Indián nyár Faaker See-n
A Harley központú helyen látnivaló és esemény alig volt. A korábbi sátras étkezési lehetőségekből idén csak párat állítottak fel. Kereskedelmi, vásáros sátrak itt nem is voltak, sőt este 9 után gyakorlatilag bezárt minden. De motorparkolásra viszont tátongó helyek voltak.
Ez persze előny is, mivel így idén nem az út mentén vadásztál, hogy valahogy egy vagy két helyet találj, mivel az most nem volt megengedett. És hát a szokásos egyirányúsítás is elmaradt a tó körül. Ez mondjuk a közlekedésünket egyszerűsíthette volna, ugyanakkor számtalan autó cikázott minden irányba a motorosok között, előtt-után, szembe…
Szerintem a szervezők nemigazán tudták betájolni, hogy idén mennyien mernek eljönni, hány ember lesz. Így fordulhatott elő, hogy még mi szerdán bátran tudtunk venni találkozós pólót, pénteken délelőtt és kora délután ZÁRVA volt a sátor(?!), mert nem csináltak eleget. Igaz, késő délutánra már újra nyomták a gépezetet és hozták az újabb árucsomagot, de láthatóan az is hamar elfogyott.
Mindezeken túl ne gondoljátok, hogy nem érte meg elmenni. Hogy miért is? Mert feledhetetlen élményekben és hangulatban volt részünk – számtalan alkalommal. Ugyan már lassan kívülről ismerjük az összes jó utat az osztrákoknál, olaszban vagy a szlovéneknél (mert elég sokat járunk az Alpok ezen tájain), az nagy élmény, amikor megállsz kávézni és csacsogsz a többi motorossal, bármely nációval.
Vagy visszamész arra a helyre, ahol 3 éve a motoros barátaid egy csapata eltévedt, és nem találta meg az egyik hidat, alagutat. Vagy végre eljutottam nyáron a Gerlitzenre sípályáira, ahol számtalan paplanernyős felszállását csodáltam meg több idegen motorossal együtt, ahogy az Ossiacher See fölé veszik az irányt… Vagy a hét első 5 napját folyamatos motorozással töltöm, soha be nem telve a tájjal, a hegyekkel, a vizekkel, mindezt hihetetlen jó időben (25-32 fok), ami szinte egyáltalán nem jellemző szeptember első hetére.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A többnapos faaker see-i élmények között pedig kifejezetten csodásak volt a kempingben történtek. Nem csak az, hogy szinte minden nap fürödhettél a tóban – bár a többi motoros idegennel együtt majd lefagytunk a hideg víztől – de közben nagy viccelődések voltak. A szomszédunkban egyedül sátrat verő német srácot megvendégeltük, akitől egy karton sört kaptunk, amit persze együtt fogyasztottunk el vele.
Vagy a másik „szomszéd” csapat, amely szlovén módra mulatott, tök jó zenéket nyomva (teljes felszereltséget hoztak, pl. volt nagy sörcsap is), akikkel együtt ültünk ki bámészkodni késő délután a kemping elé az éppen elhaladó motorokat, majd este megkínáltuk őket Unicummal, mire tőlük snapszot és épp akkor grillezett csevapcsicsát kaptunk.
Ja a kiülés élményeként a velünk szemben, a buszmegállóban kiülőkkel együtt tapsoltuk meg a motoros folyamban néha előre guruló rendőrautót, vagy a jobbnál-jobb öltözeteket és figurákat, párosokat – mert hogy idén a felvonulás is elmaradt, így most ezzel „pótoltuk” a lazulást.
Persze még rengeteg élményt tudnék megosztani, de talán így is kis fecnit tudtam adni abból, ahogy én éltem meg az idei Faaker See-éééét. Minden esetre időjárás jó tündér nagyon kegyes volt velünk – hozsanna érte! Szóval én nem bántam meg, sőt… már biztos, hogy jövőre is megyünk.
