Motorozás és/vagy anyaság?

Tartalomjegyzék

motorozas vagy anyasag 1Szerintem az ember lánya majdnem lehetetlen dolgokra is képes, ha azokat a dolgokat akarja összeegyeztetni, amelyek számára fontosak. Személyes történetünket bátorításul szánom minden anyának, aki a motorozás gondolatával kacérkodik.

Volt egyszer, sok-sok évvel ezelőtt egy 17 éves srác, aki a suliban elvégezte a tanfolyamot, megszerezte az akkori A kategóriás (ez a mai korlátlan kategóriának felel meg) jogsit, majd vett magának egy 250-es ETZ-t. Ez volt az első saját motorja, de a motorozás iránti szeretete, szerelme sokkal korábban, még gyerekként kezdődött. 9 évesen gokartozott először, utána pár évvel az édesapja Babettájából motorozta ki a benzint jó párszor, ahogy az lenni szokott, az édesapja tudta nélkül...

Néhány év után az ETZ-ről nagyobbra váltott: akkor igazi különlegességnek számított a külföldről behozott limezöld Kawasaki GPZ750, aminek nyergében újabb néhány évig rótta az utakat. Aztán a munkája miatt egyre kevesebb ideje jutott erre, míg végül sajgó szívvel eladta a vasat és a ruhát, de a lelke legmélyén motoros maradt, és a szíve mindig gyorsabban vert, valahányszor motort látott.

HIRDETÉS (x)

Ma ő a férjem. Ő szerettette meg velem a motorozást, bár ez tíz év kemény munkájába került. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy a motorozás fontos a számára, egy kicsit kíváncsi voltam rá, de sokkal inkább tartottam tőle, és egy költséges, veszélyes őrültségnek tartottam.

Csak egy Lord-koncert volt...

A jég négy éve egy motoros találkozón tört meg. Örültem, hogy végre eljuthatunk egy szabadtéri Lord-koncertre, együtt az egész család, a kisebbik fiunk ekkor volt épp két éves. Ez a koncert a Gaja-völgyi Nagy Bulin volt, ahol rengeteg szép motort láttunk. Engem az fogott meg, hogy annak ellenére, hogy motoros találkozón voltunk, milyen kulturáltan viselkedett mindenki, bárki, akivel csak beszélgettünk, ismeretlenül is milyen kedves és közvetlen volt.

A gyerekeink láttán marcona motorosok jöttek oda hozzánk, és szeretettel vettek minket körül. A becsületesség, a más értékeire való odafigyelés is nagyon feltűnt. És persze az, hogy a férjem szíve gyorsabban dobog: nem lehetett nem észrevenni azt a csillogást a szemében. A gyerekeink is nagyon jól érezték magukat, a kisebbik édesen aludt már a koncert végén az ismerős zenére az apja hátán a hurciban, a nagyobbik lelkesen végigénekelte az összes dalt.

Hétfőn felhívtam egy autósiskolát, és jelentkeztem korlátlan A kategóriára. A következő hónap végén sikeres KRESZ-vizsgát tettem. A gyakorlatot még nem kezdtem el, az következő tavaszra maradt.

Ősszel viszont Zoli nagy álma (illetve most már közös...) vált valóra: hirtelen elhatározásunk nyomán októberben több mint húsz év kihagyás után újra saját, szép zöld Kawasaki motorjára ülhetett, az volt a terv, hogy én is ezzel tanulok majd.

 


motorozas vagy anyasag 2Tavasszal hatalmas kedvvel vetettem magam a tanulásba, ami egy esés, majd egy csúnyán beszélő oktató miatt hamar szertefoszlott, így ehelyett inkább néha-néha kijártam gyakorolni a Pitykemotor.hu oktatójához, Petihez a pályára.

Peti korrekt, türelmes, nagyon jó ember, ő futott mellettem életem első motorral megtett métereinél, sajnáltam, hogy nem lehet a jogsit nála megszerezni. A kettes pálya, a nyolcasozás volt számomra a mumus, sokszor úgy tűnt, hogy sosem fogom tudni megcsinálni egy 600 köbcentis, közel 200 kilós vassal.

HIRDETÉS (x)

Erősen megnehezítette számomra a tanulást, gyakorlást az is, hogyan oldjam meg a gyerekek felügyeletét addig, amíg én motorozom. Az is zavart, hogy Zoli ilyenkor nem lehetett velem, jól jött volna a bátorítása, de hát ő és a nagyszülők voltak a gyerekekkel.

Már őszbe fordult az idő, amikor egyszer újra kimentem gyakorolni a pályára. Ahogy ott beszélgettünk többekkel, nagyon sok mindent újraértékeltem. Miért is kell nekem kezdőként 600-as motor? Emellett kaptam egy telefonszámot, ami egy türelmes oktató, Bíró Feri száma volt.

Elkezdtünk nekem motort nézni: a lehetőségeinkbe beleférő Kawasaki ZZR 250-eseket, 400-asokat, a választásunk végül egy 250-esre esett. Novemberben a gyerekekkel együtt, családi kirándulás keretében mentünk el a motoromért, amit Zoli hozott haza, mivel nekem még nem volt jogsim. Még előtte, októberben oktatót váltottam, és Ferivel elkezdtem újra a gyakorlatot, majd fokozatosság, rengeteg verejték és könny, valamint Feri végtelen türelme (neki még akkor is volt hozzám, amikor nekem magamhoz már nem) árán tavaszra jutottam el oda, hogy a nagy vassal, az ER-6n-nel is meg tudom csinálni a nyolcast. A jogosítványomat nyár közepén vehettem át.

Komoly logisztika

Az első közös túránk egy valóra vált álom volt: ketten, két külön motoron suhantunk a Balaton-felvidéken, míg a gyerekeinkre a nagyszülők vigyáztak. Persze a felhőtlen öröm elmaradt, mert kezdőként inkább hatalmas küzdelem jellemezte számomra a nyeregben maradást, a motor megtartását a szélben, illetve a legnagyobb „feladat” az volt, hogy normális utazó sebességet érjek el, még egy olyan teherautó is türelmetlenül jött mögöttem, amit autóval azonnal megelőznék...

Tudtam, hogy a bátorság rengeteg kilométer árán jön majd meg – de hogyan motorozzak dolgozó nőként, két gyermek anyjaként minél többet, minél messzebbre?

 


A megoldás az lett, hogy igyekeztünk minden lehetőséget kihasználni. Ha valahova menni kellett, ahova csak tettem, motorral mentem. Ha együtt mentünk családilag,vittük a motort is. Így mentünk mindenhova kirándulni, nyaralni azon a nyáron: az autóban apa, a gyerekek, a csomagok és kutya, aki maga sem pici, mert alaszkai malamut (ő is egy valóra vált közös álom), én pedig motorral. Később felváltva is motoroztunk, a másik addig az autót vezette. Így a nagyszülőktől függetlenül tudtunk motorozni, akik azért erős ellenérzésekkel tekintettek erre a szenvedélyünkre...

Aztán persze segítettek nekünk, hogy kettesben, néha több napos túra keretében többször is eljuthassunk csodás helyekre, mint például a számomra olyan kedves Balaton-felvidék, Dunakanyar, a Mecsek vagy akár az osztrák Alpok.

HIRDETÉS (x)

A mai napig úgy tudjuk megoldani a motorozást, hogy a gyerekek felügyeletéről gondoskodnunk kell, és számomra fontos, hogy amíg mi motorozunk, a gyerekeink jó helyen legyenek. Néha ez komoly logisztikát, áldozatot kíván, de hát ezért teremtette a Jóisten az ember lányát kreatívnak!

Egy viszont biztos: nagyon jó érzés, hogy a motorozással gyakorlatilag a legvadabb álmainkat éljük, kettesben feltöltődhetünk a férjemmel egy olyan tevékenység közben, ami mindkettőnk számára örömet és kikapcsolódást jelent – és persze kemény küzdelmet, technikát, odafigyelést is, de ez része a show-nak!

Nagy kegyelmi ajándékként élem meg, hogy anyaként motorozhatok a férjem oldalán, nagy örömet szerezve ezzel neki, és vele együtt gyönyörű helyekre, csipkés kék hegyek közé is eljuthatunk. A gyerekeim pedig olyan anyát kapnak vissza a túrák után, aki felszabadult, tudja szeretni őket, és megmutatja, hogy ők is lehetnek majd ugyanilyen derűs felnőttek – még ha most, gyerekfejjel nem is mindig tudják értékelni ezt.

A gyerekeimet motoron nem szívesen vinném viszont, inkább arra bátorítom őket, hogy majd ők is szerezzék meg a jogsit, ha eljön az ideje és ők maguk kedvet éreznek rá.

A jövőképbe ugyanúgy belefér a motorozás, mint egy harmadik gyerek – a várandós hónapokat persze kihagynám, de utána felváltva ugyanúgy motorozhatunk egy-egy utazás, kirándulás alatt, mint ahogyan korábban tettük, és miért ne lehetne megtenni ezt egy csecsemő mellett is, ha ezt az ő igényeinek maximális figyelembe vételével tesszük?

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Mennek a hírek, jönnek a felsorolások, motoros-teherautó, motoros-személyautó karambol, szörnyet halt az úton, a kórházban......
Bővebben...
Nem vagyok nagy túrázó, inkább motorozok mint gyalogolok, azért néha csak rászánom magama. Most hétvégén...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!