TICCI Rockabilly Clothing – 15 éve öltözteti a rock & roll híveit

Rácz Edina - .

TICCI Rockabilly Clothing Agoston Stefania divattervezo1Nőiesség, báj, kellem, vagányság – ez mind a TICCI Rockabilly Clothing. A márka megálmodója, Ágoston Stefánia divattervező, immár 15 éve készít rockabilly, vintage, pin-up stílusú ruhákat, egyéni méretekre szabva. A jubileum kapcsán, ellátogattunk a TICCI-szalonba, ami minden nőnek kánaán...

A bemutatóteremben egymás mögé aggatva sorakoznak a szebbnél szebb, színesebbnél színesebb ruhák, szoknyák, amelyeket látva, a bőség zavarával küzd az ember lánya, aki máris elképzeli magát, amint az utcán mindenki utána fordul, a forgalom leáll, hiszen a szürke, hétköznapi stílusú öltözékek után, felüdülést jelent a látvány.

Persze, a megfelelő frizurával, a vörös rúzzsal és körmökkel, egy TICCI-kreációban időutazást lehet végrehajtani, s máris az '50-es években találjuk magunkat, amint a repülőgépgyárban a munka után táncolni készülünk a barátnőinkkel.

HIRDETÉS (x)

Ezek voltak az első gondolataim, miközben Stefivel beszélgettünk és nézegettem a ruhákat. Bevallom, kicsit azért célirányosan tettem mindezt, mert a honlapról már kinéztem álmaim ruháját, amit aztán fel is próbáltam... de erről majd később...

Stefi, aki olyan volt, mintha a filmvászonról lépett volna le a nézőtérre, s éppen egy Elvis-koncertről érkezett volna, elmondta, hogy már egészen kicsi korában megmutatkozott a ruhák-, az anyagok iránti szeretete, tehetsége. A sors keze, hogy édesanyja varrónő volt, illetve a rock & roll világával is hamar megismerkedett az akkor még kislány.

- Hiszek a karmában. Az anyukámnak nagyon jó a kézügyessége. Három éves voltam, amikor vett egy varrógépet és elkezdtünk magunknak ruhákat gyártani. Ezután, folyamatosan jöttek a megrendelések. Úgy nőttem fel, hogy már kiskoromban a saját tervezésű ruháimat hordtam. Anyukám olyan ember, aki a bikinitől a bundáig, bármit meg tud varrni. Mindkettőnknél, velünk született képesség a textilekhez való hozzáértés.

Nagyon szeretek kézzel varrni! Emlékszem, amikor a szabásmintákat készítettem, közben mindig ment a tévé és megegyeztünk, hogy „hú, ez az Elvis-film nagyon jó, kölcsönözzük ki a TK-ból”. Amikor megláttam a Cry Baby című filmet, ott végem volt - végigkíséri az életemet. Mirkától kaptam is ajándékba egy Cry Baby-tetoválást. Végül is, egy fricskának készült az alkotás, a rockabilly szubkultúra képviselőinek, de valahogy mégis istenítik – nevet Stefi.

- Koncertekre, fesztiválokra milyen idősen vittek el a szüleid?

- Elég korán, már 10 évesen, a pöttyös-pörgős szoknyámban mentem Flipper Öcsi koncertre. A művelődési házakban pedig elérhetőek voltak a Dolly Roll, a Fenyő Miki koncertek. Később inkább keményebb, rockosabb bulikra jártam. De ez így kezdésnek, abszolút jó volt! Aki Magyarországon rockabilly-szerető, az Fenyőn nőtt fel. Érdekes az élet: kiskoromban rajongtam Fenyőért, ma pedig mi készítjük a ruháit. 2009-ben készítettük neki az első zakót, s azóta folyamatosan varrunk neki, illetve a vokalistáinak, a táncosainak.

TICCI Rockabilly Clothing Fenyo Miklos

- Idén lesz 15 éve, hogy létrehoztad a márkádat. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti, úgymond botladozásokra?

- Az első hibám az volt az elején, hogy nem bíztam magamban kellő mértékben. Már akkor elkezdhettem volna külföldre gyártani, de eszembe sem jutott, mert azt gondoltam, hogy ott minden van. 2007-ben jött az első megrendelés Németországból. Itthon bevállaltam mindenféle megrendeléseket, még olyanokat is, amik nem passzoltak a stílusomhoz. Mindent egyszerre akartam irányítani, de ez nem annyira működött. Közben jöttek a külföldi megrendelések. Elkezdtem egy német boltot kiszolgálni, s ebből következett, hogy jött aztán egy svájci, majd egy amerikai. Emiatt nem tudtam annyit benn lenni a boltban, s csak később jöttem rá, hogy az emberek engem akarnak - én értek az anyagokhoz, a rendelések felvételéhez, velem szeretnek beszélgetni, tanácsot kérni tőlem. Túl sok lovat akartam megülni egy fenékkel.

Pár évig csináltam a nagykerezést külföldre – a saját tervezésű ruháimat méretsoronként árultuk, tehát nem lehetett rendelni egyéni méretre. Aztán jött egy fordulat az életemben, megtaláltuk a megfelelő webshopot, s úgy döntöttünk, hogy mi szolgáljuk ki a saját vevőinket. Végül is, teljesen magától megszűnt a nagykerezés. Ma már személyesen egyeztetek a külföldi vevőkkel is, hogy mit szeretnének.


- A kezdeti időszakban te is varrtál?

- Nem, én a boltban voltam. A mai napig a vevőkkel tartom a kapcsolatot. Beszerzem az anyagokat, mert én tudom, melyik minőségű a jó, melyiket honnan kell rendelni... Az üzletnek ezt a részét egyáltalán nem tudom másnak átadni. Amikor szültem, akkor megpróbáltam, de nem működött.

HIRDETÉS (x)

- Hogyan változott, finomodott a stílusod ennyi év alatt?

- Azt gondolom, hogy egyre bevállalósabb dolgokat csinálok. Régen nyárra készítettem egy 10-15 db-os kollekciót, de nem volt témája, hanem mindenbe belenyúltam egy kicsit, hogy a különféle stílusú embereket ki tudjuk szolgálni. Manapság már tematikusabbak - ilyen volt a tavalyi nyári is, a maga japános-kislányos stílusával. A novemberi ehhez képest elég kemény volt, már-már motoros-punkos. A visszatérő vevőim mindkettőből vásároltak, mert ugyebár nyárra kell egy könnyedebb, színesebb-, míg őszre jól jön egy vastagabb anyagú, sötétebb színű ruha. Próbálom az igényeket is kiszolgálni, de a saját fejem után is menni.

- Milyen dolgok inspirálnak a tervezéskor – filmek, zenék, lelkiállapot?

- Minden tud inspirálni! - a novemberi kollekciómat abszolút Vivienne Westwood. Tavaly megkaptam az életéről szóló könyvet, s miután elolvastam, még inkább rajongtam érte. Eddig is voltak olyan ruháim, amelyek az ő stílusára hajaztak, s régóta bennem volt egy külön kollekció terve. Most megvalósult!

A nyárit pedig, egy '50-es évekbeli tervező inspirálta, Juli Lynne Charlot, aki kitalálta a „poodle skirt”-öt, ami olyan védjegye az ötvenes évek Amerikájának, mint egy jukebox. Régóta csinálom ezt a fajta szoknyát, de most arra gondoltam, milyen jól lehet játszani ezzel a textilapplikációval. A tervező által készített első szoknyán három pudli kutya volt, összeakadt pórázzal. Ezt textilapplikációval oldották meg, vagyis egy másik anyagból kivágták a kutyákat és rávarrták a szoknyára.

TICCI Rockabilly Clothing Poodle skirt

Ez könnyű dolog volt akkoriban, hiszen szinte minden lánynak volt otthon varrógépe, illetve technika órán varrni tanultak. Később, a pudlik után, már volt a szoknyán táncoló pár, bakelit lemez, jukebox... Már az első kollekciómban is volt pudlis szoknya, de eljutottam odáig, hogy már minden van, a lámától a cicáig. Ez egy bájos, vicces dolog.

1Nagyon tetszik például Frida Kahlo mexikói stílusa, de annál még jobban a kubai. Inkább a kubai népviseletre építek a 2019-es kollekciómban.

- Menyasszonyi-, illetve kismama ruhákat is tervezel...

- Mint nőnek, az életem különböző szakaszaiban, ahogyan szükségem volt valamire, azt megterveztem. Az emberek 90 százaléka csak esküvőre hajlandó ruhát venni - vagy mint menyasszony, vagy mint menyecske, vagy mint vendég. Egyre több ilyen jellegű megkeresés jött, tehát már muszáj volt menyasszonyi ruhákat készítenem. Amikor 10 éves lett a márkám, úgy döntöttem, csinálok egy saját menyasszonyi ruha kollekciót. Nagy sikere volt, s azóta minden évben tervezek pár új darabot. Ezek mellé jött a menyecske- és a koszorúslány ruha.

TICCI Rockabilly Clothing

Aztán, amikor terhes lettem, akkor rájöttem, nincs mit hordanom. Úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy kollekciót és rajtam lefotózzuk. A mai napig rendelnek belőle, de leginkább külföldről. Magyarországon sajnos megoldják egy kismama nadrággal…

TICCI Rockabilly Clothing kismama ruha

- Tehát, akkor külföldről sokkal több a vásárlód, mint itthonról?

- Nem, ettől függetlenül teljesen egálban van. Szerintem azt kellene megtanítani a magyar nőknek, hogy mindig legyenek nők! Amikor eljönnek hozzám és készítek nekik egy menyecske ruhát, ami rájuk van szabva, később ott áll a szekrényükben. Néha-néha előveszik egy-egy alkalomhoz, s azt veszik észre, hogy megdicsérik őket vagy a férfi kinyitja előttük az ajtót - jól érzik magukat. Ekkor elkezdenek hozzám járni és ruhákat rendelni. A férfi csak akkor tudja a nőt nőként kezelni, ha úgyis néz ki!

- Ezek szerint, te a hétköznapokban is így öltözöl...

- Igen, most már megtehetem. Amikor megismerkedtem a férjemmel, akinek van egy Harley-Davidsonja, s szinte minden nap értem jött, amikor bezártam az üzletet, és hétvégén motoros találkozókra jártunk, akkor én is bőrnadrágot vagy farmert hordtam. Ha elmentünk színházba vagy vacsorázni, akkor tudtam kiszellőztetni a szebb ruháimat. Ma már nincs időnk elmenni motorozni, s munka után megyek a fiamért az iskolába, így megtehetem, hogy minden nap a saját tervezésű ruháimban járok.

TICCI Rockabilly Clothing Harley Davidson

Volt egy vicces eset: egy hölgy bejött az üzletbe a férjével, ruhát kerestek. Annyira ismerős volt nekem, végül kiderült, hogy a játszótéren mindig figyelte, milyen szép ruhákban ülök. Megkérte a férjét, hogy a születésnapjára szeretne egy ilyen ruhát.


- Aki még nem volt nálad és mégis úgy dönt, hogy időpontot kér, mire számíthat?

- Jobban szeretek egyszerre egy emberrel foglalkozni, csak nem olyan bátrak, hogy időpontot kérjenek tőlem, ezért tartok mindig nyílt napokat, illetve valamilyen tematikára épülő bulikat. Ilyenkor már sokkal nyitottabbak, bár ekkor nem tudok személyes konzultációt vállalni. De ha már eljut oda, hogy jól érezte magát, később időpontot fog kérni. Elmondom, mi áll jól neki, ruhákat próbál, és kiválasztjuk a megfelelőt. Ha alkalomra kell, akkor olyat nézünk, ha hétköznapi viseletre, akkor pedig ahhoz igazodunk. A méretére elkészítjük a ruhát, s általában egy próba elég szokott lenni.

HIRDETÉS (x)

- Mennyi idő, míg elkészül egy ruha?

- Ez attól függ, milyen időszak van. Nyáron például lehet, hogy egy hónap, mert annyira sok a megrendelés. Ettől függetlenül, elvileg 1 héten belül megvan. De persze vannak olyanok, amelyek sokkal összetettebbek. Például az idei év első rendelése egy Elvis-ruha volt, amit több száz strassz díszít, s ezeket kézzel kell rávarrni. Ilyenkor alapból két hetet mondunk.

- Az anyagokat külföldről rendeled?

- Ritkán rendelek külföldről. Egyrészt, mert nagyon drágára jön ki a ruha, másrészt az amerikai anyagok csak 90 cm szélesek, és nagyon sok kell belőle. Magyar nagy-, illetve kiskerektől veszem az anyagokat.

- Milyen a vevőid köre?

- Az orvostól, a vállalkozón át, az ügyvédig, bárki. Azt veszem észre, hogy mindenki megtalálja önmagát ezekben a ruhákban. Nagyon sok olyan vevőm van, aki olyan, mint én - a hétköznapokban is ilyen stílusban jár, de van, aki csak évente kétszer jön, mert valamilyen alkalomra szeretne ruhát. Körülbelül egy éve, Vincze Lilla keres fel mindig, aki hétköznapokra, de koncertekre is szokott tőlem vásárolni. Alapvetően nem vagyok oda a celebekért, nem erőltetem ezt a vonalat. De, az úgymond „régi motorosok”, mint Vincze Lilla is, soha nem kérdezett még olyat, hogy reklámért cserébe kaphat-e ruhát. A mai celeb idejön, és még én örüljek, hogy ingyen adhatok neki ruhát. Tehát, inkább egy amerikai pin-up girl-nek, akinek van 30 ezer lájkja, ajándékozok egy ruhát, mert annak van reklámértéke, de itthon nem látom ezt a lehetőséget.

TICCI Rockabilly Clothing4

- Gondolom, ott vagy minden magyar-, illetve külföldi expon...

- Nem szoktam járni. Egyetlenegy fesztivál van, ahová ki szoktam vinni a ruháimat már 10 éve: a Lakeside Weekend. Sok külföldi jár oda. Van standunk, számítanak rá, hogy kimegyünk. Sokan oda rendelik a ruhájukat, hogy vigyem le. Azért nem szeretem egyébként az expokat, mert nincs megfelelő próbafülke, nem tudod eltenni a táskádba a ruhát... Nem látom ennek értelmét. Nem vagyok annak a híve, hogy „akasszuk le és majd biztos jó lesz”... Ide kell jönni!

- Az idei évre mit tervezel?

- Biztos, hogy lesznek a 15 éves jubileumhoz kapcsolódva különféle játékok, akciók, divatbemutatók, de még körvonalazódnia kell a részleteknek. Tavaszra biztosan kihozok egy új kollekciót – mondja Stefi, aki találkozásunkkor még a decemberi hajrát piheni ki.

És akkor jöhet a próba – nevetünk. A vadászzöld, piros galléros álomruhám olyan volt, mintha rám öntötték volna. Őszintén mondom, soha életemben nem éreztem magam ennyire NŐ-nek, mint ebben a ruhában. Nagyon tudtak az '50-es évek tervezői! Már értem, miért gondoltam azt mindig, az ebben a korban játszódó filmekben szereplő nőkről, hogy mind jól néznek ki.

TICCI Rockabilly Clothing ruhaproba

A TICCI-ruhák nem csak varázslatosak, hanem ott takarnak, ahol kell és ott emelnek ki, ahol kell. Akaratlanul előhozzák a nőből az igazi NŐ-t!

Fotók: TICCI Rockabilly Clothing

 

A 15 éves születésnap alkalmából 15% kedvezménnyel kedveskedik Ticci azoknak, akik a Csajokamotoron.hu-ra hivatkoznak a szalonjában vásárláskor. Nézz körül nála te is! 

Nyomtatás

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS