Macs

Tartalomjegyzék

Harmos Márti MacsAz egész még ovis koromban kezdődött. Szerelmes lettem, már nem emlékszem, hogy egy Simsonba, vagy egy MZ-be, vagy bármibe ami akkoriban még lehetett, de az biztos, hogy bámultam a városban motorozókat, és arra gondoltam, hogy ez kell nekem, én is ilyen szabad akarok lenni.

Persze a szüleim kiakadtak, közölték, hogy akkor lehet motorom, ha ők már nem lesznek.Természetesen egyikőjük se tudja, mi az a motor, anyukámat egyszer vitte valamelyik rokona, de nem jött be neki. Időnként fellángolt a vágy, de erős volt a tiltás, meg addigra „sikeresen" megtanultam, hogy semmire nem vagyok jó, semmire nem vagyok képes.

HIRDETÉS (x)

Ráadásul soha egy motoros sem volt a környezetemben, így még kósza köröket sem tehettem. Csak nagyapámnak volt egy, már kiskoromban is öreg oldalkocsis Pancsija, de kötve hiszem, hogy valaha is megtett volna vele egy métert is. Anyukám ráadásul átkerült városkánk kórházának mozgásszervi rehabilitációs részlegére, volt ott pár motoros is.

Azt gondolta, jól elijeszt, ezért megismertetett egy páciensével. Nem ismeri a motoros lelket. A srác mellkastól lefele béna volt, Amerikában egy versenyen bukott, és kevés volt a csúcsszuper védőfelszerelés. De neki eszébe se jutott lebeszélni a motorról. Ha tehetné, ő is visszapattana, folytatná a versenyzést. Anya kísérlete kudarcba fulladt, hisz csak arról dumáltunk, milyen jó is motorozni, és amikor meglátogattam, együtt bújtuk a motoros újságokat, amiket ajándékba vittem neki. 

Azért a két kerék maradt, bringáztam, nem is keveset, volt egy olyan nyár, hogy heti kétszer jártam a szomszéd városba, 20 km-re, és nem is lassan, városban ritka volt, hogy 40 km/h alatt menjek. Kamikázék ipari tanulónak számítanak az akkori ámokfutásomhoz képest. Az, hogy csak egyszer ütöttek el, maga a csoda. Az első fordulópont 2007 volt, akkor regisztráltam a Csam-ra. 

Olvasgattam, napi programmá vált, hogy a fórumon lógjak, de még mindig azt hittem, hogy ez nekem úgyse fog menni, béna vagyok, nem is érdemes megpróbálni. De ott voltam már, és olvastam, erőt gyűjtöttem. Aztán jött 2008, amikor megvettem Nyuszikát, a '77-es Jawa Mustangot. Anya megbékélt vele, mert pici, és lassabban megy, mint egy normál bicikli.

Az első utam felejthetetlen volt. Elsőre ment minden. Mintha erre születtem volna. Hétvégente a környék kihalt utcáit jártam vele, brummogtam körbe-körbe. Aranyos látvány lehettem: lila motor, kék bőrdzseki, rózsaszín bukó, és pici pink hátizsák, és természetesen a hátsó sárhányón a matrica: Ezek női dolgok... Ezután történt, hogy jóbarátom beiratkozott motorosjogsira. Komolyan fontolgattam, hogy belevágok, kivételesen még pénzem is volt, így egyszer elkísértem a rutinórájára, hogy válthassak pár szót az oktatóval. Aki volt olyan kedves azt mondani, hogy felejtsem a motorozást amíg nem növök még 10 centit, és nem hízok 10 kilót. Hízás még oké, valahogy biztos megoldható, de nőni?

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Szoktam mondani, hogy az elhatározás, a kitartás, meg mittomén mik visznek előre. Meg hogy bizonyos...
Bővebben...
Sokat agyaltam, megírjam-e ezt a bejegyzést. Tulajdonképpen semmi értelme, puszta nyivákolásnak hat. Gáz Szóval van ez...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!