Kovács Niki Nívó-díjat kapott
Miért?
A misanói hétvége óta csak ez a kérdés motoszkál a fejemben. Miért kellett hét nap alatt két tizenéves versenyzőtől is búcsút vennünk? Miért kellett 40 nevezést is elfogadni a Moto2-es kategóriában, amikor a pályák többsége nem kész ennyit befogadni? Miért kell műfűvel körberakni a pályákat? Miért kell vizsgálatot indítani Redding és De Angelis ellen, akiknek esélyük sem volt elkerülni az ütközést? Miért nem állították meg a futamot, és kezdték meg az aszfalton az újraélesztést? Vagy, ha rögtön megértették, hogy nagy a baj, miért kellett az ellenkezőjét állítani?
Általában az utolsó újságírók egyike vagyok a versenyeken, akik elhagyják a pályát. Kivéve a múlt vasárnapot. Amikor éjjel kijöttem a sajtóközpontból, a megszokottnál jóval többen dolgoztak még. Keresték a szavakat, amivel egy kedves ismerős, barát elvesztését le lehet írni. De voltak, akik csak meredten bámultak maguk elé, és a rengeteg miértre keresték a választ könnyeiket törülgetve.
A japán versenyzők, fotósok és újságírók mindig is összetartottak a futamok során, így nem meglepő, hogy őket viselték meg leginkább a történtek.
De nemcsak az ő lelkük háborog egy hét elteltével is. A közösségi portálokon egymást érik a Shoja Tomizawáról készült videók, fényképek és megemlékezések. Miközben újabb és újabb hírek kapnak szárnyra, mint például, hogy néhány MotoGP-s pilóta már a futam előtt tudta, hogy a japán életét veszítette… Egyre több a megválaszolatlan kérdés, amikre egyfelől jó lenne feleletet kapni, másfelől én is tudom, hogy ez a sok polemizálás sem hozza már vissza Shoját. De akkor is…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A baleset
„A San Marino Nagydíj Moto2-es versenyének 12. körében vagyunk. A 48-as rajtszámú Tomizawa a 11-es kanyar (Curvone) kigyorsításánál rászalad a rázókő melletti műfűre, amin a motor megcsúszik. Shoja a földre kerül, nem csúszik ki a pályáról, így a közvetlen mögötte érkező Alex De Angelis és Scott Redding sem tudja őt kikerülni. Egyikük a mellkasán, másikuk a csípőmagasságán hajt keresztül, és ők is hatalmasat esnek.” Azonnal érezni lehetett, hogy nagy a baj, főként, amikor a visszajátszásokból kiderült nem a motoron hajtott át a két másik versenyző, ahogy abban reménykedtünk, hanem Tomizawán.
Piros zászló
A szabályok azt mondják, ha egy versenyző a pályán marad az esés után, piros zászlóval meg kell szakítani a versenyt. Ez esetben erre nem került sor. Állítólag azért, mert a sportbírók hihetetlen szakértelemmel 20 másodperc alatt szabaddá tették a pályát. Ehhez képest készültek olyan fotók, ahol a mezőny vége – akik 30-35 másodpercre voltak az elejétől – elhalad a földön fekvő motoros mellett. De hagyjuk is a másodperceket, talán, ha megállítják a futamot, a pályabíróknak nem kell fejvesztve rohanniuk a hordágyon fekvő sérülttel. Akkor talán nem botolnak meg a sóderágyban, és ejtik le a versenyzőt. A sérülések ismeretében, amit az okozott, hogy a másik két versenyző áthajtott Shoján, senki sem állítja, hogy ennek köze van a baleset végső kimeneteléhez, mindenesetre az olasz hatóságok vizsgálatot indítottak a történtek kapcsán. Valószínűbb persze, hogy minden ugyanígy alakult volna, de talán kevesebb gondolat kezdődne most úgy, hogy mi lett volna, ha…
További vizsgálatok
Az olasz hatóságok mindig is keménykezűek voltak. Emlékezzünk Ayrton Senna 1994-es balesetére Imolában, amit évekig tartó tárgyalások követtek, melyben a Williams csapat több tagját is elítélték gondatlanságból elkövetett emberölés kapcsán. A múlt héten nemcsak a rendezők, a pályabírók, de Alex De Angelis és Scott Redding ellen is vizsgálat indult. Reméljük, ez nem húzódik el ilyen hosszasan, és még csak véletlenül sem hoznak elmarasztaló ítéletet. Pont elég a két fiúnak a lelki sokk, amit azóta is megélnek.
