Krapeknők 10 éve az úton
A forgalomban nagy meglepetésemre a csajok ügyesen boldogultak. Az elején volt némi probléma a cikk-cakkba való beállással, mert Zsani nem tudta eldönteni, hogy melyik oldalon menjen elől. Később a kereszteződésekben Zsuzsi a HD-val zárta az utat, így nagyjából végig együtt maradt a csapat. Az előzésekkor néha lemaradt a hátulja, mert amíg az SV-vel 100 km/óráról Zsani könnyedén gyorsulgat, az XT-nek 250-es enduro volta miatt pont itt van a vége.
A szállásunk az ifjúsági táborban nagyon komoly volt, de szerencsére rajtunk kívül senki más nem volt a táborban. A tizenöt négyzetméteres szoba tizennégy alvóhelyet tartalmaz. Direkt nem akartunk külön szobákat, fel voltunk spannolva, készültünk az éjszakai traccspartira.
Az emeletes ágyakon elsőként az alsó helyek találtak gazdára (az erősebbek győztek a közelharcban), de akadt olyan is, aki direkt felső ágyat akart. Az emeletre életveszélyes, félbefűrészelt vas létrafokok vezettek. Izgultam is, hogy nehogy pont ma éjszaka kezdjem meg alvajárásomat. Nekem egyébként körülbelül lábszárközépig ért az ágy vége, fölöttem, a másik ágy alja ismerős – nosztalgikus érzéseket ébresztő – üzenetekkel volt teleírva.
A szoba elfoglalása gyorsan ment, egy talpalatnyi üres folt sem maradt. Ruháinkat ledobálva – már a gondnok előtt – kerestük elő a fürdőruhákat. Közben Niki leszedte a Kawáról az idomokat. Néhány héttel ezelőtt ugyanis csaknem totálkárosan vette meg a papájával, és bár most is pont a szervizből hozta, maradt még rajta némi munka. Például az egyik index nem villogott, hanem folyamatosan égett, de akkor még nem tudtuk, hogy ez a legapróbb hiba.
Nagyjából egy óra múlva már a strandon voltunk. Fogadni mertem volna, hogy ilyen kánikulában (Khm. Ugye Szilárd?), péntek délután, amikor ma van az utolsó tanítási nap, nem csak az utak, de a balatoni strandok is tele vannak. Szerencsére azonban nem voltak. Vagy tudták, hogy jövünk?
Még több kép a túráról a galériában
A strand környéke Almádiban természetvédelmi terület, ezért parkolni csak jó messze a fizető parkolóban szabad. Mi persze szerettünk volna rálátni a motorokra. Már épp azon törtük a fejünket, hogy keresünk egy szabad strandot, ahol akár a motorokkal is lemehetünk a partra, mikor az egyik büfés néni kinyitott egy lelakatolt kaput, és megengedte, hogy az öltöző mögé álljunk a motorokkal (ennyire látszott, hogy éhesek vagyunk?). Amikor pedig a 200 forintos belépőjegyet is kifizettük mind a nyolcan, a jegyszedő néninek is kisimult az arca.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Persze az első csobbanás után elment a nap, de ennek ellenére maradt a kánikula. A Balaton vize nem volt nagyon frissítő, úgy harminc fok körül volt, és az alja meg csupa iszap, ezért nem nagyon erőltettük a pancsolást. A büfében rendesen fogyott a lángos és a palacsinta, úgyhogy nem lehetett panasz ránk – ezen a hétvégén senkit nem érdekelt a fogyókúra. Kattogtak a fényképezőgépek, és elkezdődött az ismerkedős pletykaprogram.
A strandról úgy este fél nyolc fele mentünk vissza a táborba. Gyors zuhany, majd a száraz ruha felöltése után már indultunk is Bándra a csárdába. Aggódásra adott okot, hogy a távolban hatalmas villámok cikáztak, de bíztunk Szilárdban, és reméltük, hogy nem lesz eső. Egyébként még mindig nagyon meleg volt. Indulás előtt befutott Eszter Győrből Yamaha XVS650 Drag Starja nyergében. Az a motor akkora…! Nem is akartuk elhinni, hogy egy lány vezeti, de mégis.
A Bándi csárda – ha valaki nem ismerné – nagyon jó hely. Számomra az egyik pozitívuma, hogy semmilyen külföldi szénsavas üdítőitalt nem árulnak. Itt a sláger a bodzaszörp, bár a többiek inkább a házi málnát választották. Az étlap egy hatalmas fatábla, amibe bele van égetve az a kb. tízféle étel, amit kínálnak. Az adagok jó nagyok, bár úgy emlékszem, tavaly valamivel még ennél is nagyobbak voltak.
A tulajdonosok is nagyon szimpatikusak, nagydarab, egészséges vendéglősnek látszanak, akiken látszik, hogy csak jó kaját adhatnak. Mondjuk a kéttagú cigányzenekar egy kicsit zavart a dumálásban. Kiderült, hogy még az is jó a lányokban, hogy hagyják, hogy a többiek végigkóstolják, amit választottak.
A csárdából hazafelé eleredt az eső. Már éjjel 11 óra volt. A parkolóban – akinek volt – felhúzta az esőruháját, a többiek bevállalták, hogy eláznak. Szerencsére az eső nem volt túl nagy. A táborba visszaérve úgy döntöttük, hogy az alváshoz még korán van, meg aztán néhányan már kóros alkoholhiányra panaszkodtak.
A választás a szomszéd utcában álló, lakókocsiból kialakított vendéglátó egységre esett, hiszen idáig még kellemes a séta, és van rá esély, hogy haza is találunk majd néhány sör után. A takarodó úgy két órára tolódott ezáltal.
