Kell az alázat, de kell a girl power is
Szeretném megosztani veletek az első „önálló motoros” mini túrám történetét, ha nem bánjátok.
Hétfőn jött el a várva várt forgalmi vizsga napja. Sikerült! Még aznap igényeltem az új jogosítványomat, aztán a fáradtságtól elfeküdtem.
Az ördög másnap költözött belém egy elektronikus levél formájában, amelyben arról tájékoztattak, hogy már az igénylés időpontjától élhetek az új kategória adta lehetőséggel. Saját motor hiányában ez a kedvesem Kawasaki Versys 650-es nagy dögjét jelenti. Támogató partner ő, így addig támogatott, míg bevállaltam 0.75 napos jogsival egy karikát.
Azért nem kellett nagyon szekálni, ezért jó őrültnek lenni; csupa kaland így az élet. Hozzá kell tennem, hogy egyszer merészkedtem fel erre a mocira azelőtt, még rutin eleje időszakomban, és sikerült is úgy leszállnom róla (kb. 5 km/órás csúcssebességnél), ahogy a viccből már ismeritek.
Szóval felültem. És abban a pillanatban választottam volna inkább az ovis lábbal hajtósat: a motor dög nehéz, pipiskedek rajta, a feje is milyen… Áldom azokat, akik kitalálták, hogy naked-en kell tanulni. Hiszen ennek a fejidoma nem arra fordul amerre a kereke.
Nem baj, ne a fejét nézd!
A terv Szentendre-Budapest-Szentendre volt. Itt aztán volt minden: csúcsforgalomban lassú haladás, gödör, kanyar, vészkikerülés… minden, amit elosztottam volna több alkalomra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Pestről visszafelé úgy éreztem, hogy nekem lefőtt a kávé. Megtetszett az a benzinkút a Szentendrei úton, simán letelepedtem volna ott új életet kezdeni. Kedvesem szerint azért hazáig már csak el kellene menni.
Éppen araszoltunk, amikor elhúzott egy csajszi olyan magabiztosan és vagányan mellettünk, hogy hirtelen eszembe jutott minden, amiért én nagymotoros lány akartam lenni egész életemben. És eszembe jutott minden érzés, tan, tapasztalás, vezetéstechnikai tréning, ami az elmúlt fél évben meghatározta az életemet, az oktatóim szerető dörgedelmeivel, és alázatra tanításukkal együtt.
És akkor egy pillanat alatt összeállt a dolog.
A mini túra kiegészült Leányfaluval és Visegráddal. Közben a motor „könnyebb lett alattam”, a fejidomot már nem is láttam, az ujjaimba visszatért a vér. Elkezdtünk a paripával összenőni, és a forgalom csökkenésével egy kis vágtára is futotta.
Lányok! Büszke vagyok minden lovas csajra, és legyetek bátrak, eltökéltek, és higgyetek magatokban!
Azért szerettem volna leírni ezt a kis történetet a „kezdőcsomagos” nagy bevállalásommal, mert annyi elszomorító és egyben dühítő bejegyzést láttam, amiben nőket „eltanácsolnak” a nagy Á-tól (de néhol az a közlés, hogy a legjobb az lenne ha a motorozást eleve elfelejtenék).
Aki még előtte vagy benne van: ez bizony hat ránk, ha nem akarjuk akkor is. Bár minden vizsgám elsőre sikerült, és az oktatóim a legtürelmesebb emberek, akiket csak kívánhattam, mégis sokszor éreztem, hogy a fiúkat túl kell teljesítenem, hogy bizonyítsak, hogy itt a helyem ebben a társaságban.
Kell az alázat, a szorgalom, rengeteg gyakorlás és szerénység. De kell a girl power is, a bátorság és a csajokra jellemző akaratosság is.
Hosszúra sikeredett, de örülök, hogy most már nem csak a szívemben lehetek a motoros társadalom, és ezen belül az egyre nagyobb számú női motorosok társaságának tagja!
