Jankowska Radoslawa

Radka - .

Nem a végállomás a cél, hanem az odavezető út, ami akkor a legjobb, ha tele van jó kis kanyargós utakkal és sok-sok élménnyel.

Első találkozásom a motorozással a távoli 1996-ra tehető. Olaszországban voltam cserediák és egy ottani motoros pasi „miatt” kezdődött az egész. Akkor egy régi, de jó állapotú Yamaha XJ 600-asa volt. Már akkor, még mint utas, elhatároztam, hogy meg fogom szerezni a jogsit és lesz saját motorom is. A jogsiletétel „A korl.”-ra végül 1999-ben történt meg, de az első motoromra még 2001 áprilisáig várni kellett.

HIRDETÉS (x)

Az első saját motorom története pedig a következő: 2000 szeptemberében kikerültem Japánba egyetemre és az első hónapokat az elszigetelt egyetem kollégiumában töltöttem. Ám adódott egy lehetőség kiköltözni onnan, le a városba. Mivel a bejárás nem volt egyszerűen megoldható, kipattant a fejemből az ötlet, hogy az egyetem menzáján megkeresett pénzt fordíthatnám a régi álom megvalósítására, vagyis vehetnék egy motort.

Radka profilja

Beszélgetés Jankowska Radoslawávala MotorosHang.hu rádióban 2010. 08. 16-án.

Elkezdtem keresni, persze sok szép motort láttam (Japánban nagyon sok 250-es és 400-as van, ami nekem, mint kezdő motoros lánynak, jól jött), de egyik sem volt az igazi. Az egyik kereskedésben végül megláttam egy csodát, amibe első pillantásra beleszerettem (annak ellenére, hogy nem a cruiserek a legfőbb kedvenceim) és fájt a szívem, hogy biztos drágább, mint amit megengedhetek magamnak. Ám kiderült, hogy a kis Kawasaki Eliminator 250-es megfizethető áron van (talán mert 13 éves volt, bár csak 13.000 km-t futott és remek állapotban volt!). Így rövid időn belül megvettem Freyját (ez lett a neve az északi mitológia szépség istennője után). Magamon kívül voltam az örömtől.

 


Miután megbarátkoztam vele és már nem rettegtem, lekaptam róla a kis idomot, ami nem tetszett. Elég hamar elkezdtem utasokat is szállítani, meg persze túrázgatni. Az első hosszabb túra 2002 nyarán volt, egy hétig túráztam Honsun, a főszigeten. Komppal felmentem Oszakába, onnan Kiotóba, majd Hirosimán át délre, és végül át a két szigetet összekötő hídon. Nagyon jó volt először végigcsinálni egy sátras túrát és erre rá is kaptam a későbbiekben.

 

HIRDETÉS (x)
Az alatt a 3,5 fél év alatt mind a négy nagy szigetet bejártam, alig egy-két tartomány maradt ki. Amikor befejeztem a tanulmányaimat, leadtam minden tantárgyat az volt a jutalmam saját magamnak, hogy 43 napig túráztam, sátoroztam és ezalatt eljutottam Japán legészakibb pontjáig, és összesen 10000 kilométer tettem meg. Nagyon nagy kaland volt ami örökre megváltoztatta az életemet. Amikor 2004 őszén eladtam a motort, 53000 kilométert futott már, és perszea szívem majd megszakadt. Ezután jött 2 év kényszerpihenő, ami alatt csak az olasz újabb motorját próbáltam ki egyszer, egy BMW R 80 GS-t, meg persze utas voltam pár ezer kilométeren át.

De végül 2006 áprilisában megint jött az alkalom és a lehetőség hogy megvegyem a második motoromat. Vele egy internetes oldalon „ismerkedtem meg” és ez is szerelem volt első látásra. Amikor elutaztam megnézni és kipróbálni, már teljesen kész voltam tőle. Már jó ideje nézegettem a Kawasaki ER-5-ösöket (mert kezesek és túrázásra is nagyon jók. Ez meg ráadásul le is van fojtva, így „A korl.” jogsival is vezethető) és most itt volt egy, ami rám várt. A „Kis dög” (avagy Mahajána, vagyis nagy jármű) 1998-as, Németországban kezdte pályafutását, és 36000 kilométer után került hozzám.

Most, 2007 nyár elején 52000 kilométer van benne. Tavaly észak-Magyarországon, kicsit Szlovákiában keringtünk főleg, de volt egy jó kis Alpok-túra is, ami alatt megjártunk pár hágót, többek közt a Stilfserjochot, ami nagyon nagy élmény volt. Egy csapattal voltam és ez jó volt, mert rengeteget tanultam tőlük. Novemberben pedig letettem az „A”-t is, így ha majd motort vátok, nem kell a teljesítményt néznem, de ez egyenlőre nem aktuális.

Idén Olaszországba tervezek egy kb. 3000 kilométeres túrát, ami remélem jól fog sikerülni. Nagyon boldog vagyok az ER-5-tel, mert tényleg remek kis járgány, az én testalkatomhoz pont jó és megtestesíti a motorozásnak azt a válfaját, amit én legközelebb érzek a szívemhez: vagyis a felfedezős, barangolós túrázást, ahol nem a végállomás a cél, hanem az odavezető út, ami akkor a legjobb, ha tele van jó kis kanyargós utakkal és sok-sok élménnyel.

Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS