Dósa Irén

 altMég 1991. tavaszán, nyolcadik osztályosként lehetőségünk nyílt arra, hogy segédmotor-kerékpár vezetői tanfolyamra jelentkezzünk a suliban.

Egy kis faluban nőttem fel, ezért egyértelmű volt, hogy a bicaj után a következő közlekedési eszköz a kismotor lesz, amihez "már" papír kell. Öt-hat lány (és persze egy osztálynyi fiú) társaságában meg is szereztük a jogosítványt, és amikor a szülők kölcsönadták a Babettakat és a Simsonokat, meg sem lehetett állítani minket.

Hogy enélkül nem lehet élni, az akkor vált világossá számomra, amikor az egyik srác nem tudta beindítani az apukájától kölcsön kapott Simson Schwalbe-t, nekem viszont az első "érintésre" engedelmeskedett.

HIRDETÉS (x)

Aztán az évek alatt elmaradtak ezek a motorozások. Az osztály szétszóródott, a középiskolás, főiskolás évek alatt nagyon ritkán találkoztunk, és az anyagi lehetőségek sem alakultak úgy, hogy a kismotorról tovább lépjek. Az érzés viszont megmaradt, és ahogy egyre nyitottabbá váltam a világra, valamint a világ is rám, tudtam, hogy van egy chopper valahol, amely csak rám vár.

A munkám miatt pár éve a nemzet fővárosába költöztünk, ahol a kollégák egyre többet meséltek arról, hogy jönnek-mennek a motorjukkal, és az milyen jó, gyors reggelente, amikor az autóban csak izzadnának. Bár erről én is tudnék mesélni, csak autó helyett a metróban izzadtam meg, mire beértem a Dózsa György útig.

A pontot az i-re egy szerény, csendes kollégámmal való beszélgetés tette fel, aki, miután végighallgatta áradozásomat a motorozásról, közölte, hogy tavaly ő is vett egy 650-es Kawát.

Na ne!! Én meg csak beszélek róla!! Elég! Ekkor iratkoztam be tanfolyamra és szereztem "egyelőre" egy "A" korl. vezetői engedélyt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy Suzuki GS-sel tanultam és csak a vizsgára kértek kölcsön egy 250-est az oktatók. (Ez az oktatási rendszer is megéri a pénzét, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van egy-két sztorija erről...)

2010. október 28-án levizsgáztam és 2011. március 17. óta le sem tudnának szedni a "csikóról". A budapesti forgalomban, mindennapos használatra egy YBR-125 mellett döntöttem, teljes megelégedésemre.Szirénke profilja

Ez egyszerűen fantasztikus, nem is tudom, hogy miért vártam eddig.... Persze eleinte voltak félelmeim, sőt a mai napig vannak, de tudom, hogy ésszel, alázattal és tisztelettel kell viseltetni a közlekedésben résztvevők, a gépem iránt főleg, és akkor nem lesz semmi baj. Anyukám természetesen nagyon félt, a párom hallani sem akart arról, hogy motorozzak, úgyhogy meg kellett harcolnom mindezért.

A munkatársak (vannak vagy négyszázan) minden napra tartogatnak valami "érdekes" kérdést:
- Nem félsz?
- Döntöd a motort a kanyarban?
- Ez egy bogrács? ( sisak a sisaktartózsákban)
- Úgy nézel ki, mint egy űrhajós!
Hát én is szeretem őket!

A vágyam az a bizonyos chopper, amelyik rám vár valahol. Felülök rá, és csak megyünk és megyünk ki a világból... A motorozás számomra egy életérzés, és nagyon örülök, hogy van egy ilyen honlap, mint a Csajokamotoron.hu, mert amikor olvasom a blogokat, cikkeket, mindig úgy érzem, hogy atyaisten, ezek gondolatolvasók. Hogy lehet az, hogy egy másik csajnak is ugyanaz a problémája, gondja vagy éppen az öröme, a vágya...

Köszönöm nektek!

"Nem tudtam, hogy lehetetlen ezért megcsináltam."

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Pünkösd miatt rövid hét volt, vagyis nekem olyan szerencsém volt, hogy több nap volt pihenős...
Bővebben...
Az ovi utolsó hete nagyon kemény. Mármint nekem... Évzáró, utolsóminden, táborszülői, sulisintéznivalók, füzetcsomagátvétel, apáknapja, úristenmindjártittazanyámis,...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!