Kiléptem a komfortzónámból: tériszonnyal a Transfogarason
2021.08.22. Vasárnap
Másnap reggel ismét kicsit feszülten ébredtem, mert a következő úti cél a Transalpina volt. És hát amilyen képeket/videókat láttam róla, a tériszonyom ismét félelemmel töltött el.
Az út elején lévő táblára feltettük a HRE matricánkat és indultunk is a következő kalandra.
Transalpina 148 km hosszú út a Déli-Kárpátok és egyben Románia legmagasabban fekvő közútja. Egykor ez egy hegyi gyalogos út volt, melyet a környéki pásztorok használtak, ők ezt Ördög Sétánynak nevezték.
Az eredeti kövezett utat a németek építették az I. világháborúban, hadi szempontból. 1935-ben, II. Károly román király feljavíttatta, mivel stratégiai szerepe volt a hegyi tüzérségek szempontjából. A második világháború alatt az utat a németek ismét rendbe szedték, aztán egy ideig senki nem törődött vele. 2009-ben kezdtek hozzá a teljes aszfaltozáshoz, ami 3 éven át tartott. Most az út minősége jelenleg kimagasló.
Itt is volt jó pár autós, köztük olyan is, aki csak egyenesen tudott szinte haladni, de itt már nem volt akkora dugó, csak néhány autós akadály.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Felejthetetlen volt az út, a látvány. Minden, jobban tetszett, mint a Transfogaras. Igaz, hogy a csúcson már kicsit hányingerem volt a tériszonyom miatt, de jól bírtam. Nagyon élveztem azokat a meredek emelkedős hajtűkanyarokat is, amiktől tartottam.
A hegyről leérve egy jó hosszú erdei kanyargós szakasz következett kb. 40-50 kilométeren át. A kanyarok többsége tempós, jó ritmusú, imádtam minden percét. Itt már nagyon belejöttem és mosolyogva suhantam.
Az élmények végén hazafelé, Battonya felé vettük az irányt, a már bevált Battonya House szállásra.
A csapat jól teljesített, ami a Hungária Rendőregylet tanításai nélkül nem jöhetett volna létre.
2021.08.23. Hétfő – hazaút
Utunk ezen a reggelen ketté vált, mert Zolinak sietnie kellett haza és így ő az autópályát választotta, mi pedig kényelmesen a főutakon robogtunk hazafelé.
Kecskemét végénél egy kicsi dugóba keveredtünk, de nem is bántam, mert ez idő alatt a repülő bemutatóra készülő vadászgépek szórakoztattak minket.
Fáradtan értünk haza, és a mai napig mondogatnom kell magamban hogy Én ott jártam, mert hihetetlennek tűnik. Hát igen, ki kell lépni a komfort zónából, hogy eszméletlen élményeket éljünk át.
Az utak minősége a legtöbb helyen pazar volt, és sok helyen az útépítés mutatta, hogy szépen haladnak és dolgoznak a jobb minőségű utakon. Példát vehetnénk róluk.
Köszönöm a két fiúnak a rengeteg türelmet és támogatást és Köszönöm a HRE csapatának legfőképpen Sági Tibornak a sok sok okítást, gyakorlást.
