Jani bácsi, az örökifjú motoros
Ki gondolná, milyen kincseket rejt magában Debrecen-Józsa? Az ország legidősebb motorosát, a nyolcvanhét éves Jani bácsit.
A mai napig aktívan motorozó, találkozókra járó kedves nagypapát szinte az egész országban, és még azon is túl ismerik, szeretik. Az igazi motoros élő, rendíthetetlen példája Jani bácsi, aki tiszteletbeli vendég a motoros fesztiválokon, falu- és városnapokon.
A szerény, de annál nagyobb szívű öregúrral tavaly nyáron találkoztam először a kisújszállási motoros találkozón. Söröztünk együtt, és közös fotónk is készült… De erről majd később!
Úgy gondoltuk, nyakunkba vesszük az országot, és meglátogatjuk otthonában Jani bácsit. A kertben várt már bennünket. Egy sör mellett le is ültünk beszélgetni. Mellettünk állt büszkén az oldalkocsis Pannónia, mellyel sokat csavargott már az idős úr keresztül-kasul a világban.
Rögtön elkezdte mesélni, milyen sok helyre kell mennie az idei szezonban is, hiszen várják a barátok, és az út.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
− Nyolc motoros klubban vagyok tiszteletbeli tag. Megyek majd Nyírtétre, Nyíradonyba, Tornaljára, Sirokra, Mezőpetribe, Tiszaföldvárra, és még sorolhatnám. Olyan is van, hogy egy hétvégén két találkozót összehozok, amelyek 20-30 km-re vannak egymástól. Megosztom a napokat, hogy mindenütt jelen legyek.
− No, és hogyan indult a motoros pályafutása?
− Tíz éves koromban volt egy barátom, akinek nagyon jól álltak a szülei. Az apjának volt egy 38 köbcentis, Csepel gyártmányú dongó-szerű motorja. Néha elloptuk kicsit, és mentünk vele. Utána jöttek már a nagyobb motorok. A legegyszerűbb és legjobb járgányom ez a Pannónia, már 42 éves. Rengeteget megyek vele! Már csak három motorom van, mert a többit eladtam. Ötven gépem is volt régen. Ezzel foglalkoztam annak idején. Még most is javítok másnak motorokat. Van három autóm, ebből kettő olyan negyven éves. Ezekkel járok a veterán autós találkozókra.
− Mi az eredeti foglalkozása?
− Buszvezető, és darus voltam, mindenféle géppel dolgoztam. A motorokat pedig adtam-vettem. Amikor a Csepel motorokat elkezdték gyártani, úgy lehetett hozzájuk jutni, hogy tíz mázsa terményt vagy búzát le kellett adni a hombárba. Beszámították az árát. Majd jöttek a Pannóniák. Jobbak ezek, mint a nyugati motorok! Pedig volt Nekem 500-as, 900-as Hondám is.
