. Volt neki egy szigorú, öntörvényű, mindenkinél-mindent-jobban-tudok-és-nemcsak-megmondom-de-be-is-vasalom-rajtad-a-tutit életfilozófiájú nagymamája.

Midőn a kislány iskolássá cseperedett, a nagymama elszörnyedve látta, hogy bizony a gyermek nem a „Szép" kezében tartja a pennát! Lett is nagy irgum-burgum, hadd-el-had meg fakanál ragadás, kéz és fenék püffölés, melynek végén a kislány fő használatot tekintve szépen átszokott balról jobb kézre, bár az egyensúly- és térézékelése bánta a cserét.

Gyakori egyensúlyvesztések, mozgó járművek elkerülése hányinger okán közepette teltek, múltak az évek, mígnem a leány tisztes családanyává avanzsált. Kimaradtak a közös síelés és biciklizés családi élményei, nem is beszélve a korcsolyáról és egyéb pengeélen táncolós mutatványokról. Mert hogyan is merészkedhetne ilyesféle „veszélyhelyzetekbe" az, aki álló helyben hátra nézve képes hanyatt esni???

HIRDETÉS (x)

Történt egy napon, hogy a férj egy takaros kétkerekű brummogóval tért haza büszkén. Hirtelen felindulásból megesett szerelem volt gépló és lovasa között, és a nej örült az új jövevénynek, hiszen szerette párját, osztozott a másik örömében. Látott már motorokat az autó ablakán kitekintve, melyeket a vezető és főleg annak utasa által felvett testhelyzet okán nemes egyszerűséggel majomköszörűnek nevezett el, és sosem értette, hogy mi lehet ebben a jó?!

De az új szerzemény egyáltalán nem úgy festett, mint a furcsállott-kinevetett jószágok. Megbízhatóan szélesnek, nyugodnak látszott, az utas ülése is jóval nagyobb volt egy tangabugyinyi helynél. Mígnem egy napon – a feltétlen bizalom jeleként – felült embere mögé, hogy az átszállítsa őt a csopperen a nem egészen 4 km-re lévő szomszéd faluba.

Felkászálódván a hátsó ülésre csak a kapaszkodót szorító ujjai fehérsége tanúskodott palástolt rettegéséről, halk fohászai, melyeket azért rebegett, hogy a pici háttámlácska kellő támaszt nyújtson szükség esetén nem hallatszottak ki. Négy koccanás az előtte lévő sisakon és néhány benyelt miatyánk után remegő térddel és összeszűkült gyomorral leszállt a buszmegállóban, és biztosan tudta: soha többet nem ül motorra!!!!

Teltek-múltak az évek, párja néha megkérdezte, mennek-e motorozni, de az asszony hajthatatlan maradt: ő aztán nem. Közben a férj – mert a férfiak valljuk be, genetikailag kódoltak a csapodárságra! – megpillantott EGY MÁSIKAT! Méltóságteljes cirkáló volt, ménesnyi paci dorombolt elrejtve jóvágású reflektorai mögött, csillogott a krómdíszítése a napsütésben és elképesztő, bídermajeres kényelmű fotelt viselt ülés gyanánt a hátán. Félve kászálódott bele hősnőnk, ám a lágy rugózás, az álomba ringató kényelem, az elképesztő erő és megbízhatóság meggyőzte hamar: rábólintott, és a templomba járós ünneplő motor lett az új családtag.

Egyszer aztán sok idő és megtett kilométer múlva így szólt a ház ura: asszony, meg kéne tanulnod motort vezetni! Sokat vagyunk úton, ha bármi történik velem (no persze csak bokarándulás súlyosságú eseményre gondolok – fűzte hozzá megnyugtatólag), illene legalább az első pihenőig elkocogni tudni. Elkerekedett arája szeme: ő két keréken??? Mikor ablakpucolás közben leszédül a zsámolyról, pedig négy lába van és nem is mozog? Kizárt! Hányta-vetette magában az ötletet, látta is benne a rációt, de mégis... Nem elég, hogy szédüléses hendikeppel indul, már majdnem 49 éves, még ráadásul 160 cm alacsony is, mert ezt ugye nem lehet magasságnak nevezni. Le sem ér a lába a földre a vaspacikról!


 

 

Karakterhiány miatt nem ragozom kalandos jogosítás szerzésének történetét: summa summárum meglett a papír, hőseink megnyugodtak, és az élet folytatódott a hátsó ülésen. Az engedéllyel ugyanis szemernyit sem csökkent a rettegés, a kétség és a gyakorlatlanság, főleg azért, mert a tanfolyam pont előbbiek kiküszöbölésére nem volt alkalmas. A kezdeti gátló tényezőkön sokat súlyosbított a férfiak lenéző, lekicsinylő tekintete, a leharcolt, magas iskolai motorok, melyekre létrával kellett felmászni és amelyek a saját kínjait még önnön hibáikkal (kuplung bovden szakadás, elektronika és önindító hiba stb.) tetézték.

A nő azonban csodás teremtmény, szinte minden körülményen úrrá tud lenni – ha muszáj! -, tehát fiókba került a korlátlan A, és minden rendben volt. Mivel a család fiú gyermeke is felcseperedett addigra szépen, és élénk érdeklődést tanúsított a helyváltoztatás motorhangtól kísért módozatai iránt, az anya ragaszkodott hozzá, hogy ezt kellő okítás után hivatalos engedéllyel tegye. Mondanom sem kell: miután számtalan családi Jézuskának és nyúlnak írt levél ért célba, és a szülinapi csomagok is egyöntetűen laposak voltak egy ideig, a játszi könnyedséggel elvégzett hivatalos tortúra után egy éppen bezárási ceremónián átesett ex-szalonból hazakerült egy csinoska, pirulós 125-ös, egyenesen a messzi-messzi szigetről.

HIRDETÉS (x)

Szerényen álldogált nagy testvérei árnyékában a fiú határtalan, az anya igencsak tartózkodó örömére. Hamar megszületett a géphasználat rendje: délelőtt anyáé, suli után, este és hétvégenként a trónörökösé a „kicsi Csiga". Ismerkedés és óvatos körök után – mely óvatosságot nem csak a hátizsákban lapuló tejek és gyümölcsök indokolták – megszületett a bizalom a kiscsikó és az éltes műlovarnő között. Olyannyira, hogy vele született a hiányosságok kiküszöbölésére irányuló, oltalmazó vágy is: kell egy normális hely, ahol megtanítanak MOTOROZNI!

Kérjetek, és megadatik! – áll a könyvek könyvében, tehát hamar adódott az alkalom. Majomügyes – és tanítványaik iránt kellő empátiával beoltott – oktatók mutattak életszerű feladatokat Otthon gyakoroljátok tökélyig! – felkiáltással. Nos, jelenleg ez a folyamat zajlik főhősünk életében. Bár nem sok alkalom adódik a kétkerekezésre, de akkor megy, és megy, bár ma is mantraszerűen hajtogatja magában a biztonságtechnikai tréningen tanult dolgokat. Talán épp' ezért leli egyre nagyobb örömét a géppel megélhető összhangban, egyes kanyarok ívében, és nem utolsósorban abban, hogy sikerült legyőznie egyet önnön félelmei közül.

Jutalmul, mert minden jó, ha jó a vége, élete szerető ura átcsoportosított a birtokában lévő jószágok közül jó párat, és hosszú-hosszú munkafolyamat végére meglepte párját – és aggkori önmagát – deli paripája háromkerekűsített változatával. Asszonya nagy örömére az aggkor még elég messze van, így addig kizárólagos joggal vezetheti a hosszú túrákon a luxusbatárt, mely hiper-szuper biztonságával feledtetni képes a csúnya bukást és még rondább repülést. csapódást, pörgéssel kombinált háton csúszást, melyet egy közös motorozásuk során szenvedett el.

Íme tehát a boldog végkifejlet: a félős, szédülős, önbizalom hiányos, nem épp fiatalkorú asszonynál felváltva teljesít szolgálatot az elagott, formájában divatja múlt robesz, a tanulópénzt horzsolásokkal megfizető, túrós hátú közös kisló és az elképesztő luxus tricikli. Ez utóbbit imádja a legjobban, de ezt szerencsére az előző kettő nem tudja, és kérlek, Ti se mondjátok el nekik!!altaltalt

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Ömlik a médiából, hogy irány a márkakereskedés, bírja-e a vas az új nyálat. Megkérdeztem. Fölháborodtam. Ugyan...
Bővebben...
3 hét szabadság után ismét munkába álltam, álltunk. Kis drágaságom otthon marad ilyenkor egyedül, és...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!